A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1961 (Szombathely, 1962)

Dr. Varjas Győző püspöki tanácsos, püspöki tit­kárt egyházmegyém hitoktatási felügyelőjévé nevez­tem ki. Lantos Istvánt a kemenesaljai felső, dr. Bosnyák Károlyt a zalaegerszegi esperesi kerület vezetése alól köszönetem nyilvánításával felmentettem. Nyugdíjazás: Varga István jáki aranymisés admi­nisztrátort saját kérelmére, betegségére való tekintet­tel nyugállományba helyeztem 1961. július 1-ével. Kinevezések és áthelyezések: Bertha Sándor zalalövői adminisztrátort Zalaeger­szeg I. plébániára adminisztrátornak, Gőcze István babosdöbrétei lelkészt Zalalövőre adminisztrátornak, Dániel Ernő Ferencet Pornóapátiba adminisztrátor­nak, Hádám Imre felsőmaráci lelkészt Jakra admi­nisztrátornak, Lantos István tb. kanonokot Óladra ad­minisztrátornak, Nagy Ferenc vönöcki adminisztrátort Kenyéribe adminisztrátornak, Vöröss Ferenc sárvári káplánt Vönöckre adminisztrátornak. Dr. Bosnyák Károly zalaegerszegi I. adminisztrá­tort Tótszerdahelyre lelkésznek, Király Jenő tótszer­dahelyi lelkészt Babosdöbrétére lelkésznek, Kohl Já­nos rigyáci lelkészt Eszteregnyére lelkésznek, Lautz Alfréd pornóapáti plébánost Szombathely Szt. Nor­bert lelkészségre lelkésznek, Nagy László eszteregnyei lelkészt Rigyácra lelkésznek, Szlávik Andor jáki vica­rius oeconomust Felsőmarácra lelkésznek; Dr. Szabó Gyulát Sárvárra káplánnak. Takács Ferenc újmisést Zalaegerszeg I. plébániára, Végh László újmisést Kőszegre ideiglenes segédlel­késznek neveztem ki, illetőleg helyeztem át. 1391/1961- szám. Könyvajánlás. Értesítem T. Papjaimat, hogy megjelent dr. Radó Polikárp budapesti közp. akadémiai tanárnak „EN­CHIRIDION LITURGICUM” című munkája, amelyet a Szt. István Társulat és az ECCLESIA terjeszt. Az értékes munkáról részletes bírálatot és ismertetést ol­vashatnak a katolikus sajtóban (Vigília, Új Ember, Katolikus Szó). A magam részéről is nagyon ajánlom ezt az értékes liturgikus művet T. Papjaim figyelmébe. A mű ára: 250 forint. Megrendelhető a fent említett címeken. 1392/1961. szám. Gyertyahulladék gyűjtése. A népgazdaság különböző -területein takarékossági intézkedések történtek, amelyeknek jelentős része az import alapanyagok behozatalának csökkentését szol­gálja. Illetékes ipari szervek szakvéleménye szerint a parafin import csökkenthető lenne a gyertyahulladék begyűjtése útján. E cél megvalósítása érdekében az Állami Egy­házügyi Hivatal kérésének megfelelően, úgy rendel­kezem, hogy az egyes templomok vagyonkezelői a gyertyahulladékot gyűjtsék össze és tárolják. Az össze­gyűjtött gyertyahulladék elszállításáról a MÉH (Mel­léktermék és Hulladékgyűjtő Vállalat) gondoskodni fog. Az átvételi ár a népgazdasági hasznosság és a költségráfordítás figyelembevételével nyer megálla­pítást. Mély megilletődéssel hozom T. Paptestvéreim tu­domására, hogy Kiss Márton oladi esperes-plébános f. évi október 23-án életének 58., áldozópapságának 35. esztendejében hosszú és fájdalmas betegségét áldozatos türelemmel viselve, a betegek szentségével megerő­sítve csendesen elhunyt. Szeretettel és emlékezéssel idézzük fel önmagát szétosztogató papi életének állomásait. 1927-től 1929-ig Alsóságon káplán, 1929-től 1940-ig Szombathelyen hit­oktató és 1940-től haláláig Óladon plébános. Kiss Mártonban meleg szívű papját vesztette el is­mét az egyházmegye, aki megható példát adott arra, hogyan győzheti le a lélek ereje a test erőtlenségét Jézus Szíve szolgálatában. Az áldozatos lelkű papnak a szeretete kiáradt személyválogatás nélkül fiatalra és öregre egyaránt. Páratlanul szerette a gyermekeket, akikért anyagi áldozatokat is hozott, de mosolyát nem vonta meg a mindennapi gondokban fáradozó híveitől sem. Szt. Pál tanítása szerint híveivel együtt érző, együtt dolgozó, együtt imádkozó pap, mindenkinek mindene volt. Kiss Mártonban az oladi plébánia jósá­gos atyát vesztett el. A gyertya utolsót lobbant, de addig Isten oltárán sokaknak világított. A harang el­némult, de addig sokakat Istenhez hivott. „Ne sajnál­játok a lángot, ha ég és az életet, ha elég” mondja Prohászka, de akik látták a gyertyát világítani, egy kicsit nehéznek érzik a rájuk boruló sötétséget. Fáj­dalmas betegségének utolsó óráiban is derűs szívvel, nagy bizakodással, a jó Istenre hagyatkozással hor­dozta nehéz keresztjét. Szeretett paptestvérünkért az engesztelő szentmise október 25-én 9 órakor volt, ahol végakarata szerint híveinek szentáldozása kísérte a mennyei úton. Földi maradványait délután 3 órakor szenteltem be és az oladi temetőben hívei közé helyeztük örök nyuga­lomra. Megható volt látni az oladi plébánia gyászoló híveit, paptestvérei sokaságát, de különösen a sírjába virágot hintő gyermeksereg részvétét. Végrendelkezése, mint egész élete példakép volt. Mikor mégegyszer, utoljára visszaidézzük szere­­. tetreméltó papi egyéniségét és búcsúzunk tőle, szívből imádkozunk a kötelező szentmiséken felül is,, hogy Jézus Szíve fogadja örömébe hozzátérő hűséges szol­gáját. R. I. P. Bodorkós Gilbert Kálmán O. S. B. nyug. zalaeger­szegi esperes-plébános életének 64., áldozópapságának 38. esztendejében, betegségének türelmes elviselésével f. évi július 14-én szentségekkel megerősítve meghalt. 1923. június 29-én szentelték áldozópappá. Mint bencés szerzetestanár Győrött, Sopronban, Bakonybé­­len, Pápán, Komáromban és Kőszegen működött. A szombathelyi egyházmegye szolgálatába 1952-ben lé­pett, mint gencsapáti káplán és hitoktató. Még ebben az évben kinevezést kapott Zalaegerszegre adminiszt­rátori minőségben. 1953-tól a zalaegerszegi kerület es­perese. 1957-től, mint nyugdíjas pap élt haláláig Zala­egerszegen. Bodorkós Gilbert Kálmán jószívű pap és szerzetes testvér, embereket szerető atya volt. Földi maradványait július 17-én du. 5 órakor a szombathelyi temetőben helyezték örök nyugalomra. A kötelező szentmiséken felül kérem számára T. Testvéreim szentmise és imádság segítségét. R. I. P. P. Karsay Ferenc Vilmos OFM. kenyéri adminiszt­rátor életének 57., szerzetességének 41. és áldozópap­ságának 33. évében krisztusi türelemmel viselt hosszas szenvedés után, a betegek szentségével megerősítve 1961. szept. 27-én az örök hazába költözött. Szeretettel és emlékezéssel idézzük fel papi életé­nek állomásait: 1929-ben Pozsonyban hitoktató, 1931- től Eperjesen, majd 1940-ben Érsekújvárott hittanár. Mint az ifjúság kiváló nevelője 1942-ben Esztergom­ban tanulmányi felügyelő lett. 1943-tól lelkipásztor: Bacsfán plébános, Székesfehérvárott gyóntató, Süme-14 — 1393/1961. szám. Halálozás. 1390/1961.'szám. Személyi változások.

Next

/
Thumbnails
Contents