A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
9 A szent edények megtisztítása (De purificatione). A szent edényeket (kehely, patena, ciborium) a miséző, illetve a diákonus tisztítja meg áldozás után vagy a mise után, lehetőleg az oltár melletti asztalkánál. A purifikálás borral és vízzel, vagy csak vízzel történik (nem kell kétszer végezni). Ha a Szentostya vagy annak részecskéje leesik, tisztelettel fel kell venni, ha pedig a Szentvér ömlik ki a kehelyből, a kiömlés helyét vízzel fel kell mosni s utána a vizet a „sacrarium”-ba kell önteni (237, 238, 239). 4 A két szín alatti áldozás A két szín alatti áldozás jelentősége abban van, hogy mint jel alkalmasabb módon emlékeztet bennünket az eucharisztikus lakomára, világosabban utal arra, hogy az új és örök szövetség az Űr vérében köttetett meg, másrészt jobban kifejezésre jut általa az eucharisztikus és az eszkatologikus lakoma kapcsolata (240). Egyébként természetesen a híveknek jól meg kell magyaráznunk, hogy az egy szín alatti áldozásban is az egész és a teljes Krisztust veszszük magunkhoz, másrészt pedig az üdvösség szempontjából nem szenved csorbát az, aki csak egy szín alatt áldozott. A két szín alatti áldozás feltételeiről és módjáról részletes eligazítás adnak az Institutio generalis 242—252. pontjai, valamint a Magyar Püspöki Karnak az Eucharisztikus Instrukcióról 1967. szept. 13-án kiadott körlevele. V. fejezet. A templom és annak berendezése (Be Ecclesiarum dispositione) 1. Általános elvek A szent helyek és berendezési tárgyak legyenek méltók az istentisztelethez, legyenek szépek, és alkalmas jelei, jelképei a természetfeletti valóságoknak. A templomokat lehetőleg konszekrálni kell, a híveket pedig meg kell tanítani a templom tiszteletére és áldozatos szeretetére. Templomok építésekor, berendezésekor, átalakításakor ki kell kérni az egyházmegyei liturgikus, illetve művészeti bizottság véleményét (253—256). 2. A templom az istentisztelet helye Mivel az egyházi közösség hierarchikus közösség, gondoskodni kell arról, hogy az Isten népének minden csoportja (a miséző és segédkezői, a kórus, a hívek stb.) megfelelő elhelyezést kapjanak, ahol liturgikus feladatukat el tudják látni (257). 3. A szentély A szentélyt a templom többi részétől megkülönbözteti, hogy valamivel magasabb és sajátos formája és berendezése van (258). 4. Az oltár Az oltár lehet: elmozdíthatatlan (fixum) vagy elmozdítható (mobile); főoltár vagy mellékoltár. A főoltár lehetőleg legyen fixum és konszekrált. Új templomok építésénél gondoskodni kell arról is, hogy a főoltár körüljárható és szembemisézésre alkalmas legyen. Az altare fixum asztala a hagyományoknak megfelelően legyen természetes kőből. A Magyar Püspöki Kar ezennel más szilárd anyag (pl. műkő) használatát is engedélyezi. Az altare mobile bármely alkalmas anyagból készülhet. Az altare mobile-t elég csak benedikálni. Az altare mobile-be és a templomon kívüli misézésre használt asztalba nem kötelező oltárkövet helyezni. Az oltár konszekrálásakor azonban őrizzük meg azt az ősi szokást, hogy valamely szent (nem szükséges feltétlenül, hogy vértanú legyen) ereklyéit az oltárba vagy az oltár alá helyezzük. A mellékoltárok számát ne szaporítsuk, és új templomokban csak különálló kápolnában állítsunk fel mellékoltárokat (259—267), 5. Az oltár felszerelése Az oltáron legalább egy terítő legyen. A gyertyák (legalább 2, de lehet 4 vagy 6 is) és a kereszt az oltáron vagy az oltár mellett is elhelyezhetők (268—270). Sőt a Consilium liturgicum egy nyilatkozata értelmében (Notitiae 1966. pag. 290—291) elégséges a szentély falán középen lévő kereszt is. Az oltár közepére tehető az evangéliumos könyv, melyet a pap bevonulásakor a menetben hozhatnak (144). 6. A pap és a segédkezük helye A sedes legyen jól látható helyen. A „trónus” jelleget kerüljük. Az ambónak és a sedesnek lehetőleg külön helye legyen.
