A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1964 (Szombathely, 1965)
295/1964. szám. A „SACRAM LITURGIÁM” motu proprio kihirdetése. Mint T. Papjaim előtt ismeretes, Szentséges Atyánk 1963. december 4-én jóváhagyta és megerősítette а II. Vatikáni Egyetemes Zsinat liturgiáról szóló határozatait. A „Constitutio de Sacra Liturgia” az egész eddigi liturgikus gyakorlatnak átfogó felülvizsgálását és reformját jelenti, melyet éppen ezért nem lehet rövid időn belül végrehajtani. A Szentatya külön bizottságot létesített a Constitutio határozatainak a gyakorlat számára történő kidolgozásaihoz. Minthogy azonban a Constitutio rendelkezéseiből egyeseket máris meg lehet valósítani, a Szentatya f. évi január 25-én kelt „Sacram Liturgiám” kezdető motu propriojában 1964. február 16-tól elrendelte a zsinati liturgikus reform legelső szakaszát jelentő határozatok érvénybelépését, melyeket a Constitutio idevonatkozó részeivel együtt az alábbiakban közlök: I. A teológiai oktatásban a liturgia tanítása fokozottabb jelentőséget kapjon. II. Egyházmegyékként Tanács alakítandó a liturgia, az egyházi zene és az egyházi művészetek gondozására. III. A vasárnapi és parancsolt ünnepi szentmiséken a homilia (szentbeszéd) tartása kötelező. A Constitutio 52. art.-ban ezt így fogalmazták meg a zsinati atyák: „A homiliát, mint magának a liturgiának részét, szerfölött ajánljuk. A szent szövegből tárulnak elénk a liturgikus év folyamán a hit titkai és a keresztény élet szabályai. Ezért, amikor vasárnap és parancsolt ünnepi szentmisére jönnek össze a hívek, el ne hagyjuk, hacsak súlyos ok nincs rá.” Mivel a kérdés T. Papjaimat közvetlenül érinti, jónak látom azt bővebben kifejteni. A zsinat atyái által Egyházunk nyomatékosan tanítja, hogy a szentbeszéd a liturgikus cselekmény szerves része. A 33. art. megkapóan hirdeti: ’’Jóllehet a szent liturgia főképpen az isteni Fenség tisztelete, ugyanakkor azonban nagy tanító erőt is rejt magában a hívő nép számára. A liturgiában ugyanis Isten szól az Ő népéhez, Krisztus hirdeti most is még az О evangéliumát. A nép pedig énekekkel és imádsággal válaszol az Istennek.” így aztán érthető, hogy az 56. art. erre a következtetésre jut: „A misének két alkotó része, tudniillik az Igének és az Eucharisztiának liturgiája, oly szorosan egybekapcsolódik, hogy egyetlen istentiszteleti cselekményt alkot.” Amint] ezt már az Egyházi Törvénykönyv 1344. és 1345. cn.( valamint annak nyomán a S. D. 359. §. (v. ö. 1946. évi VI. körlevél 1252. sz. és 1956. évi VIII. körlevél 1091. sz.) előírja, és magam is már ismételten sürgettem, most a Motu proprio rendelkezéseire hivatkozva újra buzdítom T. Papjaimat, hogy a fentieket jól megfontolva, szítsák fel magukban hivatásuk és küldetésük kegyelmét. Tartsák súlyos lelkiismereti ügyüknek, hogy gondosan készített szentbeszédeik által az Isten Igéjével tanítsák és neveljék híveiket. IV. E pont a bérmálás szentségének szentmisével kapcsolatos kiszolgáltatásáról intézkedik. V. A házasság szentségének szertartását a Motu proprio szerint rendes körülmények között szentmise alatt kell végezni, mégpedig a mise evangéliumának felolvasása és az ezzel kapcsolatban tartott homilia után. A Motu proprio lehetőséget ad azonban arra, hogy továbbra is a szentmisén kívül végezzék a házasságkötés szertartását. Ebben az esetben azonban a Szentatya azt rendeli el: hogy „post brevem habitam hortationem (cfr. Const, art. 35. §. 3.) legantur Epistola et Evangelium e Missa pro Sponsis depromta.” — Erre vonatkozólag várjuk meg a Püspökkari konferencia utasítását. VI. E szakasz szószerinti fordítása a következő: „Jóllehet az Officum Divinumnak a 89. art. sze^ rinti felülvizsgálása és megújítása még nem történt meg, mégis, már most felhatalmazzuk azokat, akik zsolozsmázásra kötelezettek, hogy a legis vacatio eltelte (1964. II. 16.) után, kóruson kívüli zsolozsmázásban a Prima-t elhagyassák, a többi kis Horaból pedig azt (az egyet) választhassák, amelyik a nap akkori szakaszának jobban megfelel. Amikor ezt az engedményt megadjuk — folytatja a Szentatya — erősen bízunk abban, hogy a papok lelkűk jámborságából semmit sem engednek, sőt papi hivataluk feladatát egyedül az Isten szeretetéből látják el, és így lélekben mintegy Övele összekapcsolódva töltik el egész napjukat.” —■ A fentiek szerint a Prima és két kis Hóra elmondása minden külön kérés vagy megokolás nélkül elhagyható, bár a Motu proprio ezen Hora-kat nem szünteti meg. VII. Az Ordinariusok egyes esetekben valós, valamint jól megfontolt oknál fogva felmenthetik papjaikat az officium mondásának kötelezettsége alól, részben vagy egészben, illetőleg azt másra változtathatják át. VIII. Bármely tökéletességre törekvő intézmény tagjait, ha törvényeik értelmében, akár az Egyház; hivatalos officiumát, akár annak mintájára készített és jóváhagyott kis officiumot végeznek, az Egyház ezentúl úgy tekinti, mint akik vele nyilvánosan együtt imádkoznak. IX—X. E pontok a zsolozsmának vagy liturgikus szövegnek nemzeti nyelvre való fordításáról szólnak. Ezek jóváhagyása az Apostoli Szentszéknek van fenntartva. ч XI. Az utolsó szakasz szövegét szószerinti fordításban közlöm, és egyben mindenkit nyomatékosan figyelmeztetek annak szigorú megtartására: „Végül is arra kívánunk figyelmeztetni mindenkit, hogy — azontúl, amiket jelen apostoli levelünkkel a liturgiában megváltoztattunk, vagy már korábban elrendeltünk —• a szent liturgia irányítása az Egyház tekintélyére tartozik, azaz, az Apostoli Szentszékre és ad normam juris a püspökre. Ennélfogva senki másnak, még papoknak sem szabad bármit is a liturgiához akár hozzátenni, akár elvenni, akár azon változtatni.” T. Testvéreim! Liturgiánk megújítása saját liturgikus lelkületűnk felélesztésével és a szent istenszolgálat szeretetével kezdődik. Amikor a fentiekben az Egyház liturgiájának megújítását célzó első pápai rendelkezéseket közlöm, hadd ajánljam Papjaim figyelmébe Szentséges Atyánkkal együtt zsinati Constitutio szavait 8. art.: „A földi liturgiában elő ízleléssel annak az égi liturgiának vagyunk — 7
