A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968. II. 444 1968. sz. A keresztség értékelése és az excommunicatio értelmezé:e konverzió esetén. A Zsinatnak az ökumenizmusról szóló dekrétumához végrehajtási utasítást, ún. „Ökumenikus Direktórium”-ot adott ki a Keresztény Egység Titkársága, melyet a Szentatya 1967. április 28-án jóváhagyott. (AAS 1967. 574—92.) A Direktórium 9—20. pontja alapján a következő fontos rendelkezésre hívom fel Tisztelendő Papjaim figyelmét: I. A keresztség értékelésében alapelvként kell szem előtt tartanunk egyrészt azt, hogy a keresztség szükséges az üdvösségre, másrészt, hogy azt csak egyszer lehet felvenni, továbbá, hogy az összes keresztény egyházakban kiszolgáltatott keresztség elvileg egyenlő értékű. a) A tőlünk különvált keleti egyházakban kiszolgáltatott keresztség érvényességét kétségbe vonni nem szabad. Elég tehát csupán megtörténtét igazolni. Mivel pedig ezekben az egyházakban a bérmálás szentségét közvetlen a keresztség után szolgáltatják ki, a bérmálás tényét is el kell fogadni, ha a keresztelés igazolást nyert. b) A többi keresztény (protestáns) egyházra nézve a következő az irányadó. E szentség matériája és formája a Szentháromsági Személyek nevében végzett alámerítés, leöntés vagy meghintés. Ha tehát a különvált egyházak szertartáskönyvei ezt a rítust írják elő, nehézség csak akkor támadhat, ha „prudens dubium” merül fel afelől, hogy a lelkész alkalmazta-e ezeket az előírásokat. A szentségkiszolgáltatás megfelelő szándékát, (hogy azt akarta tenni vele, ami a keresztséggel a kereszténynek szándéka), mindaddig feltételezni kell a kiszolgáltató lelkésznél, amíg komoly ok nincsen annak kétségbevonására. Ha (mindezek figyelembevételével fennmarad a megalapozott kétség a keresztség érvényességének ügyében, komoly és gondos vizsgálatot kell folytatni, mielőtt a keresztség érvénytelenségét vélelmezik. II. Excommunicatio értelmezése konverzió esetén. a) Azok, akik a katolikus egyház látható közösségén kívül születtek és vették fel a keresztséget, nem vádolhatok a hitehagyás (aposztázia) vétkével és következésképpen nem kell őket a kiközösítés alól feloldozni, ha az ilyenek a katolikus Egyház közösségébe akarnak belépni. Az átvételi szertartás lényege a a katolikus-keresztény hitvallás letétele. Az Ökumenikus Direktórium eltörli ilyen esetben az átvételi szertartásból az eretnekség hivatalos megtagadására vonatkozó nyilatkozatot. A Collectio Rituum szertartásából tehát ilyen esetben elmarad a 3. pont allokuciójának 1., 2. és 3. bekezdése, valamint a 82. oldal könyörgése és a cenzúrától való feloldozás. Megmarad természetesen a többi, tehát a lelkiismereti bűnök gyónása (életgyónás) és a szentmise keretében a szentáldozás. b) Azt, aki a katolikus Egyház tagjaként hagyta el tudatosan a katolikus hitet (apostata), azt továbbra is a 2314. kánon excommunicatio ja terheli. Ha ilyen ember kéri visszavételét a katolikus Egyházba, reá vonatkozóan az eddigi rendelkezések érvényben maradnak a Collectio Rituum teljes szertartásával. 445/1968. sz. Katolikusok házassága orthodox keleti hívekkel. A keleti egyházak ügyeivel foglalkozó római kongregáció, a Szentatya megbízásából, múlt év március 25-től életbelépő dekrétumot adott ki orthodox keleti híveknek katolikusokkal történő házasságát illetően. (AAS 1967. 165—167.). Az új dekrétum szerint — melyet a keresztények egységének gondolata ihlet — „valahányszor akár keleti (nálunk görögkatolikus vagy örménykatolikus), akár latin szertartású (római katolikus) hívek kötnek házasságot nem katolikus keleti keresztényekkel (orthodox vagy görögkeleti hívekkel), e házasságokra vonatkozóan a házasságkötés kánoni formája (illetékes katolikus plébános és két tanú) csak a megengedettséghez (ad liceitatem) szükséges; az érvényességhez (ad validitatem) elegendő az orthodox felszentelt pap közreműködése a jogtól megkívánt egyéb előírások megtartása mellett.” Valahányszor tehát a fent említett hívek házasságkötésére kerül sor, a következőkre — 5 —
