A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

3

Ugyanez vonatkozik a templomi fényképezésre is. (22—23)

A lelkipásztorok legyenek tudatában annak, hogy az istentisztelet ünnepélyessége és a hivek lelki haszna nagymértékben függ a templom tisztaságától, alkalmas és művészi berendezésétől. (Ezért legyenek a templomban: centrális főoltár, a templom stílusához illő szedilia, ambó és nemesen egyszerű, szép miseruhák). (24)

2. Fejezet.

A vasár- és hétköznapi misézés.

Vasárnap az az ősi keresztény ünnepnap, amelyen — vidámsággal és pihenéssel egybekötve — különleges buzgósággal kell megünnepelnünk a „Paschale mysterium”-ot. Jézus ugyanis a hétnek e napján támadt fel halottaiból! (25)

A vasárnapi u. n. közös plébániai misének fontos szerepe van a hivek közösségi érzésének ápolásában. Vasárnapokon egyre fejleszteni kell a hivek bekapcsolódásának fokát, s lehetőleg előnyben kell részesíteni az énekes misét. A más templomokban és kápolnákban végzett miséket össze kell egyeztetni a plébánia-templom miséivel. (Ne vonják el onnan a hiveket!)

A plébániai misék idejét és számát a helyi körülmények szerint kell megállapítani. A misék számát ne szaporítsuk úgy, hogy egy-egy misére csak kevés hivő jusson, vagy a sok mise miatt a papok csak nehezen tudják ellátni szolgálatukat. (26)

Az Apostoli Szentszék engedélyével egyes helyeken szombat este eleget lehet tenni a vasárnapi misehallgatás kötelezettségének. Ezen esetben a vasárnapi mise mondandó, homiliával és oratio fideliummal. Pünkösd előtti szombaton az aznapi vigilia-mise mondandó, Credoval. Karácsony estéjén (esti, nem éjféli misén !) a vigilia-misét végezzük fehér miseruhában, Glóriával, Allejujával és a karácsonyi prefációval. Akik szombat estéjén ilyen vasárnapi misén vesznek részt, azon áldozhatnak, ha reggel már áldoztak is. (28)

A hiveket buzdítani kell arra, hogy hétköznap is — különösen adventben és nagyböjtben — vegyenek részt a misén. (29)

Nagyon illő, hogy a vallásos összejövetelek, megbeszélések, lelkigyakorlatok csúcspontja mindig az eukarisztia ünneplése legyen. (30)

3. Fejezet.

A hívek áldozása.

A misében való részvétel tökéletesebb, ha a hivek meg is áldoznak. Ajánlatos, hogy az áldozás a mise alatt történjék, lehetőleg az ugyanazon misében konszekrált ostyával, s a celebráns kezéből. Szükség szerint más papok is segíthetnek áldoztatni, de a celebráns a misét csak az áldoztatás befelyezése után folytassa. (31)

A jövőben a Püspök engedélyével — kellő magyarázat után — két szín alatt áldozhatnak:

a) a megkeresztelt felnőttek, a keresztelés utáni misében; a felnőtt bérmálkozók a bérmálási misében, valamint az egyházba megtért felnőttek;

b) a jegyesek a nászmisében;

c) a szentelési misében, akik bármily papi rendet vesznek fel;

d) akik — mise keretében — szerzetesi fogadalmat tesznek vagy azt megújítják;

e) nem pap missziós-segítőtestvérek, azon misében, amelyben a küldetést kapják;

f) a Viatikum kiszolgáltatásakor — ha ott miséznek — a beteg és a misén jelenlevők is;

g) ünnepélyes misében az összes segédkezük;

h) koncelebráció esetén:

1. az összes segédkezük, sőt a jelenlevő papnövendékek is;

2. amennyiben szerzetesház templomában koncelebrálnak, a ház lakó is;

i) azok a papok, akik ünnepélyes alkalmakkor összejönnek, de sem misézni sem együttmisézni nincs módjukban;

j) a lelkigyakorlatok idején — a számukra mondott misében — az összes résztvevők;

k) a házasok, a szenteltek és fogadalmasok a jubileumuk alkalmával bemutatott misén;

l) a felnőtt új keresztény keresztszülei, szülei, házastársa, világi hitoktatói a keresztelést követő misén;

m) az újmisések első miséjén résztvevő szülők, családtagok és nagy jótevők. (32)

Méltányos ok esetén a pap misén kívül se vonakodjék a hiveket megáldoztatni. Az Ordinárius a délutáni áldozást is engedélyezheti. (33)

Az áldozás módját a Püspöki konferencia hivatott megállapítani.

Ha a hivek térdelve áldoznak, odaérkezéskor és távozáskor nincs szükség külön tiszteletadásra; ha állva áldoznak, akkor legjobb körmenetileg odajárulni és áldozás előtt alkalmas módon térdet hajtani. (34)

Halálos bűn állapotában nem szabad gyónás nélkül áldozni. A gyónás lehetőleg a misén kívül történjék, hogy a cselekvő részvételt ne zavarja.

(37)

A lelkipásztorok hiveik körében szorgalmazzák a gyakori és mindennapi szentáldozást. (37)

A szentáldozás célja, hogy a hivek egész élete egy folytonos hálaadás legyen Isten iránt és a szeretet bő gyümölcsét teremje meg. Erre a feladatra különleges indítást kapunk, ha az áldozás után néhány percet csendes adorációban töltünk. (38)

Ha valaki betegség vagy más ok miatt életveszélybe kerül, magához veheti a Viatikumot akkor is, ha aznap már áldozott. (39)

Ügy illik, hogy akik akadályoztatásuk miatt nem vehetnek részt a misén, legalább szentáldozáshoz hozzá j uthassanak.

Úgyszintén a lelkipásztorok gondoskodjanak arról is, hogy a betegeknek és öregeknek gyakran, sőt lehetőség szerint — főleg húsvéti időben — naponta legyen módjuk áldozni. Ez a nap bármely órájában lehetséges. (40)