A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
(A bűnbánati aktus végzése másik két „ad libitum” formula szerint is történhetik. Ezek megtalálhatók a Függelékben.) Ezután jön a Kyrie: A Kyrie-t a pap (előimádkozó) a néppel felváltva mondja, vagy közösen énekli. Az egyes akklamációkat azonban a nép csak egyszer és nem kétszer ismétli meg. Pap: Uram irgalmazz ! A nép feleli: Uram irgalmazz ! Pap: Krisztus Kegyelmezz ! A nép feleli: Krisztus Kegyelmezz ! Pap: Uram irgalmazz ! A nép feleli: Uram irgalmazz ! A Gloria-t a pap a hívekkel együtt mondhatja, vagy közösen éneklik. Nem szükséges, hogy a pap intonálja. A Kyrie, illetve a Gloria után a pap összetett kézzel mondja: Könyörögjünk ! (Előtte elmarad „Az Űr legyen veletek”.) Rövid csend következik, majd a pap kiterjesztett kézzel elmondja a könyörgést (Collecta-t). A végén a nép feleli: Amen. Az ige liturgiája (liturgia verbi) Ezután következnek az olvasmányok és a közöttük lévő énekek. Ezeket rendszerint a lektor, illetve a psalmista olvassa vagy énekli az ambon, mialatt a pap ül. Az első (ószövetségi) olvasmány bevezetése: Olvasmány N. próféta könyvéből. A második (újszövetségi) olvasmányé pedig: Szentlecke Sz. N. apostol leveléből. Az olvasmány és a szentlecke végén a felolvasó azt mondja: Ez az Isten igéje. S erre a válasz is mindkét esetben ugyanaz: Istennek legyen hála. Ha nincs segédkezője, a pap maga olvassa az olvasmányokat és a közöttük lévő énekeket. Az evangélium következik. Ezt a diakónus (esetleg egy másik pap) olvassa az ambon. Előtte azonban mélyen meghajolva félhangosan (submissa voce) áldást kér a misézőtől: Adj áldást atyám. Mire a miséző pap ugyancsak félhangosan (submissa voce) mondja: Az Űr legyen szívedben és ajkadon, hogy méltó és illő módon hirdesd evangéliumát: az Atya, a Fiú + és a Szentlélek nevében. A diakónus feleli: Amen. Diakónus hiányában maga a miséző olvassa fel az evangéliumot. Előtte azonban az oltár előtt mélyen meghajolva (vagy ha már az olvasmányokat is ő végezte, az ambon az oltár felé mélyen meghajolva) elimádkozza: Tisztítsd meg szívemet és ajkamat, mindenható Isten, hogy méltóképpen hirdethessem szent evangéliumodat. (Az áldáskérés: „Iube domne benedicere” ez esetben elmarad.) (Olvasás előtt az evangéliumos könyvet meg lehet incenzálni is. Ebben az esetben a diakónus áldáskérése, illetve a pap „Munda cor”-ja előtt tömjénbetétei van.) Az evangélium végén a felolvasó azt mondja: Ezek az evangélium igéi. A nép feleli: Áldunk téged Krisztus. Ezután a felolvasó megcsókolja a könyvet, miközben csendben mondja: Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára. (A könyvet tehát ezentúl, ha más olvasta az evangéliumot, nem kell odavinni megcsókolásra a misézőnek.) A homiliát a pap a sedes-től vagy az ambóról (szószékről) mondja. A Hitvallást a pap a hívekkel együtt mondja vagy énekli. E szavaknál: „Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett..” a pap és a hívek is mélyen meghajolnak. Karácsony napján valamint az angyali üdvözlet (Gyümölcsoltó B. A.) ünnepén pedig letérdelnek, illetve térdet hajtanak. Az Egyetemes könyörgéseket (Oratio fidelium) a sedes-től vagy az ambóról végezzük. Az egyes felhívásokat a szerpap, a lektor, a minisztráns (ezek hiányában maga a miséző) mondja. Az imádságra való felszólítást és a záró könyörgést azonban mindig a miséző mondja. (Az Oratio fidelium előtt ezentúl nem lesz sem „Az Űr legyen veletek” köszöntés, sem pedig a „Könyörögjünk”). Az eucharisztikus liturgia (liturgia eucharistica) Az áldozati adományok előkészítése Az Egyetemes könyörgések elhangzása után a kórus (kántor), illetve a nép elénekli vagy elmondja az Offertorium-verset. De énekelhetnek helyette megfelelő népéneket is. (Az eddigi gyakorlattól eltérően a papnak akkor sem kell elmondania az Offertorium-verset, ha azt nem mondták vagy énekelték el.) Az Offertorium-vers éneklése közben a segédkezük a korporálét, a kehelytörlőt (purificatiorium-ot), a kelyhet és a Missale-t az oltárra helyezik. Nagyon megfelelő, hogy a hívek hozzák az oltárra a kenyeret és a bort. A pap az oltárhoz járulva kezébe veszi (illetve a segédkezőtői átveszi) a paténát a kenyérrel, és azt az oltár felett kissé felemelve elmondja a következő imádságot: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Fölajánljuk néked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere.
