A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)
NoD м Az utóbbi hónapokban a magyar kereszténység figyelme ós szeretető fokozott mértekben fordult szerzeteseink felé. A szerzetesség csaknem olyan regi, mint az Egyház, és közel kétezeréves életében mindenkor az Anyaszentegyház szeretett és becsült intézménye volt. A szerzetesi élet szelleme maga a tiszta Evangelium, Krisztus Evangéliumában vannak minden hívőre kötelező parancsok ós vannak u.n, evangéliumi tanácsok* amelyek azoknak szólnak, akik Krisztus Urunk teljesebb követésére vállalkoznak. Ilyen tanácsok: az önkéntes szegénység, a házasságról lemondó és magát teljesen Istennek szentelő tisztaság' ós n felsőbb akarat kedvéért önakaratáról lemondó engedelmesség. Mind a háromféle lemondásnak oka és gyökere az Isten iránt való szeretet ós célja, hogy a lelket szabaddá tegye Istennek és felebarátoknak önfeláldozó szolgálatára. Ezeket a tanácsokat a szerzetesrendek valósítják meg intézményesen. A szerzetesség tehát nem jámborkodó vagy számitó emberek kigondolása, hanem az Evangélium gondolata, - úgyis mondhatjuk: virága, az Egyháznak szerves alkotórésze és a keresztény közösségnek szükségszerű velejárója. Azért a szerzetes élet lehetőségének biztosítása, elválaszthatatlan része a szabad vallásgyakorlatnak és annak lehetetlenné tétele egyenesen beleütközik a vallásszabadság törvényébe. Ezzel szemben sajnos, fájdalommal kell látnunk, hogy napjainkban a magyar szerzetesek ellen egyre sűrűbben ismétlődő eljárások sokszor figyelmen kívül hagyják a vallásszabadság e törvényét és nem egyszer gyökereiben támadják meg a szerzetesi élet lehetőségét. Ezek ellen az eljárások ellen a Püspöki Kar folyó év február 27-én adatokkal alátámasztott levélben óvást emelt a Magyar Kormány előtt, a szerzetesrendek főnökei pedig ugyanezt tették április 15-én benyújtott emlékiratukkal. Nagyon jól tudjuk, hogy mindezek a törvénysértések számos esetben nem felelős hatóságok intézkedéseiből, hanem helyi szervek túlzásaiból származnak. De azt is tapasztaljuk, hogy a szerzetesek védtelenül és gyakran az orvoslás lehetősége nélkül ki vannak szolgáltatva az ellenük fellépőknek és hogy az őket nyugtalanító eljárások nemhogy' szűnnének, hanem inkább egyre sűrűbben és kíméletlenebbül folytatódnak. Mindezek mélységes fájdalommal töltenek el bennünket és lelkünk parancsolja, hogy fájdalmunknak és testvéri együttérzésünknek mind a szenvedő szerzetesek előtt, mind előttetek, Kedves Híveink, kifejezést adjunk. Titeket pedig kérünk, hogy velünk együtt imádkozzatok a szorongatott szerzetesekért és. a felebaráti szeretet nevében velünk együtt segítsétek őket létük fenntartásában. Budapest, 195о május 51-én A MAGYAR PÜSPÖKI KAR Rendelkezés: Ezen körlevelünk junius 11-én vasárnap minden szentmisén felolvasandó! Kedves Hívok!
