A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
fordulóját, mi is kinyilvánítjuk csatlakozásunkat e felhíváshoz. Ez az évforduló azt jelenti, hogy negyedszázaddal ezelőtt a háború poklából a béke boldogságára jutottunk. Azt jelenti, hogy a pusztulás helyett elkezdhettünk egy új életet, amely Istentől áldottabb, emberibb, boldogabb és szabadabb lehet, mint az előző. Felszabadultunk a halálból az életre, a romokból az építésre, a nyomorból a fejlődésbe és egymás pusztításából egymás szeretetére. Köszönjük mennyei Atyánknak, hogy megélhettük ezt a felszabadulást. Köszönjük azoknak, akik által a Gondviselés ezt a felszabadulást nékünk megszerezte. Köszönjük azoknak, akik felszabadulásunkért életüket vérüket áldozták. És köszönjük azoknak, akik azóta is, már 25 éve vigyáznak békénkre, életünkre, jólétünkre, boldogságunkra, munkánkra. Ez az imádságos köszönetünk kísérje mindenhol népünk felszabadulási ünnepét, a mi ünnepünket, a legnagyobb isteni ajándéknak: a békének és emberszeretetnek kiáradását mindnyájunkra. Amikor átérezzük annak boldogságát, hogy mit jelent a béke és a felszabadulás kegyelme, a Szentatya figyelmeztetését követő ünneplő érzéseink közben figyeljünk arra a szóra is, amely arról panaszkodik, hogy a világban még hány helyen hiányzik a béke. Pacem in terris — békét a világnak ! így kiáltott fel b. e. XXIII. János pápánk és azóta utóda sem szűnt meg buzdítani, imádkozni és könyörögni azért, hogy szűnjenek meg a különböző világrészeken dúló háborúk. VI. Pál pápánk az utóbbi években oly sokszor Vietnamra irányította együttérző gondolatunkat, ahol megrázó kegyetlenkedések között, évtizedek óta folyik már a pusztító háború. Békét Vietnamnak — foglaljuk imádságainkba a Szentatyával együtt legfőbb óhajunkat. Imádságunk és anyagi támogatásunk nem fog elmaradni, hogy velük enyhítsük távoli testvéreink vérző fájdalmait és elősegítsük a béke megteremtésére irányuló tárgyalásokat. Ugyanekkor békéért imádkozunk a világ más területére is gondolva, Közel-Ázsiában és Afrikában folyó véres háborúkról tudunk és ismerjük azokat a nagy társadalmi küzdelmeket, amelyeket főkép Délamerikában vívnak nyomoruk enyhítéséért a nélkülözések között szenvedő embertársaink. Amikor borzadó szívvel imádkozunk, hogy megszűnjenek a világ eme tájain dúló véres küzdelmek, nagy bizalommal és imádsággal kísérünk minden törekvést és tárgyalást, amely az atomhalál rémétől akarja megszabadítani a világot és biztonságct szeretne adni földrészünknek, Európának. íme — Krisztusban kedves Híveink! Az új esztendő küszöbén, békés fejlődésünknek, hazánk gazdasági erősödésének, életünk áldott nyugalmának örvendve, nem maradhatunk közömbösek a háborútól és nyomortól szenvedők keserű sorsa iránt. Amikor megköszönjük a Jóistennek, hogv nyugodtan és békében szolgálhatjuk magunk, embertársaink, hazánk és a jóakaratú/ emberek üdvét, könyörögve forduljunk mindjárt hozzá, hogy ezt a boldogságot terjessze ki az egész világra. De m.ég valamit! Századunk most kezdődő 70-es éveinek elején Hazánkban meg akarjuk ünnepelni, hálásan akarjuk megköszönni a népek sorsát intéző gondviselő Istennek, hogy állami életünk kezdetén — ezer évvel ezelőtt — Szent István személyében szent országalapító királyt adott a magyar népnek. Az 1970. év augusztus 20-án millenáris emlékévet kezdünk. Ezt a napot az új esztendő kimagasló ünnepének szánjuk már most. Országosan készülünk megünnepelni a kereszténység ezer; éves jubileumát hazánkban. A millenáris ünnepségek során Szent Istvánnak az idők jelét felismerő, haladó szellemében akarunk megújulni és megerősödni. Bizonyára ez a gondviselő Isten szándéka is velünk, aki mgengedte, hogy ezt a jubileumot megérjük és megünnepelhessük. Isten szándéka szerint és az Ö áldásának segítségével akarunk ebben az új esztendőben is jobb emberek és igazibb keresztények lenni. Erre törekedve ajánljuk magunkat, családjainkat, embertársainkat, egész népünket a gondviselő Isten vezérlő és áldó kegyelmébe. „Cselekedeteinket, kérünk Urunic, sugallatoddal előzd meg és segítséggel kísérd, hogy minden imádságunkat és munkánkat mindig Veled kezdjük és Veled kezdve kegyelmeddel végezzük !’’ Evvel az imádsággal áthatva és tőletek is ilyen imádságot kérve, adjuk Mindnyájatokra atyai áldásunkat az Atya f a Fiú és a Szentlélek nevében ! Ámen. 196Э. Karácsonyán. A MAGYAR PÜSPÖK! KAR Rendelkezés. Fenti püspökkari körlevél január 1-én minden hivatalos szentmisén a szokott módon felolvasandó. Fk,; Kováts Géza 5700 c|> 69.2662 BNTfcV kalocsai telepe
