A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
jának levonását ennek megfelelően teljesítsék, a múltra nézve pedig, amennyiben az idézett rendelkezéstől eltérőleg a munkáltatók magasabb adótétellel voltak megterhelve, jogorvoslati kérelmüket az illetékes pénzügyi szerveknél terjesszék elő. 891/1968. sz. Az 1968. II. félévi kötelező perselyek beküldése. Értesítem T. Papjaimat, hogy ez év második felében a július 7-i (első vasárnap), augusztus 4-i (első vasárnap), szeptember 1-i (első vasárnap), október 6-i (első vasárnap), október 20-i (missziós vasárnap), november 1-i (Mindenszentek), november 3-i (első vasárnap), december 1-i (első vasárnap), és december 314 (Szt. Szilveszter) templomi perselyezésnek eredményét kell a 289 412— 715. sz. csekkszámlára befizetni az eddigi szokásnak megfelelően. Központi hozzájárulásként átutalandó lesz még az öreg és beteg szerzetesek javára történő gyűjtés eredménye. Ennek időpontját külön fogom közölni. A december 31-i perselyezés eredménye a ketedratikum-szeminarisztikum kiegyenlítésébe beszámít. Kérem a felelős számadókat, hogy az egyházközségi és templompénztári számadásokat az I. félév végének közeledtével átvizsgálni és az esetleges elmaradásokat pótolni szíveskedjenek. 892/1968. sz. Személyi változások. A szombathelyi egyházmegyében a következő személyi változásokat rendeltem el: 1968. április 11-i kelettel: dr. Géíim Gyula pápai prelátus, olvasókanonokot a Vasvár—Szombathelyi Székeskáptalan _nagyprépostjává, dr. Kappel János őrkan on okot olvasókanonokká, dr. Sághy Elek c. apát, pápóci perjel kanonokot éneklőkanonok-ká, dr. Molnár Vince püspöki helynököt őrkanonokká, Fazekas Jenő székesegyházi főplébánost pápóci perjel kanonokká, Gergye Sándort, a Szt. Kvirin plébánia adminisztrátorát kanonokká és az alsólendvai kerület főesperesévé neveztem ki. 1968. január 11-i kelettel: dr. Molnár Vince püspöki helynököt felmentettem az alsólendvai alsó és felső kerületek esperesi tisztsége alól. Kómár József szécsiszigeti plébánost kineveztem az alsólendvai alsó és felső kerületek esperesévé. 893/1968. sz. Halálozás. Jenei Lajos Ráfáel O. P. aranymisés szombathelyi egyházmegyés áldozópap életének 76., áldozópapságának 52. évében március 31-én Szombathelyen meghalt. Eredményes szerzetesi és papi működése Szombathelyen, Vasvárott és Jánosházán volt. Rövid ideig működött Budapesten és Sopronban. , Amilyen öröm volt, hogy aranymisés Testve^ rünk visszajött a szombathelyi ősi domonkos templomhoz a lelkeket szolgáim, ugyanolyan fájdalmat jelentett, amikor váratlanul eltávozott öreg Testvérünk sorainkból. Jenei Ráfáelben melegszívű papját vesztette el ismét az egyházmegye, aki megható példát adott arra, hogyan győzheti le a lélek ereje a test erőtlenségét Szűz Mária szolgálatában. Az áldozatos lelkű papnak a szeretete kiáradt személyválogatás nélkül fiatalra és öregre egyaránt. Szerette a gyermekeket, akikért áldozatokat is hozott, de mosolyát nem vonta meg a mindennapi gondokban fáradozó híveiktől sem. Szt. Pál. tanítása szerint a hívekkel együttérző, együtt dolgozó, együtt imádkozó pap, mindenkinek mindene volt. Szeretett paptestvérünk földi maradványait Szombathelyen, a Szent Márton plébániatemplomban április 3-án az engesztelő szentmise után dr. Winkler József püspöktestvérem szentelte be és utána a templom kriptájában helyeztük örök nyugalomra. Elhunyt Paptestvérünket a kötelező két szentmise bemutatásán túl is a Paptestvérek és kedves Hívek buzgó imáiba ajánlom. R. I. P. Hargitai Ferenc nyugalmazott alsószölnöki plébános életének 74., áldozópapságának 47. évében május 9-én a székesfehérvári kórházban súlyos betegségének türelmes elviselése után meghalt. Szeretett papatestvérünk szaléziánusnak indult. 1921 óta azonban a szombathelyi egyházmegye szolgálatában volt. Körmenden, Boncodföldén, Kukméron, Pákán, Szepetneken, Hosszúperesztegen, Szabadbattyánban, Csákváron, Seregélyesen, Kemenesmihályfán, Csesztregen, Egervárott, Szentgyörgyvölgyön és Felsőpatyon volt káplán, majd 1950-től Alsószölnökön nyugállományba vonulásáig plébános. Állomáshelyein mindenütt szíve jósága, egyszerűsége, a szegények szeretete jellemezte. A szeretet vonzotta hozzá a gyermekeket. Megértője és segítőtársa volt az egyszerű embereknek. Lelke mindig kész volt a papi munka szolgálatában, de teste erőtlenné vált. Jószándékát az Ür elfogadta és végső kegyelem áldásában részesítette. Súlyos műtétét, a betegségében a szenvedést hősies lélekkel viselte és szép papi halállal halt meg. A megboldogultat szülőfalujába, Rábakethelyre szállították, ahol május 17-én az engesztelő szentmise bemutatása után az ottani temetőiben helyezték örök nyugalomra. A szertartást dr. Winkler József püspöktestvérem végezte. Foglalják szeretett Paptestvérünket a T. Testvérek imáikba és a kötelező két szentmisét mutassák be lelke üdvéért. R. I. P. — 13 —
