A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)

934/1964. szám.

Megelőző polgári házasság igazolásának hiánya nem esik büntetés alá.

Az 1952. évi 23. számú törvényerejű rendeletnek az 1953. évi II. körlevélben 870/1953. szám alatt közölt 48. §-a a Büntetőig Törvénykönyv hatálybalépéséről szóló 1962. évi 10. számú törvényerejű rendelet 2. §-ának (1) bekezdése és az utóbbi rendelet melléklete szerint hatályát vesztette.

Ennek folytán és mert idevágó büntető rendelkezést a Büntető Törvénykönyv sem tartalmaz, nem követ el bűncselekményt és nem esik büntetés alá a lelkész, ha a polgári házasság megkötésének igazolása nélkül működik közre az egyházi házasságkötésnél.

1306/1964. szám. Bérmálás.

1964. augusztus hónapban a következő helyeken és beosztásban volt canoni látogatás és a bérmálás szentségének kiosztása:

Augusztus 30-án délelőtt 9 órakor Rábahidvég, augusztus 30-án délután 5 órakor Püspökmolnári.

A bérmálás előkészítésére vonatkozólag az 1952. évi III. körlevél 535. számú és az 1958. évi

I. körlevél 328. számú rendeletéi adnak útbaigazítást.

1308/1964. szám.

Egyházi személyek általános jövedelemadója.

Az 1963. évi IV. sz. Körlevélben 836. szám alatt teljes egészében közöltem az Állami Egyházügyi Hivatalnak az egyházi személyek általános jövedelemadója ügyében kiadott tájékoztatóját. Minthogy e tájékoztatóvá^ kapcsolatban tisztázatlan kérdések merültek fel, a Püspöki Kar az Állami Egyházügyi Hivatalhoz fordult azok tisztázása végett. Az Állami Egyházügyi Hivatal 1964. március 1-én 17252/1964. szám alatt a pénzügyminisztériummal egyetértésben kialakított álláspontjáról a következő tájékoztatást adta:

,,Az egyházi' személyek munkaviszonya tekintetében a munkaügyi miniszter 1961. július 27-én 19535/1961. sz. alatt azt az elvi álláspontot foglalta el, hogy „az egyházi személyek (lelkészek, segédlelkészek stb.) tevékenysége nem tekinthető munkaviszony keretében végzett munkának.” Ez elvi álláspont alapján szabályozta a pénzügyminiszter az egyházi személyek adóztatását. A Pénzügyminisztérium megállapítása szerint az egyházi személyek adókötelezettsége egyrészt nincs ellentétben jogállásuk tekintetében kialakult állásponttal, másrészt jogszabályi rendelkezéseken nyugszik. A 49/60. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 1. §-a

(1) bekezdése h) pontja, illetőleg a 3/1961. (II. 19.) PM. számú rendelet 9. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis általános szabály az, hogy az említett kormányrendelet 1. §-a (1) bekezdésének a)g) pontjában fel nem sorolt, a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadója alá nem eső és munkaviszonyon nem alapuló minden egyéb jövedelem után (így az egyházi személyek járandóságai után is) általános jövedelemadót kell fizetni.

De ettől eltekintve még akkor is, ha az egyházi személyek jogviszonyát nyugdíj járulék kötelezettsége alá eső munkaviszonyként lehetne elismerni, a hivatkozott kormányrendelet 1. §-a (1) bekezdésének d) pontja, illetőleg a 3/1961. (II. 19.) PM. sz. rendelet 5. §-ának (1) bekezdése alapján az egyházi személyeket adókötelezettség terhelné. Az említett rendelkezések szerint ugyanis „Azok, akik nem esnek a dolgozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló 1958. évi 40. számú tvr. hatálya alá, munkaviszony esetében is kötelesek általános jövedelemadót fizetni.” így önként érthető az is, hogy munkaviszony esetében a 49/1960. (IX. 10.) Korm. sz. rendelet 3. §-ának a) pontja csak az 1958. évi 40. számú trv. hatálya alá eső nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alá eső járandóságokat mentesíti az adózás alól. A fennálló rendelkezések tehát adózási vonatkozásban különbséget tesznek a különböző nyugdíjjárulék fizetési kötelezettség alá eső munkaviszonyok között.

Az adó levonására a kongrua esetében a 3/1961. (II. 19.) PM. számú rendelet 75. §-a alapján az állam, mint kifizető szerv kötelezett. Az egyházi hatóságoktól, intézményektől, egyházközségektől kapott járandóság és stóladíj tekintetében pedig a 49/1960. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 22. §-ában nyert felhatalmazás alapján korábban 50897/1961. V. főo. szám alatt kiadott pénzügyminiszteri rendelkezés és a később kihirdetett 3/1963. (III. 2.) PM. számú rendelet 32. §-ának

(2) bekezdése szerint az egyházi hatóság, mint kifizető szerv az adó levonására kötelezett.

A Pénzügyminisztériumnak joga van az adó levonására kötelezni a kifizető szerveket minden korlátozás nélkül, így tehát joga volt a tételes jogszabályok szerint az egyházakat is adólevonásra kötelezni.

A felmerült egyéb kérdésekre vonatkozóan értesítem, hogy az egyházmegyei központ, a papnevelő intézet, a plébánia üzemeltetésére és fenntartására szolgáló juttatás annál, aki ezt kapja, illetőleg, aki ennek a felhasználásáról gondoskodni köteles, nem esik adó alá. Ha azonban ebből az üzemeltetés és fenntartása érdekében végzett adóköteles tevékenységért, személyes szolgálatért más személy részére kifizetést eszközölnek, az így kifizetett járandóság adóköteles. Kivételt képez az az eset, amikor az ilyen járandóságot az egyházi szervvel olyan munkaviszonyban álló személy (pl. kántor, sekrestyés) kapja, aki jövedelme után az 1958. évi 40. sz. tvr.-ben meghatározott nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Ezek ugyanis az említett járandóság után a 49/1960. (XI. 10.) Korm. sz. rendelet 3. §-ának a) pontja alapján az általános jövedelemadó alól mentesek.

Az egyházi személyek önálló (írói, fordítói, művészi stb.) tevékenységükből származó jövedel