A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)
Tisztelendő Testvérek! Kedves Hívek ! Árassza el öröm a szombathelyi egyházmegy ét,mert szeretett Főpásztorunk, Megyéspüspök Urunk 1965. október 14-én ünnepli pappá szentelésének, október 17-én pedig első szentmiséjének 50. évfordulóját. 50 évi áldozópapi és püspöki szolgálat Isten dicsőségére és a lelkek megszentelésére kell. hogy hálára indítsa szívünket. Valamennyien csatlakozzunk Főpásztorunkhoz, amikor Istent sok és nagy kegyelméért dicsérve az áldozati oltárhoz lép, hogy aranymiséjét bemutassa. A boldogságos Szűzanya vezette Püspökatyánkat ifjúkorában a papi hivatás útjára. Áldozópappá szentelve mint „a püspöki rend gondos munkatársa” (L. Szentelési szertartás) dolgozott élő szőr a váci egyházmegyei központban, majd hosszú éveken át szülőföldjén lelkipásztori szolgálatban. Az egyházirend teljességét (Cfr. Const, de Ecclesia no. 28.) vette a püspökszenteléskor. Isten kegyelméből a boldog emlékű XII. Pius pápától küldve lelkes buzgósággal és nagy atyai szeretettel jött közénk az apostolutód, hogy mint megyésfőpásztor szolgáljon az Isten családjának a szombathelyi egyházmegyében, ahol immár 21 éve imádkozik, fáradozik sok áldozat közepette miértünk. Ki tudná elmondani azt a sok gondot, munkát segítő jóságot, küzdelmet és áldozatot, amit értünk vállalt? Ezek nemcsak jubileumkor szokásos szavak, hanem valóság, amit mindig is tudtam, de amióta mellette vagyok mint segédpüspöke, a tapasztalat közvetlen erejével megélem. Köszönjük meg a Püspökatyánknak érte mondott imával és hozzá ragaszkodó szeretettel. Hálánkat főképp azzal mutassuk meg, hogy követjük Öt azon az úton, amelyen gondos szeretettel vezet minket. Sok tanításából és intézkedéséből ismerjük szívének szándékait: az Isten igéje, a szent liturgia, a legszentebb Eucharisztia, a boldogságos Szűzanya tisztelete éltessen minket, hogy Krisztus Űrünk titokzatos testének közösségében megszentelődjiink és üdvösségre jussunk. Isten igéjének, Krisztus Urunk tanításának fáradhatatlan hirdetője volt Püspökatyánk egész papi életében. Evangelizare investigabiles divitias Christi. (Ef. 3,8) Hirdetni Krisztus felfoghatatlan gazdagságát. Miután szinte megszámlálhatatlanul sok szentbeszédjét hallottuk a székesegyházban és szerte az egész egyházmegyében, sőt annak határain túl, értjük, miért választotta püspöki jelmondatául Szent Pálnak fönti szavait. Krisztus gazdagságából merített a reköllekciókban is a papság lelki javára. Példájával, útmutató tanácsokkal, minden lehető segítséggel igyekezett a lelkipásztorkodó papság igehirdetését minél hatékonyabbá tenni. A Szentírás olvasását apostoli buzgósággal szorgalmazta, hogy az Isten szavát megismerjük, megértsük, és így a Szentlélektöl sugalmazott könyvek életünket alakítsák. A szent liturgiát akarta és akarja Püspökatyánk vallásos életünk középpontjává tenni. Az Úr házának ékessége, tisztasága, szépsége szárnyra azért fontos, hogy méltó legyen a hely, ahol a legszentebb áldozatot bemutatják. Krisztus Urunk keresztáldozatának kegyelmeit, a szentségeket kiszolgáltatva a hívek lelki javára osztogatják, ahol a szentségi Jézus lakozik. Ezért volt oly nagy a fájdalma, amikor székesegyházát, az egyházmegye első és legszebb templomát rombadöntötte a háború pusztítása. De nem volt kisebb kitartó fáradozása az újjáépítés munkájában sem, amely még mindig tart, hiszen a székesegyház belső berendezése és díszítése ma is súlyos gondja Püspökatyánknak. A szentségek kiszolgáltatásánál külön meg kell emlékeznünk a sok és fáradságos bérmaútról. Ezek alkalmul szolgáltak, hogy a Főpásztor megismerje híveit és a Szentlélek kegyelmével erősítse meg bérmálkozó gyermekeit. A Szentlélek Isten imádását és szeretetét buzgósággal gyakorolja és terjeszti. Ahogy a legméltóságosabb Oltáriszentség a szent liturgia szíve és középpontja, úgy Püspökatyánk életében és főpásztori működésében is legelső az eucharisztikus élet.
