A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1969 (Szombathely, 1970)

9

ünnepei, egyes egyházmegyei és helyi ünnepek. Az Ür ünnepei közül töröltetett Jézus Neve és a Szent Vér ünnepe.

3. Üj ünnepek

Megfelelőnek látszott, hogy a kalendáriumba felvétessék 10 olyan újabb kori szentnek az ünnepe, akiknek élete jelentős hatással lehet a mai kor keresztényei számára. Közülük a legtöbben missziós területek vértanúi vagy apostolai voltak. Ezeket a szenteket, amíg ünnepeiknek Officiumai és miseszövegei meg nem jelennek, csak „ad libitum” ünnepeljük, Officiumaikat és miseszövege:ket pedig a megfelelő Commune-k szövegeiből állítjuk össze.

4. Ünnepek áthelyezése

Az új Calendarium Romanum lehetőség szerint megvalósítja azt az elvet, hogy az egyes szenteket haláluk, égi születésük napján (dies natalis) ünnepeljük. Ezért a szentek jelenfős részének eddigi ünnepét más napokra helyezte át. Egyelőre azonban, mivel jelenleg még a régi Missale és a Breviarium van használatban, ezeknek a szenteknek ünneplése is eddigi napjukon marad. Kivételt képeznek azck az áthelyezett ünnepek, amelyeket a múltban is vasárnapokon ültünk meg. Ezeknek más vasárnapokra való áthelyezése már 1970-ben megtörténik. így Krisztus Keresztségének ünnepét a vízkereszt utáni I. vasárnapon, Krisztus K;rály ünnepét az egyházi év utolsó vasárnapján, a Szentcsalád ünnepét pedig' már ebben az évben Karácsony nyolcadába eső vasárnapon üljük meg.

5. Változások a Proprium de Tempore-ban

A Septuagesima, a Sexagesima és a Quinquagesima vasárnapok megszűnnek, a vizkereszt utáni vasárnapok sora ped;g folytatódik egészen hamvazószerdáig. Az Alleluja hamvazószerdával szűnik meg. Az úi kalendáriumban nem szerepel többé az eddigi „Tenrnus Passionis” sem. Feketevasárnap úi neve: Dominica V. in Quadrages:ma. A S. Triduum helyett a jövőben Triduum paschale lesz, mely a nagycsütörtöki esti nrsével kezdődik, és megában foglalja nagypénteket, nagyszombatot és húsvétvasárnapot. A húsvéti időszak (femous paschale) ezentúl ötven napig tart, és záróköve pünkösdvasárnap. Ez utóbbinak ezért többé nem lesz külön nyolcada. A kánforböjti napok eltöröltettek. Az évi könyörgő napok (a búzaszentelő és a keresztjár<\napok) idején-к meghatározása az egyes püspöki karok hatáskörébe tartozik. Nálunk a további intézkedésig az eddigi gyakorlat marad érvényben.

B) AZ Ü.l MISEREND (ORDO MISSAE)

VI. Pál pápa „Missale Rcmanum” kezdetű apostoli rendelete alapján adta ki a Rituskongregáció az új Ordo Missae-t. Ez mindenekelőtt tartalmazza az „Institutio generalis Missalis Romani”-t, mely nyolc fejezetre oszlik:

I. Az Eucharisztia ünneplésének, vagyis a misének jelentősége és méltósága.

II. A mise szertartásának felépítése, egyes elemeinek és részeinek értelme.

III. A misében szereplő személyek és azok szerepe.

IV. A mise bemutatásának különféle formál.

V. A templom és annak berendezése.

VI. A miséhez szükséges kellékek, edények és öltözékek.

VII. A misének és a mise egyes részeinek kiválasztása.

VIII. A különféle alkalmakra szóló misék, könyörgések, a votiv és gyászmisék.

Bár az Institutio a Missale régi rubrikáinak helyét foglalja el, és ezentúl egyedül ez lesz a kötelező norma, jellegében mégis több tekintetben eltér a régi rubrikáktól.

a) Nem pusztán rubrikákat, azaz a szertartások végzésére vonatkozó technikai szabályokat tartalmaz, hanem megadja ezeknek a szabályoknak a teológiai és a lelkipásztori értelmezését is.

b) Az Institutio rubrikális előírásai nem annyira merevek és szorosak, mint a régi rubrikák voltak, hanem sokkal rugalmasabbak és sok vonatkozásban tág teret engednek — nem az egyéni önkénynek, hanem — a konkrét helyzetek megítélésének. Ez természetesen korántsem jelenti azt, hogy most már a pap azokat úgy értelmezze, ahogy akarja, mert az általánosságban megszabott korlátokat túllépni a jövőben sem szabad.

c) Míg a régi rubrikák szinte kizárólagosan csak a miséző pap szerepét írták le, de azt a legapróbb részletekig meghatározva, addig az új Institutio a misét, mint közösségi ak'ust szemléli, melynek szereplői a papon kívül nemcsak a segédkezők, hanem az egész nép is. Ennek megfelelően az Institutio megkívánja, hogy a szent áldozat közös cselekményébe a hívek is kapcsolódjanak bele feleleteikkel: imádságukkal és énekükkel. S.'őt, a megfelelő testtartást is előírja számukra.

d) Végül az Institutio-ban meglehetősen elmosódnak a különféle miseformák (Missa lecta, cantata, sollemnis! közötti különbség-k, és átmeneti formák alkalmazására is lehetőség nyílik. Így például incenzálás lehet az olvasott misében is, viszont nem kötelező az asszisztenciával mondott misében sem. Vagy szabad a mise énekrészeinek (pl. az Ordmarium-nek, a miséző pap énekeinek) csak egy részét énekelni,