A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
DE ADVENTU, II Sequens praefatio dicitur: a/ tamquam propria in Missis de tempore a die 17 ad diem 24 decembris; b/ tamquam de tempore in ceteris Missis, quae celebrantur eodem tempore et praefatione propria carent. Vere dignum et iustum est, aequum et salutáre, nos tibi semper et ubique grátias ágere: Dómine, sancte Pater, omnipotens aetérne Deus: per Christum Bóminum nostrum, Quem praedixérunt cunctorum praecónia prophetarum; Virgo Mater ineffabili dilectióne sustinuit, Ioánnes cécinit affuturum et adésse monstravit* Qui suae nativitatis mystérium tribuit nos praevenire gaudéntes, ut et in oratione pervigiles et in suis invéniat láudibus exsultántes. Et ideo cum Angelis et Archángelis, cum Thronis et Dominationibus, cumque militia caeléstis exárcitus, hymnum glóriáé tuae cánimus, sine fine dicentes: Sanctus, Sanctus, Sanctus j>0 Mert bizony méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy mindig és mindenütt hálát adjunk néked, mi Urunk, szcntséges Atyánk, mindenható örök Isten: Krisztus, a mi Urunk általi őt előre hirdette a próféták szózata, és kimondhatatlan szeretettel hordozta a Szüzanyaj. az ő eljöveteléről jövendölt Keresztelő János, majd bizonyságot tett arról, hogy már hozzánk érkezett* Ő megadja nékünk5 hogy születésének szent ünnepét örvendezve várjuk, s igy buzgó imában és dicséretben ujjongva találjon minket; És ezért mi is, miként az angyalok és főangyal ok, a trónod körül álló égi szellemek és minden seregek a mennyben a te dicsőséged himnuszát zengjük:; és velük együtt vég nélkül mondjuk: Szent vagy! Szent vagy! Szent vagy! ■ i
