A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

2

az eukarisztiának, az „egység titkának” ünneplésében kell megérezni minden kereszténynek a szakadás fájdalmát. S imádkoznia kell azért, hogy Krisztus összes tanítványai az eukarisztia titkáról az ő igazi szándéka szerint gondolkozzanak és azt úgy ünnepeljék, hogy Krisztus testében részesülve, valóban egy testté legyenek (cfr. 1 Cor. 10, 17). (8)

Az eukarisztia titkának mélyebb megértését segíti elő, ha a hívek ismerik Krisztus jelenlétének különböző formáit.

Jelen van Krisztus az Ö nevében egybegyült hivő közösségben. Jelen van igéjében, amikor azt olvassuk. Jelen van az áldozatot bemutató pap személyében, de különleges módon, lényegileg, egészen és osztatlanul (istenségével és emberségével) van jelen az eukarisztikus szent színek alatt. (9)

, Az eukarisztikus katekézisekben magyarázzuk meg híveinknek a liturgia Verbi és Eucharistiae szoros kapcsolatát. Az igehirdetés szükséges a szentségek kiszolgáltatásához, ezek úgyanis a hit szentségei (sacramenta fidei), a hit pedig az igehirdetésből születik és abból táplálkozik. Az eukarisztia titkának tevékeny és gyümölcsöző ünneplése is feltételezi az Igehirdetést. A hívek úgyanis ezáltal ismerik és szeretik meg Isten csodás tetteit, elsősorban is a legnagyobbat, a „paschale mysterium”-ot, amelynek emlékezetét ünnepeljük minden misében. Az Egyház azt akarja, hogy hívei: „Az élet kenyerét mind az Isten igéjének asztaláról,

mind pedig Krisztus testének asztaláról vegyék táplálékul.” (10)

A misében való tevékeny és gyümölcsöző részvételhez az is szükséges, hogy híveink tudják: a keresztségben és a bérmálásban nyert „általános papságuk” által az áldózópappal együtt — bár lényegesen különböző módon — ők is résztvesznek az eukarisztikus áldozat bemutatásában. (11)

A hívek szerepe abban áll, hogy hittel és szeretettel megemlékeznek Krisztus Urunk szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről: Istennek hálát adnak és a szeplőtelen áldozatot a pappal együtt felajánlják. Az áldozatban való részvétel tökéletesebb, ha a hívek a misében szentségileg magukhoz veszik az Űr testét. (Í2)

[A hívek tevékeny részvételéről lásd az „Inter Oecumenici” (1964. szept. 26.) a„Musicam sacram” (1967. márc. 5.) és a „Tres abhinc annos” (1967. máj. 4.) Instrukciókat],

A keresztény embernek mindennapi életével is tanúskodnia kell arról, amiben hittel és szentségileg részesült. Egész élete legyen folytonos hálaadás az Istennek, igyekezzék jócselekedeteket gyakorolni, a világot pedig — Krisztus tanúságtevőjeként — keresztény szellemmel eltölteni. (13)

A gyermekek vallásos nevelésében és a felnőtt hívek katekézisében is fontos szerepe legyen a mise-magyarázatnak. A mise szertartásainak és imáinak ismertetését a papok úgy végezzék, hogy mindenki jól megértse azt a titkot, amelyet jelentenek és megvalósítanak. (14—15) 4

II. RÉSZ

„Az Ür Emlékezetének“ megünneplése

I. Fejezet.

Néhány általános szabály „Az Ur emlékezetének“ közösségi megünnepléséről.

Mindenekelőtt ügyelni kell a liturgikus közösség egységére. Mivel hierarchikusan rendezett közösségről van szó, fontos, hogy minden résztvevő — a liturgikus előírások szerint — pontosan teljesítse feladták.

Kerülni kell mindent, ami a hivő közösség figyelmét megzavarhatná. Ugyanazon templomban egyidejűleg — különösen vasár- és ünnepnapon — ne legyen több szentmise. (Amikor egyidőben több pap kíván misézni, a legjobb megoldás, ha koncelebrációt végeznek). A néppel végzett misék alatt más szertartás (zsolozsmázás, keresztelés, esketés stb.) ne legyen a templomban. (17)

Az eukarisztia közös ünneplése fejlessze ki híveinkben a helyi és egyetemes Egyház tagjaival, sőt az egész emberiséggel való összetartozandóság tudatát. (18)

Amennyiben a hívek más plébánián vesznek részt a misén, az ottani közösség istentiszteleti formájához igazodjanak. Az illetékes lelkipásztorok ebben segítsék őket. A másnyelvű idegenek számára pedig — nagyobb helyeken és nagyobb létszám esetén (pl. üdülőhelyeken) — időkint legyen saját nyelvű, illetve latin mise. (19)

A mise szentségé és a hívek jogos érdeke megkívánja, hogy a szolgálattevők nagy buzgósággal és a jelenlevők épülésére végezzék feladataikat. (így pl. a pap ne mulassza el a homiliát, amikor az elő van írva, vagy lelki haszonnal jár, és legyen gondja arra is, hogy minden felolvasás, ének, intonáció jól tagolt és értelmes legyen). (20)

A néppel végzett miséken, ha az megfelelőnek látszik (pro opportunitate), a pap hangosan imádkozhatja a kánont, sőt énekes misében énekelheti is mindazon részeket, amelyek a koncelebrációs misében énekelhetők. (Azaz a Hanc igiturtól a Supplices-ig bezárólag, vagy csak a Qui pridie-től a Haec quotiescumque-ig, vagy pedig csupán a konszekráció szavait). Az illetékes Püspöki Karok engedélyezhetik a kánonnak népnyelven való végzését az Apostoli Szentszék megerősítésével. (21) Ahol — engedéllyel — rádión közvetítik a misét, vigyázzanak, hogy a hívek áhítatát meg ne zavarják, a misét pedig a legpéldamútatóbban végezzék.