A Szombathelyi Egyházmegye Hivatalos Közleményei 1957 (Szombathely, 1958)
PÜSPÖKKARI KÖRLEVÉL A MEGÚJÍTOTT NAGYHETI SZERTARTÁSOK VÉGZÉSÉVEL KAPCSOLATBAN Utasítás a papság számára Mint ismeretes, az Apostoli Szentszék 1955. november 16-án kelt rendelkezésével mélyreható változásokat foganatosított a nagyheti szertartások körül. E változtatások, reformok célja az volt, hogy ezzel ezeket az ősi szertartásokat eredeti idejükbe és jelentőségükbe visszaállítsa, másrészt meg a keresztény hívek szélesebb rétegeinek is lehetővé tegye e szertartásokban való részvételt. Ennek megfelelően a Püspöki Kar tavaly e nagyböjt folyamán kiadott egy körlevelet, melyben megadta a szükséges utasításokat a papság, valamint a megfelelő oktatást a hívek számára. Ennek alapján hazánkban is, mint az egész világon, a tavalyi évben már mindenütt a megújított rend szerint folytak le a nagyheti szertartások. A katolikus világ általában igen kedvezően fogadta a megújított nagyheti szertartásokat, a hívek a régihez viszonyítva sokkal nagyobb számban és nagy lelki haszonnal vettek részt azokon. Másrészt a tapasztalat alapján egyes újabb igények és kérelmek is terjesztettek elő. Ezeket mind tekintetbe véve, az Apostoli Szentszék f. évi február 1-én újabb rendelkezést bocsátott ki e tárgyban, melyben — a szertartásoknak a tavaly kiadott „Ordo hebdomadae sanctae instauratus “-ban (OHS) foglalt menetét és végzési módját érintetlenül hagyva — a szertartások idejét és egyéb körülményeit illetően bizonyos engedményeket és módosításokat eszközöl. Az Apostoli Szentszék ezen új rendelkezése, a tavalyi nagyhét tapasztalatai, valamint a nálunk dívó ősi népájtatosságoknak az Instructio szellemében való végleges rendezése szükségessé teszi, hogy a Püspöki Kar a jövőre nézve ismét utasítást adjon a papság és körlevelet a hívek számára. A szükséges utasításokat a következőkben adjuk meg: I. Általános elvek: a breviárium és a nagyheti szertartások menete és végzési módjában a tavalyihoz képest változás nincs, azok tehát az OHS és az idei Directorium előírásai szerint végzendők. 1. A nagyheti szertartások minden templomban, továbbá nyilvános és félignyilvános kápolnában elvégezhetők. És pedig, ahol kellő számú papság áll rendelkezésre, asszisztenciával lehet végezni őket, viszont ahol nincs kellőszámú papság, ott egyszerű szertartás szerint végezhetők (az OHS dültbetüs rubrikái szerint). Ez utóbbi esetben Virágvasárnapon és Nagycsütörtökön legalább 3, nagypénteken és nagyszombaton a húsvéti vigilián pedig legalább 4, kellőképen betanított ministráns kell. A ministránsok kellő száma és begyakorlottsága elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szertartások elvégezhetők legyenek. Ha a szertartást végző papon kívül van jelen még egy másik pap, vagy felszentelt diakónus, az diakónus módra öltözve asszisztálhat a szertartásoknál és az Exsultetet énekelheti. 2. Ahol a nagycsütörtöki esti misét a rákövetkező szertartással együtt elvégezték, ott a nagypénteki szertartást is el kell végezni és fordítva. Viszont a húsvéti vigilia végezhető, vagy elhagyható függetlenül attól, hogy ugyanott a nagycsütörtöki és nagypénteki szertartások elvégeztettek-e vagy nem. 3. Azok a papok, akik két, vagy több plébániát vezetnek és nirícsen pap, aki őket kisegítse, az Ordinarius engedélyével a S. Triduum mindhárom napján binálhatnak, illetve az aznapi szertartást két helyen (de nem ugyanabban a templomban) elvégezhetik az illető szertartás végzésére engedélyezett időhatárok között. Nem engedélyezhető binálás a filialis templomokban. 4. A szentségi böjtöt illetően mindenben az 1953-ban kiadott „Christus Dominus“ apostoli konstitucio rendelkezései érvényesek. II. Az egyes nagyheti szertartásokra nézve a következőket jegyezzük meg:
