A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
15ДЗ/1969. szám Halálozások Dr. Szendy László pornói c. apát, nyugalmazott székesegyházi esperes plébános, aranymisés áldozópap életének 74., áldozópapságának 52. évében szeptember 7-én hirtelen, de nem készületlenül, szent kenettel megerősítve elhunyt. Megboldogult Oltártestvérünk működési helyei voltak: 1918—19-ben Nagyszentmihályon, 1919— 20-ig Szombathelyen káplán és hitoktató, 1920—23- ig Kisunyomban adminisztrátor, 1923—25-ig püspöki titkár, 1925—37-ig szemináriumi prefektus és teológiai tanár, 1937—52-ig Szombathelyen székesegyházi plébános, 1955—56-ig kisegítő Rábakovácsiban, 1956—59-ig püspöki könyvtáros és 1959-től haláláig az egyházmegye nyugdíjasa. Egyházmegyém megbecsült és értékes papjának jellemzéséül ideállítom azt a búcsúbeszédet, melyet Toronyi Németh István püspöki tanácsos, salköveskúti plébános mondott a papság nevében. „A szeretet kettős kötelékének melegével és a minket ért veszteség kettős fájdalmával küldöm most papi testvérszívünk dobogását Utánad tanítványaid és munkatársaid nevében. Amire másfél évtizeden át a szombathelyi Hittudományi Főiskola katedráján tanítottál: az tudomány volt, nem divatok szerint változó, de mindig korszerű. A Sacra Scriptura, a Szentírás világában mindig otthon voltál, s ezért tudtad szépségeit, mélységeit és magasságait tanítványaiddal is megszerettetni. Üj szentírásfordítás földi elismerését nem érhetted meg, de az égi Imprimatur-t már megkaptad rá. Mint prefektus, az innsbrucki pedagógia művészetét és ózondús magaslati levegőjét hoztad kispapjaidnak. Mint esperes-plébános Szombathely szegényeinek gondozását, a katolikus egyesületek felvirágoztatását, vitalitását és a mindennapi gyóntatást különösen szeretted. Fontos egyházi állásaidban alattvalóid nem voltak, csak munkatársaid. A szombathelyi egyházmegye papjai között országosan is a legismertebb voltál, mert az egyházmegyei Actio Catholica igazgatójaként 10 éven át Budapesten a magyar katolikus közélet irányítóival és a magyarországi mozgalmi vezetőivel számtalanszor érintkeztél. Szeretett Laci Bátyánk! Űjmisés szentképedre 1918-ban papi életed mottójául Pál apostol szavait írtad: „Nekem Krisztus az életem.” ötvenegy éves papi életedben az alter Christus kialakításán munkálkodott lelked. Tavaly nyáron aranymisés szentképedre pedig az emmauszi tanítványok kérő szavait: „Maradj velünk Uram, mert esteledik!” ...14 hónapon át azóta egyre esteledett és most: a szeptemberi kék magyar égbolt fecskéit délre küldő Kisboldogasszony vigíliájának délutánján fölvirradt Neked az Örök Nappal. Érezted és mondogattad is, hogy nem készületlenül indulsz. — 1896 Vízkeresztjének ünnepén, a szombathelyi állomás sínéin túl, a régi vízháznál, Szombathely északkeleti részén születtél, mindig boldogan vallottad magadat városod polgárának: civis Sabariensisnek, s most 74 év után áttértél városod délnyugati részére és Szent Kvirin vértanú püspök templomának kriptájában várod a boldog feltámadást. 1918. június 13-án a szombathelyi Domonkos Nővérek zárdatemplomában újmiséden először mondtad: „Isten oltárához járulok,” — és én, mint kis minisztránsod, boldogan visszhangoztam: „Istenhez, aki örömöm és boldogságom.” — Ma fordítva van: mi járultunk Isten oltárához. Érted könyörögve itt lent és fájdalmunk felhőin át a Te szavadat halljuk szívünkkel onnan felül: „Istenhez, aki örömöm és boldogságom. „Kedves jó Laci Bátyánk! A viszontlátásra! Isten Veled!” Szeretett Paptestvérünk földi maradványait szeptember 10-én a Szent Kvirin templomban de. 11 órakor kezdődő engesztelő szentmise után dr. Winkler József püspöktestvérem szentelte be és a templom kriptájában egyházmegyém papsága, a szombathelyi hívek, és jelenlétemben helyezték örök nyugalomra. Kérem T. Papjaimat, hogy a kötelező két szentmisén túl foglalják imáikba megboldogult Oltártestvérünket. R. I. P. Dr. Littván Sándor olaszfai plébános életének 60., áldozópapságának 37. évében október 28-án a betegek szentségével megerősítve. Olaszfán meghalt. Szeretettel kísérjük végig megboldogult Testvérünk működési helyeit: 1933—35-ig Kemenesmihályfán, 1935—38-ig Győrvárott, 1938—39-ben Jákon káplán, 1939—45-ig Zalaegerszegen hitoktató, 1945—50-ig Olaszfán lelkész, majd 1950-től haláláig Olaszfán plébános. Törékeny egészséggel, de mindenkor elszánt akarattal vállalta papi hivatását. Tehetséges fiatal pap egészen odaadta magát az Űr szolgálatába. Elsősorban, mint prédikátor és hitoktató tűnt ki. Felejthetetlenek azok a szentbészédei, amiket elmondott különböző helyeken és alkalmakkor. A gondos szentbeszédkészítés példaképe. Ugyanezt tapasztalhattuk katekéziseiben is. Pontosan és lelkiismeretesen készült az órákra és előadásai ugyanúgy, mint szentbeszédei, írásban voltak kidolgozva. Jó paptestvér volt. Principálisai úgy emlegetik, mint buzgó papot és legjobb káplánt. Mikor önálló lett, ajtaja mindig nyitva volt paptestvérei számára. Közel 25 évig volt Olaszfán lelkész, majd plébános. Olaszfai pélbánia születése az ő nevéhez fűződik. Sokat dolgozott a plébániaiak építésén, melynek tégláit helyszínen égették ki és hiveivel sajátkezűleg rakták fel. A templom felújítása, a harangok szerzése, a temető példás rendbehozatala tette felejthetetlenné nevét Olaszfán. Régi betegsége erőt vett megviselt testén. Hónapokig betegeskedett. Halálát érezve hazament hívei közé, és utolsó kívánságaként az olaszfai temetőbe temetkezett a temető kapuja mellé, hogy' ott is figyelmeztessen mindenkit örök boldogságuk elnyerésére. Földi maradványait október 31-én az olaszfai plébániatemplomban dr. Winkler József püspöktestvérem szentelte be és nagyszámú paptársak és hivei jelenlétében helyezték örök nyugalomra az olaszfai temetőbe. Imádkozzunk meghalt Testvérünkért és mondjuk el a kötelező két szentmisét lelkiüdvösségéért. R. I. P. Dr. Istvánfi József püspöki tanácsos, nyugalmazott gimnáziumi igazgató, aranymisés áldozópap életének 80., áldozópapságának 55. évében szentségekkel megerősítve Rómában meghalt. — 2S —
