A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1967 (Szombathely, 1968)
vallási környezetben fakadnak nagy elhatározások a szívekben, amelyben családok, szülők, megérintett lelkű ifjak ki merik mondani az evangéliumi emberrel: „Uram, követni akarlak, bárhová mégy.” (Lk. 9, 57.) Amen. • / Budapest, 1967. március 30. i A MAGYAR PÜSPÖKI KAR (Felolvasandó április 9-én — Jó Pásztor vasárnapján.) Tisztelendő Testvérek! Az Apostoli Szentszék által az egész katolikus világon összehangolt egységes imanaphoz csatlakozva — aminek szükségességét és célravezető voltát felelősségünk tudatában mi is átérezzük — szóltunk híveinkhez és kértük őket: tegyenek meg minden tőlük telhetőt és imádkozzanak sokat a papi hivatásokért. Magától értendő, hogy amit a hívektől kértünk, amire őket buzdítottuk, az első sorban mi magunkra érvényes. Köztudomású ugyanis, hogy hivatások első sorban apostoli lelkű, tudásukért, példás életükért és önzetlen papi működésükért tisztelt és megbecsült lelkipásztorok körül támadnak, s az ilyenek szoktak fáradozni és munkálkodni azon, hogy a fölébredt hivatásokat célhoz is vezessék. Sok, nagyon sok múlik tehát a papságon és a jövendő papi nemzedékért a felelősséget nagy mértékben mi magunk viseljük. Nem lenne krisztusi magatartás, ha közömbösen és tétlenül szemlélnénk Krisztus titokzatos testének, az Egyháznak sorsát, s új hivatások szolgálatával nem törekednénk leróni azt az eléggé soha meg nem köszönhető kegyelmet, amellyel keresztény katolikus hitünkért, papi hivatásunkért Isten után buzgó lelkipásztoroknak és papi nevelőknek tartozunk. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Krisztus Urunkkal való végső találkozón a többi között arról is számot kell adnunk: mit tettünk Isten országának építéséért, és hogyan kamatoztattuk hivatásunkat az Ő testének, az Egyháznak javára ? Ennek tudatában úgy rendezzék meg és vezessék le Tisztelendő Testvérek a papi hivatás világnapját, Jó Pásztor vasárnapját, hogy azzal Krisztus Urunk szándékának, Szentséges Atyánk óhajának, híveink lelki szükségletének, de saját lelkűk üdvének is minél tökéletesebben megfeleljenek. Budapest, 1967. március 30. A MAGYAR PÜSPÖKI KAR
