A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

- 4 -megtorpanna a megvalósithatatlanság problémája előtt. De éppen a jelen Instr. ad törvényszerű józan megoldásokat, amelyek teljes mértékben megvalósíthatók.

A 32.pontban igy nyilatkozik: "Az egyes helyeken virágzó törvényes gyakorlat, helyenkint engedéllyel is jóváhagyva,amely szerint a Gradualeban lévő introitus, offertorium és communio énekeit más énekekkel-helyette sitik, az illetékes területi egyházi hatóság döntése szerint megtartható, csak az ilyen énekek feleljenek meg a szentmise részeinek, az ünnepnek vagy a liturgikus időnek. Ezeknek az énekeknek szövegét ugyanazon területi hatóságnak jóvá kell hagynia."

Ezek alapján a mi SzYÜ énekeink teljes mértékben, jogosan és a liturgia törvényeinek megfelelően helyettesitik a misekönyvben lévő megfelelő énekeket. Tehát azokat a papnak nem kell elmondania, hanem a hivekkel együtt énekelheti népénekeinket./Erre már az elmúlt évben részleges engedélyt kaptunk Somából Kovács Sándor püsp.ur kérése alapján néhány énekre vonatkozóan./ Ez tehát vonatkozik az introitusra, offertoriumra és communiora;

Az Ordinárium énekeire vonatkozóan az 55.pontban találunk némi utalást. "Az illetékes helyi hatóságnak kell eldöntenie,hogy a régebbi századokból származó megzenésített népnyelvü szövegek használhatók-e, bár nem egyeznek mindenben a törvényesen jóváhagyott liturgikus szövegekkel." - Az Instr. emlitett kommentárja ezzel kapcsolatban pozitív álláspontot foglal el, és nem találná bölcs dolognak, ha némi szövegkülönbség miatt elejtenék a százados gyakorlatot. - Hálunk a régebbi énekeskönyveink eléggé szorosan követték az énekek az Ordinárium szövegeit. A Zsasskowszky- Tárkányi énekeskönyv un. miseénekei kissé szabadabban kezelték a Gloria, Sanctus stb. szavait. Mindenesetre a magyar Püspöki Karnak kell döntenie, hogy ezek helyettesithetik-e a pap számára az Ordinárium liturgikus szövegét.

Külön kell szólnunk a Graduale-énekről. Ez a fentebbi felsorolásban nem szerepelt. A mise graduale-ja, vagyis a Szentlecke utáni éneke igazában a liturgia verbi, vagyis az ige szolgálatának szerves része. Mig az introitus, offertorium és communio valamilyen cselekményt, vonulást kisér, addig a graduale öncélú ének. Ezalatt mindenki ül és énekel, vagy hallgatja az éneket.

A cselekmény ezalatt nem megy előbbre. Itt tehát felmerülhetne a gondоJat^ hogy itt kénytelenek vagyunk a misekönyvben találhat ó^itovigihez alkalmazkodni.