A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1963 (Szombathely, 1964)
1963. Vili. A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1538/1963. szám. A zsinatról hazaérkezett Főpásztor üdvözlete papjaihoz és híveihez. FÖTISZTELENDŐ TESTVÉREIM! KEDVES JÓ HÍVEIM! „Áldott legyen, az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az Irgalom Atyja és Minden Vigasztalás Istene. Ö vigasztal meg minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk szomorúságukban másokat, azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket.” (2. Kor. 1, 3—5.) Az egyetemes II. vatikáni zsinat komoly és erős munkát jelentő második ülésszakáról a vigasztalás Istene ismét hazasegített közétek. December 4-én fejeződött be ünnepélyesen a második ülésszak a Szent Péter bazilikában és december 7-én du. érkeztem haza püspöki székházamba. Egyházmegyém kormányzását a Boldogságos Szűz nagy ünnepén, december 8-án ismét átvettem. Nem tagadom és megvallom, hogy a második ülésszakra bizonyos aggódással mentem ki. És viszont régen nem érzett örömmel tértem haza közétek. Boldog érzés, hogy ismét itthon vagyok közietek. Nem ok nélkül használtam a 2. Kor. levélnek hálálkodó szavait, mert az egész zsinat alatt kézzelfoghatóan éreztem az erősítő, vigasztaló Istennek gondoskodó szeretetét. Az első szavam legyen tehát őszinte hála a jó Isten felé, aki Titeket, Fötisztelendő Papjaim és Kedves Híveim távollétem alatt megőrzött kegyelmében és engemet pedig ismét hazahozott közétek, hogy mint az Egyházmegyének főpásztora és atyja, tanítója és megszentelője, az apostolok példája szerint vezesselek Benneteket a zsinatnak mindent megújító szellemében, Krisztusban váló nagykorúságig. Hálásan köszönöm a Szentlélek Üristénnek azt a kegyelmét, hogy Titeket, Főtisztelendő Papjaim és Kedves Híveim hosszú távollétem alatt is megtartott hitegységben, szeretetben, kegyelemben és buzgó munkában, és hogy helyettesem az egyházmegye ügyeinek intézésében főpászton irányvonalamban végezte felelősségteljes kötelességét és őt ebben szeretettel támogattátok. Amikor mindent és mindenkinek hálásan köszönöm, ugyanakkoi ezt minden igazság, jóság, szeretet forrásának, a Szentlélek Űristennek köszönöm meg, mert mindezek a jók, amelyek történtek, az Ö kegyelme. Az ö kegyelme az is, hogy buzgón imádkoztatok a zsinat munkájának eredményéért. Boldogan és mélyen meghatva olvastam papjaimnak leveleiből, hogy különösen az októberi ájtatosság Rózsafüzéreit a zsinatért, a zsinati atyákért és a főpásztorukért ajánlották fel. De ez is az Ö kegyelme. Es amikor ezt Nektek boldog örömmel köszönöm meg Főtisztelendő Papjaim és Híveim, azt kérem, hogy ne szűnjetek meg továbbra is a zsinatért imádkozni. Hálás köszönetét mondok népköztársaságunk hivatalos vezetőinek, akik lehetővé tették, hogy a második ülésszakra hat zsinati atya utazhasson ki. Tájékoztatásul legyen szabad annyit elmondani, hogy a második ülésszakon a zsinati kérdések legnehezebbje került előtérbe, az egyházról szóló rész. Ennek részleteit alkalomadtán majd papjaimmal is és híveimmel is közölni fogom. Külön tárgya volt a püspök apostolutódi kegyelme és szentségi jellege, azután az egyházmegyék kormányzása, majd pedig az Oecomenizmus, amely a különböző nem katolikus keresztény egyházakkal való közeledést és végső céljában egységét igyekszik munkálni. Mindezeknél azonban az irányvonalat, a szellemet Szentséges Atyánk, VI. Pál pápa adta meg, aki szeptember 29-i megnyitó beszédében nemcsak páratlan erővel mutatta meg az isteni igazságok fényét, hanem az egész zsinat és egyház központjába Krisztust állította szinte Szent Pálnak a szavaival: „Minden és mindenben Krisztus”. (Kol. 3. 11.) Beszédének egyik legszebb része volt az, amelyben alázatosan bocsánatot kért a történelem minden hibájáért, amely közbejátszott a szakadások létrejöttében és ugyanakkor a Szent Pál bazilika apsisának gyönyörű mozaik képére mutatva, magát ahhoz a III. Honorius pápához hasonlította, aki ott Krisztus lábainál, mint egészen. kis lény, leborulva fekszik. Ezzel is kiemelte azt a Krisztus-központiságot, amely az egész egyházat és zsinatot is vezeti. A zsinat befejezése alkalmával Szentséges Atyánk jóváhagyta a liturgiáról és a társadalmi érintkezés eszközeiről szóló határozatokat.- 27 -T T
