A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1966 (Szombathely, 1967)
Tüll Géza c. esperes, nyugalmazott gyémántmisés kisunyom! plébános, a szombathelyi egyházmegye nesztora életének 86, áldozópapságának 62. évében hosszú betegségének türelmes elviselésével november 30-án meghalt. Megboldogult paptestvérünk 1905-ben kezdte papi pályáját. 1905—1906-ig Vasszentmihályon, 1906—1907-ig Bántornya, Incéd és Szentsebestyénen káplán, 1907—1913-ig Szentsebestyénen, 1913— 1929-ig Felsőszölnökön, 1929—1936-ig Kisunyomban adminisztrátor, majd 1936—1958-ig Kisunyomban plébános. 1958. szept. 1-én vonult nyugalomba. Tüli Géza azok közé a lelkipásztorok közé tartozott, aki hívei körében nagy tekintélynek örvendett és aki a maga komoly, feddhetetlen papi életével az Egyház számára is nagy megbecsülést szerzett. Kemény egyénisége mögött meleg papi szív dobogott. Az áldozatos lelkű papnak szeretete kiáradt személyválogatás nélkül fiatalra és öregre egyaránt. Páratlanul szerette a gyermekeket. Felsőszölnökön templom, Kisunyomban a plébánia építésével írta be nevét egyházmegyénk történelmébe. Szt. Pál tanítása szerint híveivel együttérző, együtt dolgozó, együtt imádkozó, mindenkinek mindene volt. A gyertya utolsót lobbant, de addig Isten oltárán sokaknak világított, a harang elnémult, de addig sokakat hívott Istenhez. Prohászka mondja: „Ne sajnáljátok a lángot, ha ég, az életet, ha elég”. De akik látták a gyertyát világítani, Tüli Géza intő szavait hallani, annak ez az elmúlás nagy fájdalmat okoz. Szeretett paptestvérünk földi maradványait december hó 3-án de. 11 órakor a kisunyomi plébániatemplomban engesztelő szentmise után magam szenteltem be, és dr. Winkler József püspöktestvérem kísérte örök nyughelyére a kisunyomi temetőben. A Szűz Anya oltalmába, akit annyira tisztelt és szeretett, ajánlva szeretett halottunkat, imádkozzunk és a kötelező szentmiséket végezzük érte. RIP. Varga Gábor c. esperes, gyémántmisés pecöli plébános, a szombathelyi egyházmegye nesztora életének 86., áldozópapságának 62. évében hosszú betegségének türelmes elviselésével december hó 4-én a szentségekkel megerősítve, az Ürban csendesen elhunyt. Istenben megboldogult Paptestvérünk 1905— 1907-ig Felsőoszkón, 1907-1908-ig Táplánfán, 1908— 1909-ig Szepetneken mint káplán dolgozott. 1909— 1915-ig mint nevelő élt Vépen, 1915—1966-ig, 51 éven keresztül plébános Pecölben haláláig. Állomáshelyein a képzett pap bölcsességével vezette reábízott híveit, Szíve jósága emlékét mindenütt felejthetetlenné tette az a szeretet, ahogy tudta embertársait a krisztusi úton vezetni. Egyszerűségével vonzott, türelmével tanított, kötelességtudatával példát adott. Megvalósította papi életével az út, igazság és élet krisztusi elveit. Kemény, katonás egyéniség volt, aki jellemének szilárdságával, következetes magatartásával és egyházhű felfogásával 51 éven át állott pecöli plébániáján az „acies bene ordinata” hűséges tagjaként. Hosszú, félszázados papi munkájához járult az a sok restauráció, templom- és iskolaépítés, mely nevét felejthetetlenné teszi. Az utolsó éveit súlyos betegség kísérte. Gyengeségének keresztjét nagy türelemmel hordozta. Hat évi betegségét engesztelésül adta. Gyémántmiséje alkalmával szólt utoljára híveinek, ekkor is már hordszéken tudott plébániatemplomába, az Ür oltára elé menni. Ilyen körülmények között is teljesítette küldetését, mert hősiesen elfogadta Isten akaratát. Földi maradványait december 7-én de. 10 órakor a pecöli templomban engesztelő szentmise után szenteltem be, és dr. Winkler József püspöktestvérem kísérte ki szülei mellé, a pecöli temetőbe örök nyugalomra. Kérem T. Papjaimat, hogy a kötelező két szentmisén túl is imádkozzanak megboldogult Oltártestvérünkért. R. I. P. Szombathely, 1966. december 24. f SÁNDOR s. k. püspök — 25 —
