A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1956. évben kiadott körlevelek (Szombathely, 1957)

Végül szociális szempontból is káros a terhesség meg­szakítása! Nagy emberek egész sora sokgyermekes családból szár­mazott. Vianney Szent János negyedik gyermeke volt szüleinek. Ozanán, Párizs szegényeinek világi apostola szintén a negyedik, Hans Memling festőművész hatodik, Shakespeare a nagy angol drá­maíró harmadik, Mozart a hetedik, Bach a nyolcadik, Frauenhofer a nagy fizikus tizedik, Franklin Benjamin a tizenhatodik, Loyo­­lai szent Ignác a tizenharmadik, Veuster Bernjén a bélpoklosck apostola és atyja a hetedik.„gyérméké volt szüleinek. És igy foly tathatnók. Ha szüleik nem engedték volna a világra jönni ezeket a nagy embereket, az emberiségnek ez igen nagy vesztesége lett volna.­Hiányozni fognak a munkáskezek is, ha nem lesz gyermek a családban; kevés lesz a fiatal és sok lesz az Öreg, és az Ö- regek eltartása súlyosan fog nehezedni a fiatal nemzedékre. A többgyermekes családban kifejlődik az apai tekintély és öntudat, vezetőképesség alakul ki a családapákban, amelyet az üzemekben és hivatalokban is hasznos in tudnak értékesíteni, az anyák pedig áldozatos lelkű asszonyok lesznek, amilyenekre a társadalomnak nag-yon is szüksége van. Ahol több a gyermek, ott ezek különböző jullemüek és igy kicsiben a társadalom képét nyújtják. Megtanul­ják egymást segiteni, támogatni, egymás hibáit elviselni és ezt a készséget a családon kivül is hasznosítják. Mig ott, ahol csak egy gyermek van, az ilyen -szegényke- társaság nélkül senyved, szociális képességei elsorvadnak, elkényeztetett gyenge palánta lesz az élet kertjében.­KEDVES HÍVEK! Hogy mi ebben a kérdésben felszólaltunk, arra hivatali kötelességünk kényszeritett. A terhességi megsza­kítás a tapasztalás szerint valóságos mozgalommá, sőt divattá lehet az orvosok, hatóságok' és lelkipásztorok nagy megdöbbené­sére és ha ez bekövetkeznék, külön kórházakat kellene majd lé­tesíteni és külön orvosi hadat az anyák részére, akik szabadul­ni akarnak a gyermektől. Azon a költségen pedig, amelybe az i~ lyen kórházak, kórházi ágyak, orvosok és ápolónők kerülnének, az anyák szociális helyzetét lényegesen emelni lehetne úgy, hogy születendő gyermeküket szivesen fogadjak.­De nem ez a szempont indit bennünket első sorban szavunk felemelésére, hanem a valláserkölcsi szempont: az Isten paran­csának tiszteletbentartása, az anyai méltóság megóvása, a háza­sok közt fennálló kölcsönös tisztelet, szeretet és megbecsülés

Next

/
Thumbnails
Contents