A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968. 882/1968. sz. Főpásztor köszöneté. Tisztlelendő Testvérek! A súlyos betegség után április végén hazatértem a püspöki székhelyre. Az első szavam a mélységes hála a jóságos Atyának, aki erősen belenyúlt az életembe, de kegyelmet is adott ahhoz, hogy a megpróbáltatást türelmesen és áldozatos lélekkel viseljem. Ezt a kegyelmet annak az imádságnak közbenjárására kaptam meg, amellyel Ti T. Testvéreim és Szeretett jó Híveim minden eddiginél erőteljesebb egységben kapcsolódtatok velem egybe és imádkoztatok a felgyógyulásomért. Lelkileg szinte éreztem az Apostolok Cselekedetei szavainak megvalósulását: „Oratio fiebat sine intermissione ab Ecclesia ad Deum pro eo” (Ap. Csel. 12, 5). Ez az imádság csodálatos egységet teremtett a püspök és az egyházmegye papjai és hívei között. Hálás szívvel köszönöm meg T. Testvéreimnek és Hívemnek ezt az állhatatos imádságot. De ez alkalommal szeretném megköszönni mindazoknak a Testvéreiknek és Híveknek imáit, akik az egyházmegye határán túl is megemlékeztek rólam. Szenvedésemet egyházmegyémért ajánlottam fel és mindenkor csak azt kértem, hogy legyen meg a jó Isten akarata. Isten akaratából a gyógyulás útján vagyok, de még nem gyógyultam meg teljesen. Sőt a gyógyulás menetében vannak ingadozások. Azért bizalommal kérem a T. Testvérek és Kedves Hívek gyógyulásomért felajánlott további imáit. T. Testvérek! Ezen köszönetét és kérésemet szíveskedjetek a Hívekkel is közölni. A magatok számára pedig mintegy emlékképpen fogadjátok el tőlem P. Karl Rahner világhírű teológusnak a krisztusi papság valódi szelleméért végzett imáját: „Űr Jézus Krisztus,, az élő Isten Fia, az Atya örök Igéje, az egész emberiség Főpapja! Köszönjük, hogy papságodra hívtál minket. Megváltjuk, hogy Te választottál minket, nem mi Téged. Mi méltatlanok vagyunk és gyengék; kegyelmed nélkül alkalmatlanok lennénk hívásodnak megfelelni. De hiszen Te készítettél elő minket. Tanúidnak kell lennünk. Köszönjük Neked, III. nagy tanács Angyala! Igazságodat kell hirdetnünk. Dicsérünk Téged, örök igazság Igéje! Nekünk kell áldozatodat megújítanunk. Dicsőítünk Téged, örök Pap és áldozat! Nekünk kell kegyelmeidet árasztanunk. Áldunk Tégied, az Atya megtestesült kegyessége, és hálát adunk Neked, csak hálát, hogy szentélyedbe hívtál, oltárodhoz és saját papi küldetésedbe. Hálát adunk Neked. Értünk is szólottái, amikor e világba jöttél. Én is jövök, hogy tegyem akaratodat, „corpus autem aptasti mihi.” Értünk is fohászkodtál, amikor azon a hosszú éjjelen apostolaidért imádkoztál kiválasztásuk előtt. Értünk is voltál türelmes és szelíd, amikor értetlen tanítványaidat elviselted. A mi munkánk fölött is örvendeztél, amikor Atyádat magasztaltad, miután hazatértek tanítványaid. Értünk is aggódva imádkoztál, hogy meg ne fogyatkozzék a hitünk, és hogy Péterben mi is megerősödjünk, amikor a Sátánnak kedve telik megrostálni minket, mint a búzát. Mi is ott álltunk lelked előtt, amikor a hegyi beszédben átadtad apostolaidnak életük törvényét, a Miatyánkban pedig imádságuk kompendiumát. Ránk is vonatkozott szavad, amelyet apostolaidnak mondtál: Ne háborodjék meg szívellek; miért féltek kicsinyhitűek; én rendeltelek benneteket, hogy menjetek és termést hozzatok; a tanítvány nem nagyobb mesterénél; aki nem mond le mindenről, nem lehet az én tanítványom. Apostolaidban minket is barátaidnak, fiacskáidnak, testvéreidnek hívtál, akik olyan kedvlesek előtted mint testvér és anya. A mi szívünkbe is akartál markolni, amikor apostolaidnak mindezt elmondtad és még ezer mást, amit az evangélium őrzött meg számunkra mint örökségét, s amit nekünk térden állva és könnyek közt kellene olvasnunk. Minket is szem előtt tartottál, amikor azokat a szavakat mondtad, amelyek előtt a történelem minden hatalma és erőszaka remegve meghajol: menjetek, tanítsatok minden népet és kereszteljétek meg őket; tegyétek ezt az én emlékezetemre; akiknek megbocsátjátok bűneiket, meg lesznek bocsátva; amit föloldatok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. Ö Jézusom, örök Főpap és Király, Te akarod, hogy mi a te papjaid legyünk és maradjunk. Légy áldott örökké! Nézd Uram! mi mindig újból akarunk nekikezdeni, azzá lenni, amire meghívtál. Űjiból örömmel és bátran nekimegyünk a hétköznapi életnek, amelyben még tovább kell érlelődnünk szent Egyházad papjaivá és apostolaivá. Te magad küldesz- 9 -
