A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

5 Az Oltáriszentség jelenlétét függönnyel vagy az Ordinárius által meghatározott más módon jelöljék. Az öröklámpa hagyományos szokását őrizzük meg. (57) 3. Fejezet. Az eukarisztikus áhitatgyakoríatok. Az Egyház nyomatékosan ajánlja az Oltáriszent­ség iránti magán és közösségi áhitatgyakorlatokat. Ezek azonban feleljenek meg a liturgia szellemé­nek, a liturgikus időnek és a hívek előtt ne homá­­lyosítsák el az Egyház közösségi istentiszteletének fontosságát. (58) 4. Fejezet. Eukarisztikus kör menetek. Az Ordinárius dönt arról, hogy az eukarisztikus körmenetek indokoltak-e ? Ö határozza meg a kör­menetek helyét és idejét. (59) 5. Fejezet. Az Oltáriszentség kitétele. Ajánlatos — különösen ünnepélyesebb és hosz­­szabb szentségkitétel esetén, — hogy az expozíció annak a misének a végén legyen, amelyben az imádásra kitett ostyát átváltoztatták. (így az Oltárszentség imádásának és az eukarisztikus áldozatnak kapcsolata a külső jelekben is megnyil­vánul). Ilyenkor a pap a mise végén az áldást el­hagyva Benedicamus Domino-t mond. (60) A szentségkitétel ideje alatt ugyanazon temp­lomban misét — u. n. szentséges misét — mondani tilos. A kitételt a mise idejére meg kell szüntetni, kivéve, ha a misét a szentségkitétel helyétől elvá­lasztott, külön kápolnába mondják és legalább né­hány hivő visszamaradt az Oltáriszentség imádá­­sára. Amennyiben e gyakorlat hővezetésétől a hivek idegenkednek, az Ordinárius halasztást adhat a hivek türelmes kioktatására, de ez nem tarthat hosszú ideig. Az eukarisztia titkát a mise tökéletes módon tartalmazza. Az Oltáriszentségnek a mise alatt imádásra történő kitétele e titok ünneplését nem teszi teljesebbé. (61) Ha a kitétel rövid időre történik, a ciboriumot és monstranciát el lehet helyezni magán az oltáron (menzán); egyébként trónust lehet alkalmazni. A kitétel alatt a hivek imába merülve Krisztus Urunkkal foglalkozzanak. A hivek áhítatának eme­lésére lehet felolvasni részleteket a Szentírásból, azt magyarázni vagy buzdító beszédet is tartani. Legyen alkalom a hivek éneklésére és időközönként szent csendet is iktassunk be. A végén legyen szentségi áldás. Ahol az adorá­­ciót népnyelven végzik — a Püspökkari konferen­ciák engedélyével — az áldás előtti Tantum ergo más szentségi énekkel is helyettesíthető. (62) Az Ordinárius engedélyezheti az évi szentség­­imádást, ha biztosítva látja annak ünnepélyes meg­tartását. (63) Valamely súlyos és általános szükégben a helyi egyházi Főhatóság elrendelhet hosszabb könyörgést is a kitett Oltáriszentség előtt. (64) Megfelelő számú szentségimádó hiányában sza­bad a szentségkitételt — kétszer egy napon (pl. dél­ben és éjszaka) — megszakítani. Ilyenkor a pap karinget és stólát ölt, a Szentség előtt rövid ado­­rációt végez, majd beteszi azt a tebamaculumba, illetve újból kihelyezi imádásra. (65) Rövid szentségimádás alkalmával is — lehetőség szerint — legyen felolvasás, ima, ének és szent csend. (66) A szentmise végén — pusztán áldás céljából — tilos kitenni az Oltáriszentséget. 6. Fejezet. Az eukarisztikus kongresszusok. Az eukarisztikus kongresszusok alkalmával arra kell törekedni, hogy az eukarisztia titkának isme­rete egyre világosabbá váljék és elmélyüljön a hívek lelkében. A II. vatikáni egyetemes zsinat szellemében magánimádságokkal, különböző jám­bor gyakorlatokkal, szentségi körmenetekkel stb. hódoljunk az Oltáriszentség előtt, de az ünnepségek fénypontja az ünnepélyes mise legyen. Az eukarisz­tikus kongresszus időtartama alatt bizonyos temp­lomokban legyen folyamatos szentségimádás. Budapest, 1967. szeptember 13. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR

Next

/
Thumbnails
Contents