A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1962 (Szombathely, 1963)

kötelességünk, hogy ezt az öntudatot magunkban felelevenítsük, és a Szentlélek kegyelmétől áthatva elevenítsük fel magunkban krisztusi küldetésünk kegyelmét (2. Tim. 1, 6) és így induljunk a lelkek megszentelésére.

Megújhodott lelkülettel vegyük kezünkbe a Collectio Rituumot. Anyaszentegyházunk ősi nyelvét sok részben felváltja a mi magyar nyelvünk. A latin nyelv nagyon sokaknak idegen volt. Bár a liturgikus mozgalom közelebb hozta a híveket a liturgia ősi nyelvéhez, sajnos a második világháború pusztításai lehetetlenné tették annak olyan méretű kifejlődését, amely a latin nyelvvel rokon népeknél (olasz, francia stb.) kifejlődhetett. Nyelvünk tehát a liturgia nyelve lett. A mi szép, annyira kifejező, életteljes magyar nyelvünk eszköze lett az egyház kegyelemközvetítésének. Ha ezen nagy ajándék osztályosai lettünk, akkor érezzük át azt a nagy felelősséget is, amely nyelvünknek liturgikus használatával jár. A lelkek megszentelésére és a híveknek az Anyaszentegyház életébe való szorosabb bekapcsolására adta az Apostoli Szentszék ezt az engedélyt meg. Soha se feledkezzünk meg erről. És amikor örömmel és szeretettel használjuk a mi édes magyar nyelvünket a liturgiában, ugyanakkor ősi latin nyelvünket se hanyagoljuk el és annál nagyobb bensőséggel és áhítattal végezzük azokat a részeket, amelyeket kizárólag latin nyelven kell végezni. Ezt az is kötelességünkké teszi, mert a latin nyelvet elsősorban a szentségi formáknál (kivéve a házasság szentségét), az áldásoknál, az exorcizmus és a szent olajjal való megkenéseknél használjuk. A rendelkező részben külön is kitérünk arra, de már most Krisztus szeretetével kérjük Tisztelendő Testvéreinket, hogy minden liturgikus ténykedést digne, attente, ас devote végezzünk. Szolgájlon tényleg Isten családjának építésére, kegyelmi életének növelésére. így most már senki nem mondhatja azt, hogy nem érti az Anayszentegyház imáját, mert a liturgiának nagyobb része magyar nyelven fog történni. Viszont a latin nyelvű részek előtt pár szóval mindig érthetővé tesszük a következő cselekményeknek tartalmát.

Az új Collectio Rituum kegyelemteljes használatát Krisztus papja azzal is elő fogja segíteni, ha nemcsak hideg megismerésének tárgya lesz, hanem elmélkedő lélekkel veszi át az egyes részeket. Most, amikor a szentségeknél, a temetéseknél és a körmeneteknél magyar nyelven is megízlelhetjük a kinyilatkoztatott igazságok életet sugárzó és fenntartó erejét, azt akkor fogjuk magunkévá tenni, ha tényleg elmélkedésünk anyagává tesszük azokat. Időnk megengedi azt, hogy a szokásos reggeli elmélkedés mellett napközben is a szó igaz értelemben vett lelkiolvasmány tárgyává tegyük a Collectio Rituumot. Az ún. rubrikák, ha külső cselekedeteknek formálását írják is elő, mindenesetre azt akarják elérni, hogy az lélekből jöjjön. Krisztussal a papszentelés eltörölhetetlen pecsétjével és a megszentelő kegyelem által egyesült pap bizonyára teljesen át fogja érezni Krisztus hegyi beszédének szellemét, amely éppen a léleknélküli cselekedeteket ítéli el, de viszont nem cselekedet nélküli álmodozást kíván. Az élő hitből fakadó lelkűiét a fontos a liturgikus cselekményeinknél. Ezért olvashatjuk az új Collectio Rituumban, hogy a keresztség szentségének kiszolgáltatásánál a pap rövid időre odatérdel az oltárhoz és bensőséges összeszedettséget ébreszt fel magában, hogy élő hittel,

szeretettel és Isten országának építő szándékával szolgáltassa ki a szentséget. Ez a legelső figyelmeztetés szóljon minden szent ténykedéshez.

Tisztelendő Testvéreink figyelmét arra is .fel kell hívni, hogy a Collectio Rituumban található szertartásokon és azok fordításán önkényesen változtatni, ahhoz hozzátenni, vagy azokból elvenni senkinek sem szabad. Hittel és hitből eredező fegyelmezettséggel tartsuk magunkat a Collectio minden előírásához, emlékezve arra az engedelmességre, amellyel Anyaszentegyházunknak tartozunk. Az Anyaszentegyháznak egyedüli joga a liturgiát irányítani és a liturgikus könyveket jóváhagyni. (Canon 1257.) Ugyancsak az egyházunk törvénykönyve a 733 Canon 1. §-ában figyelmeztet: „A szentségek létrehozásánál, kiszolgáltatásánál és felvételénél a legpontosabban kell megtartani az egyház által előírt szertartás-könyvekben levő szertartásokat és rítusokat.” Ezt annál inkább igyekezzünk megtenni Tisztelendő Testvéreim, nehogy a CJC 2378. Canon büntetéseit vonjuk magunkra. Ezt annál is inkább hangsúlyoznunk kell, mert szórványos esetek fordultak elő, hogy egyesek már használatba vették ordináriusuk engedélye nélkül a Collectio Rituumot és azokon önkényesen változtatásokat eszközöltek. A Collectio Rituum összeállítása alkalmával minden lelkipásztori körülményre tekintettel voltunk. A főcél az volt, hogy a szentelő egyház kegyelemközvetítése minél hathatósabban történhessék meg a lelkek üdvösségére. Ezt pedig azzal tudja teljesíteni az Egyháznak képviselője, ha minél hívőbb átéléssel szolgáltatja ki a szentségeket és a szentelményeket. Aki megfogadja szavunkat és átelmélkedi a Collectio Rituum anyagát, az nem fogja álpáthosszal pótolni az áhítatot. A devotio nemcsak egyéni lelkületének Krisztussal való egyesülését segíti elő, hanem a híveket is egységbe foglalja Krisztusban.

A Collectio Rituum megismerésére minden egyházmegye a saját hatáskörében szükséges ismertető előadásokat a Tisztelendő Testvérek részére megtartja. Ennek a megtartásához feltétlenül szükséges olyan szakember, aki a Collectio Rituumnak a szerkesztésében részt vett és azt teljes egészében ismeri. Az elméleti ismertetés után szükséges gyakorlati ismertetés is, hogy fogalma legyen a Tisztelendő Testvéreknek, miképpen kell végezni az új Collectio Rituumnak dolgait. Erre a célra igen jó magnetofon szalagok vannak, amelyekről nagyobb közösségek előtt lehetséges a szakszerű oktatás.