A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965 (Szombathely, 1966)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1965. V. 1713/1965. Főpásztori szózat a II. Vatikáni Zsinat befejezése alkalmából. Tisztelendő '1 estvéreim! Kedves jó Híveim! .. Az egyetemes II. Vatikáni Zsinat december 8-án befejeződött. December 7-én volt a IX. nyilvános ülés, amelyen Szentséges Atyánk jelenlétében a zsinati atyák majdnem egyhangúlag fogadták el a vallásszabadságáról, az egyház missiós tevékenységéről, az áldozópapok munkájáról és életéről, és a mai világban élő egyházról szóló határozatokat. Szentséges Atyánk a zsinat főtitkárának jelentése után ünnepélyesen a zsinati atyákkal együtt ezeket is jóváhagyta. Itt kell külön megemlékeznem arról, amelyről majd részletesen is fogunk szólni zsinati beszámolóink során, hogy ez alkalommal Szentséges Atyánk és Athenagoras konstantinápolyi palriárha közös nyilatkozatban vonták vissza azokat a kiközösítéseket, amelyek 1054-ben, a keleti egyházszakadás alkalmával mondattak ki. Utána Szentséges Atyánk brévéjével olvasták fel, amelyet a konstantinápolyi patriarcha képviselőjének átadott és őt magához ölelte. Másnap, december 8-án, Szeplőtelen fogantatás ünnepén a Szent Péter téren volt befejező ünnepség, amelynek kegyelemteljes fennségét szavakkal nehéz leírni. Miért kezdem hazatérésünkkor ezekkel az emlékekkel köszöntésünket? Mert ezek és az egész zsinat csordultig megtöltötte lelkünket a szeretettel, amely Krisztusban van. Azzal a krisztusi szeretettel, amely munkára indít, hevít, állhatatossághoz erőt ad. Azzal a szeretettel van tele a lelkünk, amelytől szavunk meleg, érintésünk lelki és a szemünk boldogan ragyog. Szentséges Atyánk jogosan mondotta azt, hegy a zsinat a szeretet közössége a Szentlélek Űristenben. Püspöktestvéremmel együtt ezzel a lelkülettel tértünk haza. Mégegyszer letérdeltünk Szent Péter sírjánál, hogy egyházmegyénk hitének tisztaságáért és töretlenségéért imádkozzunk. Bizalommal néztünk fel Édesanyánkra, akinek szeplőtelen arcáról az anyai gondoskodó szeretet tekintett ránk biztatóan. Meglátogattuk boldog XI. Ince pápának és Szent X. Piusnak az oltárát. Búcsút vettünk XXIII. János pápa sírjától. Reméljük, hogy őt nemsokára a boldogok /’íözött köszönthetjük. Ragaszkodó szeretettel csókoltuk meg Szentséges Atyánknak kezét, aki a december 2-i kihallgatás alkalmával az eddigieknél is sokkal atyaibb és jóságosán irányítónk volt. Éreztük azt, hogy ismer minket és munkánkban velünk van. December 13-án hazaérkeztünk. Hálaadó szívvel térdeltünk le a püspökvár Icápolnájában és megköszöntük azokat a kegyelmeket, amelyeket a zsinaton kaptunk. A kegyelmek nagyok, a feladatok megvalósítása, amelyekre a zsinatban küldetést kaptunk, csak ezekkel a kegyelmekkel lesz eredményes. Az egész zsinat a kegyelem, az igazság és a lélek jellemzi. A feladatok teljesítéseihez a munkál mielőbb meg kell kezdeni önmagunkon. Az egész katolikus életet az Isten Igéjére és a szentségi kegyelmekre kell ráépíteni, öntudatosan, tevékenyen és bensőségesen! Így hozza meg b. e. XXIII. János pápa által kitűzött célt a zsinat munkája, hogy az igazságban és kegyelemben megújhodott Egyház bizalomra, szeretetre, békére, kölcsönös támogatásra és megnyugvásra segítsen minden embert. Ne csak higgyük, de érezzük azt, hogy belőlünk Krisztusnak kell áradni. Minden egyházközség az apostoli atyák szelleme szerint az egész egyetemes egyháznak szimbóluma, képviselője, megtestesítője. Mindezeket Tisztelendő Testvéreimnek és kedves jó Híveinknek részletesen fogjuk elmondani, hogy a zsinat munkája nyomán öröm, szeretet, jóság, béke áradjon minden emberre. A Szentlélek Úristennek minden kegyelmét, melylyel a zsinatot vezette, és amelyet a zsinati határozatokban mindenkinek meg kell éreznie, ne szűnjünk meg sohasem hálásan megköszönni. A zsinati munka befejeződött ugyan a Szent Péter bazilikában, de tovább folytatódik az egész Egyházban, minden egyes egyházközségben, minden missziós telepen. Ezért kell a zsinati határozatok megvalósításáért mindennap imádkozni, áldozatot hozni és az életünkbe átültetett krisztusi kegyelmeket az emberi közösségnek szeretettel átadni. Ezeket mind bizalommal és szeretettel kérem Tisztelendő Testvéreimtől és kedves Híveimtől. Es amikor ismét átveszem az Egyházmegye kormányzását, hálásan megköszönöm azt a munkát, amellyel helyettesem és munkatársaim az egyházmegye ügyeinek intézésében odaadó buzgósággál dolgoztak. És hálásan köszönök minden imádságot, amelyet Szentséges Atyánkért, a zsinatért végeztetek. Köszönöm az értünk végzett imádságolzat, szentáldozásokat és áldozatokat. 19 —
