A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1970 (Szombathely, 1971)
2 teremtsen neki lelki otthont és gondoskodjék arról, hogy kibontakozzék bsnne a természetfölötti élet, amelyre újjászületett. A karácsony misztériuma kell, hogy itt is példa legyen számunkra: az Isten Fia gyermekként jött el hozzánk, a mennyei Atya hívő szülőkre bízta, nemcsak azért, hogy testileg ápolják és védelmezzék, hanem azért is, hogy vezetésük alatt „növekedjék bölcsességben és kedvességben Isten és emberek előtt.” (Lk. 2,40.). 2. A keresztény név eszünkbe juttatja, hogy Krisztus tősége alatt összetartozó, szellemi családot alkotunk, ö maga mondja: „Aki megteszi Atyám akaratát, az nekem testvérem, nővérem és anyám.” (Mt. 12,50.) Az apostoli igehirdetés ezekkel a szavakkal öntött bátorságot a meg ért pogányokba: „Nem vagytok idegenek és jövevények, hanem Isten országának polgárai és családjának tagjai.” (El. 2,19.) Nekünk, akik az élet terhét hordozzuk és útban vagyunk az örök haza felé, szükségünk van erre a vigasztalásra Szükségünk van valakire, aki elénk áll és azzal az Ígérettel hív, hogy ná]a megtaláljuk lelkünk nyuga’mát. (Mt. 11,29.) A keresztény remény Krisztus személyes jelenlétéből táplálkozik Tudjuk, hogy velünk marad a világ végéig szünte’enül maga köré gyűjt az áldozatban hogy testével és vérével táp’á1 jón. Mint főpan, állandóan közbe ni ár értünk az Atyánál, kiára^ztia ránk a Szeiítle’ket, hogy Isten gyermekeinek érezzük magunkat. Arra is módot ad hogy folytassuk megváltói működését, hiszen fáradozásainkkal és szenvedésünkkel kiegészítjük, ami híja van az Ö szenvedésének. (Kol 3,24.). De joggal elvárja, hogy ebben a szellemi családi közösségben mi is ugyanazt a lelkületet alakítsuk ki magunkban egymás iránt, amit Ö tanúsított velünk szemben. A kölcsönös szeretet és megértés mindig elsőrendű követelmény volt az Egyházban: „Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.” (Ef. 4,3.) „Mint Istennek szent és ""kedves választottjai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen.” (Kol. 3,12— 13.) Az ilyen apostoli figyelmeztetésekből kü’önösen egyet akarunk kieme’ni: „Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.” (Gál. 6,2.) Amikor az apostol teherről beszél, nemcsak a fö'di élet megpróbáltatásait érti rajta, hanem elsősorban a keresztény élet feladatainak hordozását, ezért mondja más helyen„Törekedjék mindegy’künk embertársa javára és épü'ésére, hiszen Krisztus sem a maga javát kereste.” IRóm. 15,2A Nem véletlen, hogy a karácsony, Krisztus születése, a szeretet ünnepe lett még azoknál is, akik kivü’állanak a keresztény hiten. Az ember természete mélyen vágyódik a békére, a b;zalcrma, az őszinteségre. Mi külön parancsként kap'uk, hogy az egymásiránti szeretettel és megértéssel tegvünk tanúságot a világban arról, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. Hordozzuk tehát egymás terhét mindenek előtt úgy, hogy segítünk egymásnak a keresztény hit és remény megőrzésében. A mai élet és a modern tudomány új kérdéseket vet föl a hívő számára Ezek követelik, hogy a kinyilatkoztatást mélyebben és világosabban értelmezzük. Ne elégedjünk meg tehát a hitigazságeknak azzal az ismeretével, amit gyermekkorunkban kaptunk. A követelmény kezdettől fogva az volt, hogy „eljussunk a hitben az Isten Fia megismerésében az egységre és meglett emberré legyünk, elérve a krisztusi teljességet.” (Ef. 4,13.) A II. Vatikáni zsinat minden intézkedése azt a célt szolgálja, hogy Egyházunk: hitéletet élők egyháza legyen. Meg kell mutatnunk, hogy az Isten országa valóban bennünk és köztünk van. A megújult és a magyar nyelven végzett istentisztelet kifejezi hitvallásunkat, egybatartozásunkat és alkalmat ad arra, hogy egymás példája nyomán a hitben megerősödjünk. Az eucharisztikus áldozat legyen számunkra az erőforrás, hogy a családban és a munkahelyen igazolhassuk: az Isten országa igazságosság, béke és öröm a Szenti élekben. (Róm. 14,17.) A hitel azzal tesszük, rokonszenvessé, hogy megmutatjuk, hegy türelem, szolgálatkészség, igazságosság és lelkierő fakad belőle. 3. A keresztény név végül eszünkbe juttatja, hogy Jézus Krisztus a megváltással és megszenteléssel „jótettekben buzgólkodó választott népévé akar tenni bennünket.” (Tit. 2,14.1 A kivá’asztás tehát nem azt jelenti, hogy elku’önüllünk más emberektől, vagy elidegenedünk emberi hivatásunktól, hanem azt, hogy a jóban való buzgói kodással péMát adunk és segítségére vagvunk egymásnak. Krisztus a világ megsyen+e’ését tette feladatunkká, nem a menekvést a világból. Azt a felszentelést és istengyermeki hivatást, amit a keresztségben kaptunk, gyümö’csöztetni kell kife^ is. A kegyelmi segítség megvan hozzá, hiszen Krisztus megígérte, hogy amíg őbenne maradunk, bő gyümölcsöt hozunk. (Jn. 15,8.) A iótettokre nem is keT külön keresni az alkalmat. Épn°n az elmúlt 1970. év mutatja mennyi alka’mat svoVáüat maga az élet a íótettekre. Magyar népünk nemzeti összefogásban megmutatta „jóságát és emberszereettét” (v. ö. Tit. 3,4.1, símkor a sajnálatos vietnami háborúság áldozatainak segítségére sietett összegyűjtött adományaival; és irrmonáióan megmutatta ugyancsak nemzeti egybeforrottságban egvütt érzését és sorsközösségét, amikor a hazai árvíz károsultjainak testvéri segítséget nyújtott vállvetett munkával, az úiiáéDüiéshez szükséges anvagiak áMozatké^z megajánlásával és olvan emberbaráti szerzettel, ami csak tiszteletet érdemel ország-világ előtt. A rendkívüli jócselekedeteken túl hivatásbeli kötelességeink odaadó, lelkiismeretes teljesítése is állandóan érd^mszerző a jó Isten e’c-tt. Néhány különös követelményre mégis rá mulatunk itt, m°rt ezek az egyetemes erkölcs szempontjából bírnak fontossággal.
