A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1966 (Szombathely, 1967)
Őri Antal 5 évtizedes lelkipásztori szolgálatával írta be nevét a szombathelyi egyházmegye történetébe. Ez alatt az idő alatt kialakult benne valami egészen finom lelkiség, amely áthatotta lényét. Halk szavai, törékeny egyénisége a lélek belső szépségét, melegét tükrözték. Hívei előtt kemény egyénisége maradt emlékül, mely annyiszor védte és óvta őket az élet nehézségeiben. Jellemének szilárdságával, következetes " magatartásával, egyházias felfogásával minden állomáshelyén példaadóan megállta helyét. Példája nyomán papi hivatások születtek. Betegségének keresztjét nagy türelemmel viselte. Belenyugodott, hogy nem érhette meg az annyira várt aranymiséjét. Utolsó éveiben a- halálra készült. Nemcsak lelkileg, hanem minden anyagi vonatkozású dolgait rendezte. Imádságos lelkületét tükrözi végrendeletének azon rendelkezése, melyben azt kéri, hogy breviáriumát temessék el vele, mert papi életének minden napján elmondotta, és hűséges volt annak tanításához. Megboldogult paptestvérünket augusztus 5-én a szombatihelyi Szt. Kvirin plébániatemplomban szenteltem be és a templom kriptájába helyeztük örök nyugalomra. Temetése alkalmával paptestvérei, szülőfalujának, Kenéznek és plébániájának hívei imádkoztak érte és búcsúztak a feltámadás reményében. Kérem T. Testvéreimet, hogy a kötelező két szentmisén túl is imádkozzanak érte. R. I. P. Dr. Lenarsich Imre c. esperes, gyémántmisés áldozópap, nyőgéri plébános életének 84., áldozópapságának 61. esztendejében f. évi augusztus 17- én betegségének türelmes elviselése után, a szentségekkel megerősítve Nyőgérben csendesen elhunyt. Működésének kiemelkedő állomásai: 1906— 1911-ig Csendlak, 1911—1913-ig Muraszombat, ahol mint segédlelkész működött. 1913-ban Alsószölnökön, 1924-ben Nyőgérben lett plébános. Gyémánt-Szombathely, 1966. szeptember 22. misés meghaltunk élete utolsó napjáig mint aktív plébános dolgozott. Dr. Lenarsidh Imre azok közé a lelkipásztorok közé tartozott, aki hívei körében nagy tekintélynek örvendett és a maga komoly, feddhetetlen papi életével az Egyház számára is megbecsülést szerzett. A gyémántmisés pap a régi papi nemzedék egyik legjellegzetesebb és értékes képviselője. Élete végéig képezte magát. Nyelveket tanult és azon volt, hogy a lelki szépség összhangban legyen a plébánia rendjével. Tudása finom, művészi lelkületűvel párosult. Az ünnepi eseményekben éppen úgy mint a hétköznapok szürkeségében, mindig Istent kereste. Tanítást látott a természetben, a mindennapi életben. Szabadidejében fényképezett, melybe szinte belevitte érzéseit, meglátásait. Művészi képeivel is mindig tanított. 60 évig lelkipásztor volt, aki nemcsak a szorosan vett papi kötelességeit teljesítette, hanem késő öreg koráig fáradhatatlanul kereste annak lehetőségét, hogy a rábízott nyáj egységben maradjon Krisztussal. Híveivel egészen összeforrt. Alig volt nap életében, hogy ne köztük maradt volna. Kemény szavaival, megfontolt jótanácsaival utat mutatott nekik. Szívén viselte a papi hivatásokat. Felkarolta, támogatta a papnevelést. Mindig együttérzett az Anyaszentegyházzal. Egyházias és keresztény lelkületének tanúbi-. zonysága végrendelete, amelyben nemcsak hite és papi lelkületű mellett tesz tanúságot, hanem az Egyházzal való összeforrottságról is azzal, hogy mindenét plébániájára és annak templomaira hagyott és régi hívei közé, a nyőgéri temetőbe kívánkozott. Meghalt paptestvérünket augusztus 19-én dr. Winkler József püspöktestvérem szentelte be a nyőgéri plébániatemplomban és az engesztelő szentmise után holttestét a nyőgéri temetőbe helyezték örök nyugalomra. Kérem T. Testvéreimet, hogy a két szentmise elvégzése után is imádkozzanak gyémántmisés megholtunkért. R. I. P. f SÁNDOR s. k. püspök \ — 19 —
