A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)

- 2 -az egyházi zene mai problémáit, lehetőségeit és fejlődésének útját. Mindazonáltal mégsem mondhatjuk, hogy az uj Instructio az egyházi zenének uj alaptörvénye és megsemmisít minden eddigi egyházzenei rendelkezést. A X.piuszi alapra épit és igy nem teszi szükségtelenné a Motu proprio további ismeretét és megbecsülését.

Mivel a liturgia jelenlegi forradalmi átalakulása beláthatatlan távlatokat nyit az egyházi zene újabb fefjlődésének, végzetes mulasztás volna, ha az egyházzenészek ma nem állnának éber szemmel és figyelő tekintettel őrt a változások rohamában.

Éppen a tárgy fontossága miatt továbbiakban nem annyira a magam véleményét szeretném nyilvánosság elé tárni, mint inkább a tekintélyekre hivatkozni.

Az Instructio hivatalos szövegéhez a Notitiae 27.számában félhivatalos kommentár jelent meg Don Luigi Agustoni, a milánói pápai egyházzenei főiskola tanárának tollából. - 1965-ben Freiburgban egyházzenei hét volt, amely az akkor már forrongó és küszöbön álló problémákat hosszú előadásokban tárgyalta, s ezeket könyvben kiadták. Mi sem természetesebb, mint hogy az alábbiakban ezekre épitem az Instructio ismertetésének menetét.

Alapvetően fontos az Instructio azon elvi kinyilatkoztatása, amely minden liturgikus cselekménynél a normának, a mintának az énekesen végzett formát jelöli meg. "A liturgikus cselekmény nemesebb alakot ölt, - mondja az Instructio -, ha énekesen végzik, a különböző segédkezük a maguk feladatát végzik és a nép bekapcsolódik. Ebben a formában szivhez szólóbban fejeződik ki az imádság, nyilvánvalóbbá lesz a szent liturgia titka, annak hierarchikus jellege és a közösség sajátos tulajdonságai*, a szivek egysége a szavak egységén keresztül mélyebben megvalósul, az elmék a szent dolgok ragyogásában könnyebben emelkednek a magasba és az egész szertartás világosabban előképezi azt, ami /a menynyei/ Jeruzsálem szent városában történik.” /5.pont./

."'Ez az elv hármat foglal magába, ami az egész Instr.-n végighúzódik: 1./ Az énekes forma mindig előnyben résuesitendó a recitált formával szembeni 2./ mindenki a maga szerepét végezze a liturgiában és csak a magáét; 3./ a nép kapcsolódjék bele tevékenyen a liturgiába.

Ugyanakkor az Instr. óv a másik véglettől is, és igy figyelmeztet: J'Szem előtt kell tartani, hogy a liturgikus.cselekmény ünnepi völta nem annyira az ének diszesebb formájától, sem a