A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)

A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968. IV. 1307/1968. sz. XXIII. János pápa szellemében. Őszintén megvallom T. Testvéreimnek, hogy Szalézi Szent Ferenc és Don Columba Marimon írásai után XXIII. János pápa lelki naplója gya­korolta reám a legmélyebb hatást. (XXIII. Joan­nes: Geistliches Tagebuch. Herder. Wien, 1964.) Minden értékes életrajz felett ez a lelkinapló mu­tatja meg téljes életiközelségben János pápa lelkét, egyéniségét, úgy, ahogy ő maga kifejezte a Szent­lélek kegyelmének világosságában. Hogy ki volt János pápa és miért hatott olyan áldásosán az Egyházra és a világra, hogy miképp lett az, aki lett, annak igaz bizonyságát ez a lelki napló tár­ja elénk. A bergamói és a római kispap hetente több­ször készít feljegyzéseket lelki életének fejlődé­séről, küzdelmedről. Alázatosan bevallja hibáit és egész gyakorlatiasan teszi meg elhatározásait a lelki továbbfejlődésre. Felszentelésétől kezdve pe­dig lelkigyakorlatainak és nemegyszer a lelkigya­korlat mellett tartott 3 napos magányának gon­dolatait, elhatározásait adja egészen emberi köz­vetlenséggel. A hűséges titkárnak, Loris Capovilla­­naik, az azóta Chieti—Vasto érsekének, elévülhe­tetlen érdeme, hogy még János pápa életében, az ő ellenőrzése mellett gyűjtötte össze lelki napló­jának anyagát. S ezek a feljegyzések éppen a ma­guk közvetlen egyszerűségével, igaz őszinteségé­vel és krisztusi eleven valóságával hatnak. Ha va­laki ma arról olvasna, hogy a papnak a szeminá­rium után, az életben is bizonyos mértékű napi­rendet kell tartania, hogyan kell imádságait vé­geznie ... az ilyen írást, mint valami érdektelen dolgot esetleg félretenné. De ha János pápa saját­kezűig ír ezekről, mélyen megfog bennünket. Ez az ember, miként az anglikán prímás mondotta neki, világtörténelmet csinált. Az egész világ tisz­teli, a hívőik rajonganak érte, a nemhívők nagy­­rabecsülik, mint a dialógus szellemi atyját, a kü­lönböző világnézetű és érdekű emberek békés kö­zeledésének példaadó megvalósítóját. És mindaz a jó, amit életében a pápai trónon tett, abból a kegyelmi forrásból fakad, amelyet lelki naplója szerint hűséges lelki életével igyekezett megnyer­ni. Amikor ezeket előrebocsátom, külön is sze­retném, Testvéreim, felhívni figyelmeteket az 1930. évi lelkigyakorlatos feljegyzésére. Akkor bulgáriai apostoli visitator volt. Április 28-tól május 4-ig Ruscdukiban, a passionista atyáknál tartotta lelki­­gyakorlatát. Tökéletes és páratlanul szép magány — jegyzi fel —, körülvéve az ébredő természet szépségével. Előtte a nagy Duna, amelynek túlsó partján a román alföld és éjszakánként a messze­ségben a petróleum-források lángjai csillannak fel. Ebben a környezetben fogja meg lelkét Loyolai Szent Ignác nagy felajánlása: „Egy idő óta a szentmisém után reggelenként — és úgy érzem, hogy ez szívemből jön — elmondom azt az imát, amellyel Szent Ignác Krisztus országáról szóló el­mélkedését befejezi, a nagy felajánlást. Valóban ez mély élményemmé lett”. Majd így folytatja: „Öh áldott Jézus, ne legyen ez (ez a nagy odaadó felajánlás) egy rövid fellángolás, amelyet az első eső már kiolt. Add, hogy nagy láng legyen, amely ál­landóan ég és sohasem hamvad el.” (240. lap.) T. Testvérek! Egyszerű és rövid felvillantása akar ez lenni annak a lobogó lángnak, amely XXIII. János pápa személyében állandó irányt ad a zsinat utáni munkánknak. Különösen szükséges ez napjainkban, amikor a zsinati munkának meg­valósításában a főforrásról, a papok és a hívek tudatos kegyelmi életéről és annak gyakorlati nö­veléséről a sok vitatkozás közben megfeledkeznek. No míeg más is elfelejteti ezeket a forrásokat, ame­lyek nélkül nincs élet a zsinat után sem. Pedig a II. Vatikáni Zsinat a papság képzéséről szóló ha­tározatában hangsúlyozottan mondja: , ,,A szent zsinat nagyon is jól tudja, hogy az egész Egyház kívánatos megújhodása nagyrészt a papság Krisz­tus lelkületétől áthatott szolgálatán múlik.” (A határozat előszava.) Ennek a szolgálatnak krisz­tusi lelkületét XXIII. János pápa szellemében tud­juk megvalósítani. Üj munkaév előtt állunk. Ezért akartam fel­hívni T. Testvérek figyelmeteket XXIII. János pápa lelkületére és szellemére. Azt szeretném, ha egyházmegyei problémáinkra az ő szellemében ta­lálnánk megoldást, munkánkban pedig az ő buz­­gósága lenne a példaképünk. 1. Az Ür Jézus azt mondta: „. .. beteg voltam és felkerestetek engem” (Mt. 25,36). Juttassa ez eszünkbe Egyházmegyénk papságának egészségi állapotát. Már a múlt esztendő is, de az idei év különösen nagy megpróbáltatást okozott T. Test­véreink egészségi állapota tekintetében. Lelkiis­mereti kötelességemnek tartom, hogy erre a fi­gyelmeteket felhívjam. Ne hanyagoljuk el egész­15 —

Next

/
Thumbnails
Contents