A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1959 (Szombathely, 1960)
A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei \ 1959. 11 739 1959. szám. Főpásztor köszöneté. Tisztelendő Testvéreim! Kedves jó Híveim! ,,Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene. Ö vigasztal meg minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk szomorúságunkban másokat azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal meg minket.” (2. Kor. 1. 3, 4.) — Áldom a jó Istent, aki hét hónapi súlyos betegség után visszahozott közétek. — De áldlak Benneteket, akik imáitokkal, szentáldozásaitokkal, szentmise bemutatásával és önkéntes áldozatok vállalásával kiimádkoztátok azt a kegyelmet, hogy, ha nem is teljes erőben, de mégis fokozatosan erősödve és munkálkodva Enyéim, Nyájam között lehessek. — Viszonzásul hét hónap minden szenvedését, önmegtagadását és imáit Egyházmegyémért ajánlottam fel. Mindennap egyesítettem Jézus üdvözítő szenvedésével és keresztáldozatával, hogy érdeyiszerző legyen. — De minden nap, minden szentmisében, adoratiómban, zsolozsmámban ott van a szerető, hálás szándékom, hogy a mennyei Atya szent Fiának áldozatáért és a kereszt tövében együtt áldozó Istenanyának könyörgéséért áldjon meg Benneteket, Tisztelendő Testvéreim és Kedves Híveim mindenért, amit felgyógyulásom érdekében tettetek. — De nagyon kérlek T. Testvérek és K. Híveim, hogy tovább imádkozzatok. „Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok” (1. Kor. 15. 10). Csak ez a kegyelem tart meg továbbra is életben. „Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal. Amen.” (2. Kor. 13. 13.) * % % Kérem T. Testvéreimet, hogy ezen köszönetemet Híveimmel is közöljék egyik vasárnap a szószékről. Szombathely, 1959. Jó Pásztor vasárnapján. f SÁNDOR s. k. püspök. — 740 1959. szám. Figyelmeztetés az Oitáriszentség anyaga tárgyában. A C. J. C. 815. és 1272. canonjai előírják, hogy a legméltóságosabb Oitáriszentség anyaga, a kovásztalan kenyér „recenter confectus” (815. c.) „recentes sint” (1272. c.). Sacra Congregatio de disciplina Sacramentorum a Codex megjelenése után szükségesnek tartotta már 1918. dec. 7-én (A. A. S. XI. p. 8.) újra figyelmeztetni az Ordinariusokat és a papságot, hogy nem szabad régi készítésű ostyával misézni, vagy azt akár monstranda, vagy a ciborium részére consecrálni. Ez utóbbi két esetben azok hosszabb időn át maradnak a tabernaculumban. A „recentes” kifejezés alatt azt kell érteni, hogy friss készítésű ostya legyén. Ennek időhatárát a Congregatio két hét, legfeljebb egy hónapban állapítja meg. Ezt is olyan helyekre tartja alkalmazhatónak, ahol a templom és a tabernaculum nem nedves és a szent színek nincsenek romlásnak könnyen kitéve. Viszont későbbi időben készített ostyák használatát „ingentem abusum omnino tollendum”-nak declarálja, annál is inkább, mert érvénytelen anyag consecrálásának veszedelme fenyeget. (L. Noldin III. pag. 112. a. 1941.) T. Testvéreim figyelmét ezekre azzal hívom fel, hogy ezen íendelkezést lelkiismeretesen tartsák be a szentmiseáldozat és a legméltóságosabb Oltáriszentségben való hitünk és imádásunk bizonyságtételére. — 3 —
