A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1972 (Szombathely, 1973)
Kovács Sándor nyugalomba vonuló szombathelyi püspök beszéde FÖTISZTELENDÖ VASVAR—SZOMBATHELYI SZÉKESKÁPTALAN! Ainyaszentegyházunk alkotmánya és organizmusa szerint az apostoli successio (folytonosságának őrzője, fenntartója és továbibadója a Székeskáptalan. Valahányszor a püspöki joghatóság és kormányzás halálozás, vagy lemondás folytán megszakadna, a mindenkori Székeskáptalanra száll a joghatóságnak őrzése és gyakorlása is. A Szókeskáptalan jegyzője felolvasta Szentséges Atyánk nevében küldött felmentő iratot, amelyet alázatos engedelmességgel vettem tudomásul. Ugyanakkor ezen ünnepélyes káptalani ülésen elhangzott a szombathelyi egyházmegye új főpásztorának püspöki kinevező bullája, és az apostoli adminisztrátori kinevezéséről szóló dekrétum. Ezzel megtörtént az Egyházmegye kormányzásának és joghatóságának átadása, illetve átvétele, amelyet a Székeskáptalan jegyzőkönyvben örökít meg. Most, amikor a főpásztori joghatóságomat átadtam, legyen szabad az őszinte alázatosság és hála hangján szólnom 27 esztendő kormányzásáról. Nem akarok mást, mint alázatos lélekkel bocsánatot kérni, és mindenkinek megköszönni azt a támogatást és segítséget, amelyet az elmúlt időszakban kaptam. Hadd térdeljek le alázatos lélekkel a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt, aki kegyelmével megérintette telkemet, szívembe ültette szeretetét és kiválasztott az apostdutcd nehéz feladatára. Hálásan köszönöm neked, megváltó Jézusom, hogy szent Márton földjére hoztál, akinek életpéldája állandóan szemem előtt volt, s akinek közbenjárását mindenkor éreztem. Elhoztál szülőföldemről, hogy szent Márton papjainak és híveinek legyek főpásztora, akikben minden megpróbáltatás közepette is örömöm volt, szerettem őket és közöttük szeretném életemet befejezni. Hálásan gondolok a kinevező Szentatyára, XII. Piu-s pápára, XXIII. János pápára, aki a zsinat küszöbén megölelt, .és VI. Pál pápára, aki ismételten fogadott, és nagylelkű anyagi támogatást is nyújtott székesegyházunk és Egyházmegyénk számára. Életem utolsó leheletéig hűséges szeretettel, ragaszkodással leszek Péter sziklájához. Hálásan emlékezem meg arról a megértő támogatásról, amellyel Magyar Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa és Kormánya 27 év alatt segített, különösen arról, hogy a székesegyház felépítéséhez adományaival is hozzájárult. Hálásan emlékezem meg az Állami Egyházügyi Hivatal támogatásáról, különösen arról a bizalomról, amellyel lehetővé tette, hogy mind a négy zsinati ülésszakra kimehettem*, sőt részt vehettem, a bombayi eucharisztikus kongresszuson. Ezeknek a felmérhetetlen hatását, amelyet állandóan érzek » lelkemben, szavakkal nem tudom kifejezni. Amikor a székesegyházat főpásztor utódomnak átadom, hálásan kell megemlékeznem arról a támogatásról, amelyet székesegyházunk restaurálására dr. László István eisenstadti püspök apostolkodása révén, a szent Márton pártfogása alatt lévő német egyházmegyéktől kaptam: dr. Frings József bíboros, ny. kölni érsektől, dr. Leipreöht Károly rottenburgi és dr. Volk Herman mainzi püspöktől. A zsinat szellemében nyújtott segítségük örökké élni fog a mi lelkűnkben és az Egyházmegye történetében. Hálásan kell megemlékeznem arról a bizalomról, amellyel a Magyar Katolikus Püspöki Kar a liturgikus ügyek intézésével kegyes volt megbízni. Be arról is, hogy az egyházkormányzat alól való felmentésem után is bizalmával ajándékozott meg, és a liturgikus ügyek vezetését továbbra is reám bízta. Ezt a kitüntetést ez alkalommal is hálásan /megköszönöm. Hálás szívvel és köszönettel gondolok arra a támogatásra is, amelyet a szombathelyi Egyházmegye két megyéjének, Vasnak és Zalának Tanácsától és azoknak vezetőitől kaptam. És most elérkeztünk szent Márton földjére, ahová 27 évvel ezelőtt azzal a szándékkal léptem be, hogy hirdetem Krisztus felfoghatatlan gazdagságát (Ef 3, 8). És itt elsősorban hálásan emlékezem meg dr. Winkler József püspökatyának testvéri szeretetéről, hathatós támogatásáról és betegségemben való lelki segítségéről. Szívből köszönöm neki mindezeket, és a jó Isten kegyelmének minden gazdagságát kívánom mindazért, amit én megfizetni nem tudok. A főtisztelendő Vasvár—Szombathelyi Székeskáptalan egyik legfontosabb hivatását már megemlítettem. De köszönöm nekik és az elődöknek is a segítséget, a támogatást .és az imát. Külön köszönöm dr. Molnár Vince vikárius testvéremnek a segítő munkáját. Hálás szívvel és igaz szeretettel kell megemlékeznem azokról a munkatársaimról is, akik velem éveken, sőt évtizedeken át együtt dolgoztak a püspöki hivatalban és a gazdasági hivatalban egyaránt. A mindennapi terhet segítettek viselni, sőt részben levették a váLlaimról. Nemcsak a nehéz munkáimban vettek részt, de az örömökben is, amelyeket a szombathelyi Egyházmegye híveinek a Szentlélekben való megerősítése, a bérmálások jelentettek. 27 év folyamán több mint százezer hívőt erősítettem meg a Szentlélek kegyelmével. Ezek voltak főpásztori munkáimnak legkedvesebb napjai, amikor közvetlen közelben lehettem híveimmel és a paptestvérekkel. Hálásan köszönöm nektek, szeretett paptestvérek és hívek, hogy a hitet megőriztétek, a hűséget megtartottátok., a szeretet pedig nem aludt ki a telketekben. Hálásan köszönöm azt az egységet, amelyért Krisztus főpapi imájában könyörgött, és amely új főpásztorunknaik, ^.rpád püspökatyának főpásztori életcélja: hogy mindnyájan egyek tegyenek! Igaz, akadtak néha nehézségek is, de azok ettől az ünnepélyes órától kezdve, életem nyugovó napjának fényében megszépülnek, megtisztulnak az emberi gyarlóságoktól, és csak a jót, csak a szépet, az igazat látom. Mécs László, kiváló költőnk mondja: „Az élet örök búcsúzás, oh bárcsak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás.” Messiás nem vagyok, de alázatos szolgája, akire a fényt és az életet bízta, hogy mindenütt tovább adjam, közvetlenül papjaimnak, és papjaimon keresztül a híveknek. Kettőt hagyok nektek örökségbe: az Ige világosságát és az eucharisztikus áldozat erejét.
