A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)

6 rolva imádkoznak minden emberért, főképpen a szükséget szenvedő és veszélyben forgó em­bertársaikért. Az eddigi gyakorlattól eltérően úgy is végezhető, hogy az egyes imaszándékok intonálása után a hívek néhány pillanatig csendben imádkoznak (45, 46, 47). C) Liturgia eucharistica Az utolsó vacsorán Jézus három dolgot csele­kedett : 1. Kezébe vette a kenyeret és a bort; 2. Hálát adott; 3. Megtörte, és tanítványainak adta. Ugyanezt teszi az Egyház is a liturgia eu-charistica-ban. 1. Előkészíti az áldozati adományokat; ' 2. Hálát ad Istennek mindazért, amit üdvösségünkért végbevitt, az ál­dozati adományok pedig Krisztus tes­tévé és vérévé lesznek (Prex Eucha­ristica). 3. A kenyértörés, illetve áldozás által a hívek részesülnek Krisztus testében és vérében (48). Az áldozati adományok előkészítése Ajánlatos, hogy a kenyeret és a bort a hívek képviselői hozzák az oltár elé, és adják át a papnak vagy a diakónusnak. A felajánlási kör­menet alatt kell énekelni a felajánlási éneket. Ha ének nincs, az ének (offertorium) szövegét nem kell ezentúl recitálva elvégezni (49, 50). Az áldozati adományokat a pap megincen­­zálhatja. Az incenzálás értelme: úgy szálljon fel áldozatunk Isten elé, mint a tömjén illata. A pap kézmosása a belső lelki tisztulás utáni vágyat fejezi ki (61, 52). Prex Eucharistica A felajánló imádság után kezdődik a mise középpontja és csúcsa: az eucharisztikus imád­ság. Főbb elemei a következők: a) Gratiarum actio (elsősorban a prefáció­­ban): A pap a nép nevében dicsőíti Istent, és hálát ad az üdvösség javaiért, illetve egyes ajándékaiért. Az újakkal együtt 22 prefáció van. Ezeknek használatát a direktórium jelzi (Nb. A régi prae­fatio communis törölve van, az apostolok pre­­fációja pedig némileg megváltozott.) b) Acclamatio: a prefáció után a pap a hívek­kel közösen (egyesülve az ég angyalaival!) énekli vagy elimádkozza a Sanctus-t. c) Epiclesis: a pap lehívja Isten erejét, hogy általa a kenyér és bor Krisztus testévé és vé­révé legyen. e) Anamnesis: az Egyház Krisztus parancsa szerint megemlékezik az Űr szenvedéséről, föltámadásáról és mennybemeneteléről. f) Oblatio: az Egyház a Szentiélekben fel­ajánlja az Atyának a szeplőtelen áldozati ado­mányt. A hívek csatlakozzanak hozzá, önmagu­kat is ajánlják fel Istennek, és életük minden napján törekedjenek ehhez a felajánláshoz méltóan élni. g) Intercessiones: itt jut kifejezésre a szentek egy ességének igazsága, amikor az Egyház min­den tagjának javát Isten gondviselő szereteté­­be ajánljuk. h) Doxologia finalis: a Prex Eucharistica vé­gén a pap Istent dicsőítő imát mond, a nép pe­dig Amen-nel csatlakozik hozzá (54, 55). Misekánon (Prex Eucharistica) összesen 4 van: a régi (Canon Romanus) és 3 új. (Ezeknek használatára vonatkozó szabályokat L: 322, ill. a direktóriumban.) Az I. Prex Eucharistica­­ban (Canon Romanus) a következő változások vannak: Zárójelbe került és kihagyható a „Communi­­cantes”-ban és a „Ncbis quoque”-ben a szen­tek nagyobb része, valamint a „Communican­tes”, a „Hanc igitur” és a „Supplices te roga­mus” oratio-k végén a három conclusio. A „Hanc igitur”-t még kitárt kezekkel mondjuk s ezentúl a papnak a „Quam oblationem” alatt kell majd kiterjesztenie kezét az áldozati ado­mányok fölé. A konszekráció előtti „gratias agens”-re nem kell fejet hajtani (a többi ká­nonban sem), a konszekráció szavait pedig (me­lyek azonosak lesznek a többi kánon közös szö­vegével) csak egy kissé meghajolva („parum inclinatus”) kell mondani és nem az oltárra könyökölve. Űrfelmutatás után az I. Kánonban is mondani kell a „Mysterium fidei” és a „Mor­tem tuam . .stb. akklamációkat. Ritus Communionis Mivel az' eucharisztikus ünneplés nem más, mint a húsvéti lakoma, ezért hozzátartozik az áldozás (Urunk testének és vérének vétele) is. Ezért van a misében a kenyértörés (fractio panis) és több más szertartás, melyeknek ér­telme: a híveket hívja az Űr asztalához. a) Oratio dominica: a Miatyánkban kért min­dennapi kenyér elsősorban Krisztus testére vo­natkozik. Az Oratio dominica elemei: „invitatio, oratio ipsa, embolismus et' doxologia”. b) Ritus pacis: a hívek imádkoznak az Egy­ház és a népek nagy családjának egységéért, és kifejezésre juttatják az egymás iránt való sze­­retetüket. d) Narratio institutionis: a pap felidézi az c) Fractio panis: jelzi, hogy mindnyájan, akik utolsó vacsora történetét, és kimondja az átvál- egy közös kenyérből táplálkozunk egy közös toztatás szavait. - test tagjai vagyunk (1 Kor 10, 17). MM

Next

/
Thumbnails
Contents