A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1968 (Szombathely, 1969)
A MAGYAR PÜSPÖKI KAR KÖRLEVELE A HAJDÚDOROGI PÜSPÖK JOGHATÓSÁGÁNAK KITERJESZTÉSÉRŐL Főtisztelendő Oltártestvérek ! Kedves Hívek ! Krisztus az ő Egyházát egynek, szentnek, katolikusnak és apostolinak alapította. Krisztusnak ebben a megoszthatatlan Egyházában — mint jól tudjátok mindnyájan — az egy hit és a szentségek közössége mellett ősidőktől fogva vannak különböző szertartások. Ezek nem bontják meg az Egyház egységét, sőt, amint a II. Vatikáni Zsinat mondja: ,,Ez az egész lelki és liturgikus, fegyelmi és hittani örökség a maga változatos hagyományával beletartozik az Egyház teljes katolicitásába és apostoliságába.” (Decr. de Oecumenismo 17.) A különböző szertartások az egység sértetlen megőrzése mellett változatossá és színessé teszik a szentségek kiszolgáltatásának és vallásos életünk más nyilvános istentiszteleteinek külső formáit. Ezért a katolikus Anyaszentegyház a különböző szertartásokat mindig értékes hagyománynak és közös kincsnek tekintette. Törvényeiben mindig féltő gonddal őrködött azon, hogy ezek a szertartások sértetlenül fennmaradjanak és megőrizzék jellegüket és sajátságaikat. A II. Vatikáni Zsinat pedig egyenesen kötelességévé teszi az Egyház minden tagjának, hogy saját szertartásuk szeretete és gondos megőrzése mellett tisztelettel és megbecsüléssel vegyék körül a többi szertartásokat is és azokat mint az egyetemes Egyház közös örökségét becsüljék meg. íme a Szent Zsinat szavai: „A keresztény hagyomány teljességének hűséges megőrzése, valamint a keleti és nyugati keresztények egyesülésének megvalósítása érdekében mindenki tekintse igen nagy jelentőségűnek, hogy megismerjék és tiszteljék, megőrizzék és ápolják a Keletiek rendkívül gazdag liturgikus és lelki örökségét.” (Decr. de Oecumenismo 15.) Mindenki előtt ismeretes, hogy hazánkban a római szertartású hivek mellett nagy számban élnek görög szertartású katolikus testvérek a hajdúdorogi püspök joghatósága alatt. A püspöki joghatóság az Istentől rendelt főpásztoroknak az a lelki hatalma, mellyel (isteni jogon) kormányozzák, tanítják és megszentelik Isten népét, melyet Szent Péter utóda a római pápa Őszentsége bízott rájuk. Mivel az utóbbi évtizedekben a görögkatolikusok egyre többen telepedtek le egyházmegyéjük határain kívül eső ipari központok körül, most a Szentséges Atya az ország bármely részén élő minden görögkatolikus hivőre kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát, egyelőre három évre. Ez annak érdekében történt, hogy a görögkatolikus hiveknek az országban mindenütt módjuk legyen a II. Vatikáni Zsinat szellemében megőrizni, gyakorolni szertartásukat és, hogy saját fegyelmük és hagyományaik szerint élhessék vallásos életüket. Amikor ezt, görögkatolikus testvéreink örömében osztozva, tudomástokra hozzuk, szeretettel kérjük Nagytisztelendő papjainkat és füveinket, testvéri egyetértéssel és szeretettel segítsék elő, hogy gyakorlatban megvalósítsuk a Szentséges Atya döntését. Megszívlelve a Zsinat óhaját? „A különböző szertartású katolikusok között szeretet uralkodjék” (Decr. de Act. Miss. Eccl. 15.), készségesen mozdítsuk elő, hogy a hajdúdorogi püspök saját szertartásuk szerint gondoskodhassék köztünk élő hiveinek lelki ellátásáról. E közös körlevelünket saját egyházmegyénkben mindnyájan kihirdetjük és életbe léptetjük a Görögkatolikusok lelkipásztori ellátására vonatkozó jogszabályokat. Budapest, 1968. december 4. MAGYAR KATOLIKUS PÜSPÖKI KAR Felolvasandó 1969. január 12-én minden hivatalos szentmisén.
