A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)
\ Wíju^ __________________A_SZOMB^HM EGIHÁZMEG ÍSI_E^T^SÁGTÓL ______________ _ 4-10/1964, szám. Nagyböjti fő£ásztori_szózat Krisztusban vai_ó_esysés.ünk£.01» KEDVES JŐ HÍVEIM ! A múlt évi nagyböjti főpásztori szózatomban arra kértelek Benneteket az Apostol hitével és buzgóságával, hogy emeljétek lelketekben trónra az evangéliumot, "Éljen bennetek elevenen Krisztus igéje,” /Kol * 3, 16,/ Azt is kértem; :!állitsuk be életünk napirendjébe, hogy minden nap legalább 10-15 percig olvassuk az evangéliumot1' és az Újszövetség többi könyveit. Általánosságban felsoroltam azokat a fontos indokokat, amelyekért ezt kértem. Az okoknak mélye egyetlen egy szentséges valóság; Krisztusai Krisztus megtestesülése, élete, szenvedése, halála, feltámadása és mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele és az Anyaszent egyház szivének megdobbanása, . , ez mind ügyetlen egy célt akar elérni "Értünk, emberekért és a mi üdvösségünkért!” így imádkozzuk ezt a szentmise Credo jában. Nemcsak imádkozzukv, ■ de életünkkel is akarjuk megvailani. A múlt évi főpásztori szózatom vonalától nem akarok ez évben sem eltérni, amikor szenvedés vasárnapján fordulok Hozzátok és az Ige világosságában, igazságában és kegyelmében katolikus életünknek Krisztussal való egységét akarom lelketekre kötni. Ezt pedig nem teszem mással, mint Krisztusnak főpapi imájával, Aki az utolsó vacsora terméből a szenvedések kálváriája felé indulva mégegyszer megáll és isteni Szivének Istent és embert szerető mérhetetlenségével könyörög a mennyei Atyához értünk. Ebben a főpapi imában először az ő megváltói munkájának eredményéért könyörög; "Atyám, eljött az óra, dicsőitsd meg fiadat, hogy fiad is megdicsőitsen Téged,” /Ján, 17, 1,/ Dicsőitsd meg azzal, hogy a kereszt áldozatát elfogadod és ennek az áldozatnak érdemeiért, melyet emberi mért élekéi fölmérni nem lehet, ismét gyermekednek fogadod a bűnös embert. Aztán ránéz szegény apostolaira. Majdnem olyanok, mint elsöáldozó gyermekeink. Tudják, hogy az első szentmisében részesültek és püspökökké szentelte őket Krisztus, de valahogy úgy vannak, mint azok a kis gyermekek, akiknek a szive tele van aggódó örömmel. Mélyen meg vannak hatva, begszivesebben simának, de örömüket, hál ájultat szavakkal kifejezni nem tudják. Az Ur Jézus tisztában van azzal, hogy egy közülük elárulja őt. . . hogy Péter, aki legjobban fogadkozik, háromszor és eskü\
