A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)
3 más részét viszont — ha ez látszik megfelelőnek — hangosan imádkozni. A közös miséket azonban, főleg vasár- és ünnepnapokon, ha nincs különösebb akadálya, lehetőleg énekelve végezzük. Mint fentebb mondottuk, az Institutio a maga teljes terjedelmében benne lesz a közeljövőben megjelenő oltármisszáléban. Nyomatékosan buzdítjuk a T. Testvéreket, hogy azt alaposan tanulmányozzák és elmélkedjék át. Addig is az alábbiakban kivonatosan közöljük az Insti’.utio legfontosabb előírásait, hogy ennek ismeretében T. Testvérek híveiket is megfelelően felkészíthessék az új Ordo Missae bevezetésére. (A zárójelbe tett számok az Institutio egyes pontjaira utalnak.) I. fejezet (1—6). Az Eucharisztia ünneplésének, vagyis a misének jelentősége és méltósága Az Eucharisztia ünneplése, vagyis a mise Krisztusnak és az Isten népének tevékenysége, melyből az Isten népe mindenegyes tagjának ki kell vennie a maga részét. Minél tudatosabb, tevékenyebb és teljesebb ez a részvétel, annál bőségesebb kegyelmek forrása. Az Egyház a Liturgikus Konstitucio szellemében mindent megtesz azért, hogy a liturgia szertartásai, szövegei minél alkalmasabbak legyenek hitünk táplálására, erősítésére és kifejezésére: a misén való gyümölcsöző részvétel biztosítására (1—6). II. fejezet (7—23). A mise szertartásainak felépítése, egyes elemeinek és részeinek értelme 1. A mise felépítéséről általában A mise két főrészből áll: az ige liturgiájából (liturgia verbi) és az eucharisztikus liturgiából (liturgia eucharistica). A két főrész szoros 'egységet alkot egymással. Ezen kívül van még a misének bevezető és befejező része is (8). 2. A mise különböző elemeiről A szentírási szövegeknek a liturgiában nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk, hiszen általuk Isten szól az ő népéhez. Isten igéjének a hatását, amikor csak lehetőség van rá, el kell mélyítenünk homilia által. A homilia tehát többé már nem járulékos része, esetleges kiegészítése a misének, hanem ahhoz szervesen hozzátartozik (9). A mise egyes részeinek végzése kizáró1 ag a papra, mint a liturgikus közösség vezetőjére, Krisztus látható képviselőjére tartozik. így elsősorban is az eucharisztikus imádság és a három könyörgés (a Collecta, az Oratio super oblata és az Oratio post Communionem) (10). Az ő feladata továbbá, hogy a misében előírt felhívásokat, bevezető és befejező ima-szövegeket végezze, az Isten igéjét hirdesse, és a mise végén áldást adjon. Ezen kívül szabad a papnak a mise elején, az olvasmányok és a prefácio előtt, valamint a mise végén az elbocsátás előtt egészen rövid (legfeljebb néhány mondat) magyarázatot, tartani (11). Az eddig szokásos templomi hirdetések helye a Postcommunio után, áldás és elbocsátás előtt van. A pap a fenti szövegeket végezze tagoltan, érthetően és hangosan, s ezalatt a templomban teljes csendnek kell lennie (12). Mivel a mise közösségi istentisztelet, a maguk módján a híveknek is bele kell abba kapcsolódnak (14). Legfontosabb teendőjük a pap üdvözlése-'re, és imádságaira adandó feletek, és az un. akklamációk fegyelmezett és egyöntetű végzése (15). De a misében való tevékeny részvételhez tartozik a bűnbánati imádság, a hitvallás, az egyetemes könyörgés és a Miatyánk közös imádkozása is (15) . Természetesen ezen kívül nagyon kívánatos, hogy még a mise Ordinariumát is mondták vagy énekeljék, úgyszintén mindenki együtt énekelje az antifonális miserészeket helyettesítő népénekeket (17). Fontos követelmény: a hívek legyenek tudatában annak, hogy a misében nemcsak a pap hallgatói, hanem az áldozatbemutatás tevékeny résztvevői, akiknek saját, önálló feladatuk is van. Az éneknek a megújított liturgia fontos szerepet tulajdonít, ennek ellenére nem kölelező minden alkalommal, mindenegyes énekszöveget énekelve végezni. Ajánlatos a Mi atyánk és az Ordinariumból' legalább a Hitvallás latin szövegének elsaiátítása is valamelyik könnyebb dallammal (19). Nagyon kívánatos, hogy a hívek ne csak szavukkal és énekükkel, hanem megfelelő testtartásukkal is kapcsolódjanak bele a közös liturgiába. Ennek legideálisabb módja, a misén való magatartásnak mintegy a felsőfoka lenne a következő: a hívek állnak a mise kezdetétől a Collecta végéig: az Alleluia énekéből az Evangélium végéig; a Hitvallás és az Oratio fidelium a!a‘t; továbbá az Oratio super oblata kezdetétől a mise végéig (kivéve Űrfelmutatás alatt, amikor térdelnek). Ülnek az olvasmányok és az azokat követő énekek, valamint a homilia és az áldozati adományok előkészítése alatt. Ugyancsak ülnek az áldozás utáni csendes hálaadás alatt.
