A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleménye 1964 II. 410/1964. szám. Nagyböjti főpásztori szózat Krisztusban való egységünkről. KEDVES JÓ HÍVEIM! A múlt évi nagyböjti főpásztori szózatomban arra kértelek Benneteket az Apostol hitével és buzgóságával, hogy emeljétek leik etekben trónra az evangéliumot. „Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje.” (Kol. 3, 16.) Azt is kértem: „állítsuk be életünk napirendjébe, hogy minden nap legalább 10— 15 percig olvassuk az evangéliumot” és az Újszövetség többi könyveit. Általánosságban felsoroltam azokat a fontos indokokat, amelyekért ezt kértem. Az okoknak mélye egyetlen egy szentséges valóság: Krisztus! Krisztus megtestesülése, élete, szenvedése, halála, feltámadása és mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele és az Anyaszentegyház szívének megdobbanása... ez mind egyetlen egy célt akar elérni „Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért!” így imádkozzuk ezt a szentmise Credójában. Nemcsak imádkozzuk, de életünkkel is akarjuk megvallani. A múlt évi főpásztori szózatom vonalától nem akarok ez évben sem eltérni, amikor szenvedés vasárnapján fordulok Hozzátok és az Ige világosságában, igazságában és kegyelmében katolikus életünknek Krisztussal való egységét akarom telketekre kötni. Ezt pedig nem teszem mással, mint Krisztusnak főpapi imájával, Aki az utolsó vacsora terméből a szenvedések kálváriája felé indulva mégegyszer megáll és isteni Szívének Istent és embert szerető mérhetetlenségével könyörög a mennyei Atyához értünk. Ebben a főpapi imában először az Ő megváltói munkájának eredményéért könyörög: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőítsen Téged”. (Ján. 17, 1.) Dicsőítsd meg azzal, hogy a kereszt áldozatát elfogadod és ennek az áldozatnak érdemeiért, melyet emberi mértékkel fölmérni nem lehet, ismét gyermekednek fogadod a bűnös embert. Aztán ránéz szegény apostolaira. Majdnem olyanok, mint elsőáldozó gyermekeink. Tudják, hogy az első szentmisében részesültek és püspökökké szentelte őket Krisztus, de valahogy úgy vannak, mint azok a kis gyermekek, akiknek a szíve tele van aggódó örömmel. Mélyen meg vannak hatva. Legszívesebben sírnának, de örömüket, hálájukat szavakkal kifejezni nem tudják. Az Ür Jézus tisztában van azzal, hogy egy közülük elárulja őt... hogy Péter, aki legjobban fogadkozik, háromszor és esküvel fogja megtagadni őt..., hogy a getszemáni kertből, amikor Jézus emberi gyöngeségét látják az elfogatás pillanatában, megrendülve szaladnak szét, és a feltámadt Jézus sebhelyeinek érintésekor is félő kételkedéssel néznek Rá, mintha valami rémet látnának ... Ezért főpapi imájában őértük imádkozik. Azokért, akiknek kinyilatkoztatta Magát, hogy mikor Ö elmegy, az Isten nevében, tehát az Isten kegyelmében és erejében, az Istennel való egyesülésben, ami a megszentelő kegyelem minél erőteljesebb birtoklásában és élésében van, egyek legyenek, miként a Szentháromságos egy Isten egy lényegében és három személyében. De isteni Szívének mérhetetlen szeretetében nemcsak az apostolok vannak. Világtávlatokat ölel át szeretete és mindnyájunkért imádkozik: „De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak Bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint Te, Atyám, hennem vagy és én Tebenned, úgy legyenek egyek ők is mibennünk és így elhigyje a világ, hogy Te küldtél engem.” (Ján. 17, 20—21.) Nem először hangzik el Jézus ajkáról ez a kegyelemteljes egység sürgetése. Az Oltáriszentségnek megígérése már előre sugározza ezt az egységet. (Ján. 6, 56.) „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, én általam él.” (Ján. 6, 56— 57.) Ezt hangsúlyozza erősebben a páratlanul mély és szép szőlőtő és szőlővessző példabeszédében (Ján. 15, 1—11.) ... és halála előtt ennek megvalósításáért imádkozik. Krisztussal való egységünket miben kell keresni és hogyan kell megvalósítani? Ez az, amelyre főpásztori szózatomban nemcsak feleletet kívánok adni, de Veletek együtt ezt meg is akarom valósítani. Az első a szentmise áldozat egysége. Ez év január 4-én este az ólai fák Hegyén Szentséges Atyánk, VI. Pál pápa Aíhenagorasz görögkeleti konstantinápolyi pátriárkának aranykelyhet adományozott. A pátriárka megértette a kehelynek szimbólumát, jelentését. A szentmise áldozat Rómában is, Konstantinápolyban is egy. De ezen túl a
