A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)

[-] rV adások vijó^^fjarotoLt'-y2>' Jicr|e*-£,U- )

Л Q V.fUfD л ПТХ, • T. VT--*■ 'WT-t «-< I ti ■ -• —L

lEÁCMEO ХЯ EATCüáGTOL

389/1969- szám. Hivatások napjára

Husvét után második v ..sárnap, áp_ilis 20-án, - most már hajtódsz or', - olyan napot ünnepiünk, amelyen az egész világ a hivatásokért imádkozik«, Ez arra indit, hogy ajkunkon.- szivünkben aggódó, esdö; bizakodó felhívással forduljunk az egész"egyházhoz: egyesüljön velünk a fokozottabb szeretet kötelékében, és esdjük ki az Ur jóságától azt a sok szentéletü papot* akiket a Misztikus Test szükségletei manapság megkívánnak.

Ezt a felhívást, úgy érezzük, szolgálatunkból fakadó parancsoló kötelesség is mondatja velünk minden évben, de különleges körülmények nagyobb nyomatékot is adnak neki, A húsvéti idő nagyobb elevenséggel adja elénk Krisztus Urunk megváltó halálának és dicsőséges feltámadásának örömhírét, és igy a maga ragyogó fényébe öltözteti azoknak alakját, müvét és küldetését•is, akiket az embernek jutható legmagasabb hivatás arra hiv, hogy megújítsák itt lenn a megváltó áldozatot, és hogy a világban a feltámadt Isten tanuságtevői, az üdvösségüzenet hirdetői legyenek* Aztán a Jó Pásztor szelíd és hősi alakja, akit hivatásnapul választott vasárnap a római liturgia oly lenyűgözően gazdag jelentéssel állit elénk, fogható eszmei tartalmat és célpontot ad ennek a napnak mind a papok elmélkedése, mind az elhivottak nagylelkű elhatározása, mind az egész hivő közösség imádsága számárai Végül az apostoli munka széles skálája, amely Krisztus jelenlétének és hatásának megújításáért a modern világ minden frontján felelősséggel folyik és amely az ellentétes erő nyomása alatt gyakran ellankad, mert hiányzanak az erősebb és a lelkek növekvő szükségleteihez mért energiák, ez mindenkivel megérteti a hivatás-kérdés elevenbe vágó, u• mondhatnánk drámai fontosságát;

Valamennyi között a legsúlyosabb probléma ez! Mert az a kérdés, vannak-e, lesznek-e olyan emberek, akik a papságban odaadják magukat testben-lélekben "elsősorban és hivatásszerűen a szent szolgálatra“ /Const. Lumen gentium, 31-/, arra szentelve, hogy “az evangéliumot hirdessék, a hiveket legeltessék, végezzék az istentiszteletet mint az Újszövetség igazi papjai, az egyetlen közvetitő, Krisztus tisztségének,’ saját szolgálati fokozatukban, részesei" /u. 0» 28/. Es ha a II; vatikáni egyetemes zsinat a katolikus világiak érett felelősségére bizta is a viliig megszentelését, /vö, uo, 34/ újra szilárdan leszögezte, hogy ebben a vezetés a püspököknél és munkatársaiknál, a papoknál van, mert ők azok egyedül^ akiknek “úgy kell ;9, hirdetniük Krisztus üzenetét« hogy a hívők minden evilági tevékenységén átragyogjon az evangélium*világossága“' /Constc Caudium et spes, 43*/

Az a kérdés, vannak-es lesznek-e kitáruló lelkek, akik a maguk vallásos életével “világos és .nagyszerű tanúbizonyságot tesznek arról, hogy a nyolc boldogság szelleme nélkül nem lehet megdicsőiteni és Istennek felajánlani a világotu" /Const, Lumen gentium, 31»/ Az a kérdés, vannak-e olyan ifjak, akik tudnak szakítani az üres élvezethajhászó konformizmussal is, a gondolkodás nélküli és terméketlen ellenzékieskedéssel is, hogy a maguk érintetlen szellemi frisseségének páratlan erejével Krisztusnak felajánlhassák magukat arra, hogy az Ő szolgái, és Isten titkainak kiszolgáltatói /vöü I„ Kor. 4, 1/ és !, "Urunk Jézus Krisztusnak, a mesternek, a papnak és pásztornak példája szerint a lelkek igaz pásztorai" /Decry Optatam totius, 4/ legyenek;