A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)
A Szentírás az egyház éleiében Kedves Hívek! Áldott emlékű XXIII. János pápánk az egyetemes II. Vatikáni zsinatot azzal az első és főcéllal hívta össze, hogy az Anyaszentegyház életének Krisztusban való megújhodását elősegítse. Erinek egyik eszköze a Szentírásnak, az Isten igéjének a megismerése, tisztelete és bensőséges ^olvasása. A Magyar Püspöki Kar már régebben elhatározta, hogy az egyházi év hatvanad vasárnapját, amely egész liturgiájában az Isten Igéjének van szentelve, a Szentírás tiszteletének ápolására fogja megtartani. Amikor Hozzátok szólunk, szeretnénk erőteljesen hangsúlyozni, hogy olyan nagy fontosságú kérdésről van szó, amelyben a pásztornak és nyájnak egy szívvel és lélekkel kell összefognia. A Zsinatnak krisztusi megújhodást munkáló szándéka csak akkor valósulhat meg igazságban, ha nemcsak a lelkipásztorok, de a hívek is összefognak és a Szentírás-olvasás rendszeres végzésével közelebb jutnak Krisztpshoz. Ezzel a szentírás-olvasással azt akarjuk, elérni, hogy minden hívő lelkében erőteljesebben és kegyelemteljesebben világosodjék meg Krisztus arca. A zsinati gyűléseknek egyik mély értelmű cselekménye az evangélium trónraheiyezése. Minden zsinati gyűlés szentmisével kezdődik. Hetenkint egyszer-kétszer keleti szertartású testvéreink mutatják be az áldozatot, amikor alkalmunk van látni azt, hogy az ő liturgiájukban és lelki életükben is mily nagy helyet foglal ei a Szentírás tisztelete és olvasása, amelynek elhangzása előtt „Bölcsesség igazhívők!“ felkiáltással kezdik azt olvasni vagy énekelni. A jzentmise után processióban hozzák az evangéliumöt a Szent Péter Bazilikán keresztül és helyezik a zsinati oltárra. Ez a liturgikus cselekmény minden egyszerűsége mellett is mélyen kifejezi azt, hogy a zsinat az evangélium igazságával, világosságával és erejével akarja az Anyaszentegyház megújhodását és reformját végrehajtani. Ezt a gyakorlatot óhajtjuk bevezetni hatvanad vasárnap, amely vasárnapot a Magvetőről szóló eyangélium hat teljesen át. Az Úr Jézus saját szavaival mondhatjuk, aki apostolainak megmagyarázta a példabeszédet, hogy ez az Ige vasárnapja. — Ezért vezettük be azt az egyszerű, de mélyértelmű cselekményt, hogy processióval hozzuk a templomba a Szentírást és ünnepélyesen elhelyezzük az egyik oltárra. És ott marad vasárnap, hogy felfigyeljünk rá és érezzétek Ti is azt a szent kötelességet, melyet a zsinati atyák éreznek, hogy az evangélium igazságával, világosságával és erejével vegyünk részt az Anyaszentegyház reformjában és megújhodásában. Anyaszentegyházunk hite és tanítása szerint az ember minden földi teremtmény fölött az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett. (1. Móz. 1, 26.) Arra van hivatva, hogy az Istenhez hasonló legyen és az Istennek ingyen adott végtelen szeretetében részesüljön. Ezért hiszi Anyaszentegyházunk, hogy az ember feltartóztathatatlanul az Isten felé halad. De ugyanakkor Isten feléje jön világosságával, szeretetével, jóságával és irgalmasságával. Feléje jön a kinyilatkoztatásban. Isten keresi az embert. Elébe megy Ádámnak, meglátogatja Ábrahámot, égő csipkebokorban beszél Mózeshez, a Sinai hegyen akaratát közli vele, Izaiásnak tűzzel tisztítja meg ajkát, a prófétáknak pedig, szinte szent kényszerítéssel, fel nem menthető kötelességévé teszi igéjének hirdetését. De mindezek csak egyre mutatnak, arra, Aki az idő teljességében emberi testet ölt és közöttünk lakozik, hogy Isten igéjét meghalljuk, megismerjük és megszeressük. Ő az Istent kinyilatkoztató kinyilatkozás. És Ő az embert kinyilatkoztató kinyilatkoztatás, aki az igazi élethez, mely az Isten maga, vezeti el az embert. Az Isten megtestesült Igéjében nyilatkozik meg az embernek is és az Istennek is az igazsága. Kinyilatkoztatja, hogy ki az ember: az Isten
