A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)

tusnak mint az Egyház Fejének nevében cselekedhessenek”. (U. o.)

Lehet-e ennél magasztosabb hivatás ? Érheti-e a fiatal embert megtisztelőbb kitüntetés, mint amikor az örök Főpap Krisztus szelid, de életet formáló erejű hivása szólal meg lelke mélyén: „Jöjjetek utánam és én emberhalászokká teszlek titeket’’. Van-e felemelőbb megbízatás, mint az, midőn a lelkek nagy Pásztora saját követeiként küldi papjait az emberekhez, hogy napjainkban is buzgón munkálkodjanak azok örök üdvösségén ? És mégis — ó — hány ifjú lélek zárkózik el a hivatás szent kegyelme elől! Hányán engedik el fülük mellett Isten hívó szavát ! S vajon a szülők felismerik-e, hogy Istennek milyen nagy kegye az mikor gyermeküket kiválasztja oltárának szolgájává és saját örök papságának részesévé teszi ? Megbecsülik-e a mai szülők ezt a nagy kegyelmet ? Igaz vallásos életükkel biztosítják-e azt a jámbor családi légkört, melyben a papi hivatás kibontakozhat és megérlelődik ?

Imádkozzunk tehát — Kedves Hivek, — hogy a mai fiatalok is hallják meg Isten hívó szavát és készséges engedelmességgel kövessék azt. Könyörögjünk, hogy a szülők és lelkipásztorok idejében felismerjék a hivatás jelét a fiatalok lelkében és szeretettel óvják és ápolják azt.

Hiszen az Egyháznak a mai korban is nagy szüksége van jó és szent papokra. Krisztus Urunk ugyanis Egyházára bízta, hogy tovább dolgozzék a megváltott emberiség üdvösségén és eljuttassa Isten Népéhez megváltásénak kegyelmeit. Ezt azonban nem teljesítheti buzgó papok nélkül.

„A mi Üdvözítő Istenünk. •. azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére”, írja Szent Pál Timóteushoz (I. Tim. 2., 4.) Már pedig az igazság ismerete és hit nélkül lehetetlen üdvözülni. Maga Krisztus mondta: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik”. (Márk 16., 16.) Az üdvösséghez tehát feltétlenül szükséges, hogy az evangélium és a kinyilatkoztatott isteni igazságok tisztán és tévedéstől mentesen jussanak el a mai kor emberéhez is, amikor világszerte annyira megfogyatkozott a hit. Hiszen Szent Pál szavai szerint: „A hit. . . hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből”. (Róm- 10., 17.) Maga az Üdvözítő is tanítással, igehirdetéssel kezdte megváltói tevékenységét: „Az Ür lelke rajtam: Ö kent fel engem, hogy elvigyem az örömhírt — az evangéliumot — a szegényeknek’’. (Lk. 4., 17.)

Az evangélium hirdetéséhez, a kinyilatkoztatott igazságok tanításához viszont papok kellenek, sok és szent pap. Idézzük csak fel lelkűnkben Szent Pál apostol szavait: „Mindaz aki az Űr nevét hívja segítségül, üdvözül. De hogyan is hívhatják segítségül azt, akiben nem hisznek ? S hogyan higyjenek abban, akiről nem hallottak ? S hogyan halljanak hírnök nélkül ? És hogyan hirdessen az, akit nem küldtek ? (Róm. 10., 13—15.)

Az apostolnak ez a drámai kérdéssorozata meggyőzően érezteti velünk, hogy milyen nagy szüksége van az Egyháznak papokra, akik szabadon és önzetlenül vállalják ezt a szent küldetést. If jakra, akik a gondos papi nevelés folyamán alaposan megismerik a hit szent igazságait és megszerzik a szükséges papi erényeket- Majd a papszentelésben csodálatos hatalommal felruházva készségesen mennek Isten Népéhez, hogy a Szentlélek erejében bízva napjainkban is hűségesen teljesítsék az Ür Jézus parancsát: „Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek”. (Mk. 16.,15.)

Krisztus azonban üdvösségünk érdekében nem csak az evangélium hirdetését bízta az Egyházra. Annak adta át megváltó keresztáldozatának vérnélküli megújítását is a szentmisében, hogy Isten Népének liturgikus közösségében az idők végezetéig bemutassa azt az örök Atyának. Az Oltáriszentségben Egyházának adta át a világ üdvéért feláldozott legszentebb testét és életadó vérét, hogy az örökélet kenyerével és az üdvösség kelyhével táplálja hivei lelkét. Azzal is megbízta Egyházát, hogy megváltása gyümölcseit az általa alapított szentségekben bőkezűen ossza ki a híveknek lelkűk megszentelésére. Mindehhez papokra van szükség, akiket — a Szent Zsinat szavai szerint — „Isten, aki egyedül szent és megszentelő, mintegy munkatársakul vett magához, hogy alázatossággal szolgálják a megszentelés művét”. Istenem, milyen szent és magasztos feladat ! És Szentséges Atyánk mégis aggódó gonddal állapítja meg: „Az Egyház szolgálatára szükséges seregben nagyon sok az üres hely”. Kevés a papi hivatás. A missziós vidékeken még mindig milliók vannak, akik nem ismerik Krisztust, nem hallották evangéliumát! Az egész világon fájón csappantak meg a hivatások. Nincs elég pap, aki hirdesse az evangéliumot és népével szent közösségben bemutassa a legszentebb áldozatot, a szentségekben hű sáfárként ossza ki a híveknek a megszentelés kegyelmét! Hivő lélek nézheti-e ezt közöm-