A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

- 15 -4

testben-lélekben fásulttá teszi ás hovahamar - önmagának és Egyházának kárára - a helyes útról is eltéríti őt. Viszont, ha Krisz - xassal együtt dolgozik, fáradságos munkáját a kegyelem természetfeletti ereje lenditi előre, amelyet Isten ugyan a fennhéjázóktól megtagad, de mindig szívesen és bőségesen megad az alázatosaknak, akik az "Ur szoléjében" /1 Kor 10,33/ munkálkodván sohasem a magúk előnyét keresik, hanem az Isten dicsőségét és az emberek üdvössé, - gét. Ezért újra mondjuk: szívleljétek meg az Evangélium tanítását és ne önmagatokban, saját képességeitekben bízzatok, hanem mindé - nek.előtt az Isten segítségében. Mert "nem az a valaki, aki ül tét, sem nem aki-.öntöz, hanem csak az Isten, aki a növekedést adja" /í Kor 3,7/.

. 60 Kialakítani magunkban az 6 képmását

Bizonyos, hog3T az ilyen lelkületű pap ^valami fennsőbbrendü erővel szinte ellenállhatatlanul vonzza magához a lelkeket. Vonzza, mert egyéniségébeq. és erkölcseiben mintegy élő képmása magának Jézus Krisztusnak. Es akik eligazításért hozzá fordulnak, benső sugallattól ösztönözve azonnal megérzik, hogy nem a saját, hanem az Isten bölcsesége szól belőle, s hogy nem maga, hanem Isten erejével munkálkodik, beteljesítvén a.Szentirás igeit: "Ha valaki beszél, . mintegy Isten szavaival beszéljen, ha valaki szolgálatot tesz, mintha Isten erejével cselekednék" /1 Pét 4,11/. Semmiféle fáradságot ne kíméljen hát, amidőn - akár az életszentségre törekvésében, akár szent hivatala ellátásában .- Krisztust mintázza; oly hűséggel jelenítse meg Jézus Krisztus személyét és oly odaadó buzgalommal töltse be az üdvözítő szerepét, hogy - szent félelemmel bár, de elmondhassa magáról a Nemzetek Apostolának szavait: "Legyetek az én követőim, amint én is Krisztusé" /1 Kor 4,16/.

61 őrizkedjünk a "tevékenység eretnekségétől" '

A mondottak értelmében-minden dicséret megilleti azokat, akik Isten és felebarát iránti szeretettől' püspökeik nyomán minden ^erejükkel enyhíteni igyekeztek az elmúlt szörnyű és^hosszú világhábo - rut követő évek mérhetetlen testi-lelki nyomorúságát. Ugyanakkor azonban egyre növekvő aggodalommal tekintünk azok felé, akik a rendkívüli körülmények folytán túlságosan belevetették magukat a külső tevékenység örvényébe,* olyannyira, hogy ennek következtében köteles papi teendőiket, jelesül önmaguk megszentelésének munkáját elhanya-. golják. Nyilvános okiratban i3 hangoztattuk már /v.ö. Cüm proxime exeat к. levél, 1944/: sürgősen jobb belátásra kell bírni azokat vakmerőket, akik szerint az emberek üdvösségét osak azzal a magat tással lehet biztosítani, amelyet méltán nevezhetünk a "tevékenyeo.. eretnekségének." Olyan tevékenységről van itt szó, ameljr nem az i,. teni kegyelem segítségére támaszkodik és a megszentelődésnek Krisztus rendelte nélkülözhetetlen eszközeit is elhanyagolja. Más alkalommal viszont fokozottabb tevékenységre serkentettük azokat, aki merev idegenkedéssel túlságosan is elfordulnak a külvilágtól, s^ mintha csak kétségbe vonnák az isteni kegyelem segítő erejét, egyáltalán nem igyekeznek azon, hogy a keresztény szellemiség minden vonatkozásban áthassa a mai kor emberének életét /Beszéd, 1947* IX. 12/.

62 • Egészen a lelkek üdvözitésének élni

Lelkesen buzdítunk tehát benneteket, hogy szorosan egyesülve az Isteni Megváltóval, akinek erejében mindenre képesek vagyunx