A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1963 (Szombathely, 1964)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1963. VII. 1324/1963. szám. A zsinatra induló főpásztor köszöntése papjaihoz és híveihez. Tisztelendő Testvéreim, Kedves jó Híveim! Az egyetemes II. Vatikáni Zsinat második ülésszakára szeptember 25-én indulok el, hogy a Zsinat munkájában résztvegyék. Eddigi értesülésem szerint december 4. után térbetek haza ismét egyházmegyémbe. — Amikor egyházmegyém határát átlépem, hogy közel két és fél hónapi idő alatt távol legyek Tőletek Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim, ügy érzem, hogy búcsúzáskor főpásztori felelősségem átérzésével atyailag, a viszontlátás reményében el kell köszönnöm Tőletek. A Zsinat első ülésszakában hitegységben, szeretetben, fegyelemben és buzgó munkában egyék voltatok. És helyettesemmel, a speciális delegátus episcopalissal teljes egységben, főpásztori irányvonalam szerint intéztétek el mindent és iránta becsüléssel és szeretettel voltatok. Ezt az egységet kérem továbbra is tőletek. Azt az egységet, amelyről Szt. Pál mondja: „Egy a test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Ür, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten mindnyájunk atyja, aki minden felett áll, mindent átjár és mindenben benne van/’ (Ef. 4, 4—6.) T. Testvéreim minden emberi szónál hatékonyabb, erőteljesebb és kegyelemteljeseibb az Ige, amely kegyelmi hatásait kifejti a Ti és Híveitek lelkében, ha azt hittel és szeretettel fogadjátok. (I. Tessz. 2, 13.) És a Zsinatnak éppen ez az egyik fő célja. Értesülésem szerint a congregatio generálisok legelső tárgya az Ecclesia lesz, és ez is nem jogi és apologetikai vonatkozásban, hanem Krisztus titokzatos testének élő, eleven valóságaként. Ebben a titokzatos Testben kell egységesnek lenni. De nemcsak passive, hanem aktive is. Ezt az aktivitást pedig ugyancsak a Szentírás követeli tőlünk, amikor Szt. Pál szavaival azt üzeni nekünk az Ür-: „Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Leikével, nem is kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik.” (II. Kor. 3, 3—5.) Ezekben a szentírási szavakban benne van foglalva minden munkánk és bizalmunk is, amit az Isten kegyelmébe helyezünk. A legelső munkák közé tartozik a hitoktatás végzése. Amint a zsinati tervezetből látom, a lelkipásztori munkakörben igen nagy fontosságot tulajdonít a Zsinat a hitoktatásnak. Papjaim átérzik ennek az ^elsőrangú lelkipásztori munkának szükségességét és tudatéiban vannak a munka fontosságának és lelkiismeretes végzése kötelességének. Az erre vonatkozó részletes utasításokat úgyis megkapják a Testvérek. De eá \ a buzgóság jellemezze és irányítsa minden igehirdetésüket. Nagyon ajánlatos lenne, ha a Krisztus Titokzatos Teste enei'kli'kájának gondolatait katekétikus módon ismertetnénk híveinkkel. Aztán ne feledkezzünk meg arról, hogy a Collectio Rituumnak eléggé nem ismertetett részeit is minél jobban ismertessük meg híveinkkel. Elsősorban a szentségeket, a keresztségat és a házasság szentségét. Az egyházmegyém kormányzását specialis delegatus episcopalis minőségben Dr. Varjas Győző püspöki kancelláromra bízom távollétemben. Kérem T. Testvéreimet, hogy szeretettel, becsüléssel segítsék felelősségteljes munkájában és semmiféle olyan nehézség ne merüljön fel, amely egyházmegyém életének nyugodtságát megzavarhatná. Szeretettel kérem T. Testvéreimet Krisztusban, Krisztus által és Krisztussal, még szorosabban egyesüljünk. Imádságainkkal, szentáldozásainkkal, szentmiséinkkel segítsük egymást és elsősorban a Zsinatot. Ezt szíveskedjenek 'kérni a hívektől is. Ne egyszerű hirdetés formájában, hanem a Zsinat /megnyitása vagy következő egyik vasárnapján erről szóljon a szentbeszéd. Nem kérünk rendkívüli ájtatosságokat, csak b. e. XXIII. János pápa levele és szelleme szerint szentmiséket, szentáldozásokat, rózsafüzért, a napi munkának a felajánlását és imádságot a világbékéért. A búcsúzásom alkalmát- arra is felhasználom tehát, hogy T. Testvérek figyelmét felhívjam arra, hogy b. e. XXIII. János pápa béke encyclikájának a „Pacem in terris”-nek szellemében munkálkodjanak a béke érdekében. Ezzel a béke nagyfontosságú ügyének felbecsülhetetlen szolgálatot teszünk. De tesszük ezt a szolgálatot magyar hazánknak és népünknék, akikért mi zsinati atyák is őszinte szeretettel fogunk fáradozni. T. Testvéreim, ezeket a gondolatokat, amelyek a hívekeit is érintik, a legközelebbi szentbeszédeikben közöljék hívteikkel. Amikor főpásztori áldásomat adva T. Testvéreimre és Híveimre elköszönök, a viszontlátás reményében maradok szerető főpásztorotok: Szombathely, 1963. szeptember 24-én. t SÁNDOR s. Is. püspök
