A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

— 12 —

Szükséges.

A házasság szentségi kegyelme segít.

Az ígéret földjének határához elérkezett Mózes búcsúzik népétől. Ő csak messziről tekinthetett az ígéret földjére, de Isten akaratából nem mehetett be. Megrázóan szép és páratlan mély igazságokat tartalmaz utolsó nagy beszédje, amellyel búcsúzik népétől és mindenre kiterjedő figyelemmel tanítja az Isten törvényeinek megtartására. S már itt hangzik ajkáról: „Szeresd a te Uradat, a te Istenedet teljes szívedből. . . Legyenek ezek az igék szívedben, beszéld el ezeket fiaidnak“. (Deut 65-7) „Tanítsátok reá fiaitokat, hogy róluk elmélkedjenek" (u. o. II19). „Parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben és tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami a törvényben írva van“ (u. o. 3246).

Az ószövetségi bölcseség könyve felülmúlhatatlan szépségű figyelmeztetése hordozza magában a szülői kötelességnek isteni parancsát: „Figyelmezz, fiam, atyád intelmére és el ne hagyd anyád tanítását... Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben és őrködjenek felelted“. (Péld. I8, ?).

Felfígyeltetek-e már, Krisztusban kedves Híveim arra, hogy az Isten örök törvénykönyvében, a tízparancsolatban mily elsődleges helyet foglal el a szülők tekintélye, hivatása és vele együtt a kötelessége? A tízparancsolat első három pontja teljesen és kizárólag a jó Istennel szemben tartozó kötelezettségeinkre figyelmeztet. Utána nem a társadalomról, nem az egyénről vagy az egyénnek másokhoz való viszonyáról beszél, hanem az Isten imádása után a legelső tekintély, amelyet biztosít, a szülők tekintélye, az irántuk való engedelmességnek a parancsa, de vele együtt a szülői kötelességeknek súlyos és fenséges volta. Ebből is meg kell éreznünk azt, hogy a szülőknek milyen kitüntető hivatást adott a jó Isten,

Nem ennek a bizonyítását nyújtja-e számunkra az Isten egyszülött Fia? Akinek 30 esztendős názáreti életét az evangélista csak ezekkel a szavakkal tudja jellemezni: „erat subditus illis" (Lk. 251) (és engedelmes vala nekik). Az Ür Jézus Krisztus 30 esztendejéről nem kívánt mást az emberiség tudomására hozni, mint azt, hogy Ő, az Isten egyszülött Fia, a szülői tekintélynek, a szülői méltóságnak a legteljesebb tiszteletet és engedelmességet adja meg. Ha az Űr Jézus evangéliumában keresem a gyermekek katolikus nevelésének szent kötelezettségét, akkor meg kell látnom az említett idézetben is és meg kell látnom a 12 éves Jézus templombamenetelében, de meg kell látnom ott, ahol az isteni Mester a gyermeket magához öleli, a tanítványok aggodalmaskodását elhárítja, megáldja őket és felemelt hangon védelmükre kel, hogy jaj annak, aki ezeknek a lelkét megrontja, mert annak jobb lett volna, ha malomkő köttetnék a nyakára és a tenger fenekére sülyesztenék. (Mt. 1910-14, 186).

Szent Pál apostol figyelmezteti a gyermekeket, hogy engedelmeskedjenek szüleiknek. Viszont a szülők is érezzék a felelősségteljes hivatást, hogy gyermekeiket szeretettel, áldozattal, állhatatos gondozással neveljék a jó Istennek és szeretetlenséggel, türelmetlenséggel, rossz példával ne idegenítsék el a krisztusi úttól. (Kol. 321).

II. Felmerülhet az a kérdés is, kedves jó Híveim, hogy van-e szükség a gyermekek otthoni vallásos nevelésére?

Kétségtelen tény, hogy minden gyermek lelkében megvan az Isten felé való vágy. Hogy ez kifejlődik-e benne vagy teljesen elhervad, az a szülők nevelői kötelességének teljesítésétől függ. Vannak rendkívüli esetek, amikor á legszigorúbb elzárkózás ellenére is kitör a gyermek leikéből az Istent kereső vágy. A természet rendje és törvénye azonban azt kívánja, hogy a gyermeknek lelkében szunnyadó isteni vágyat rendszeres neveléssel fejlesszük, mert ez számára az életnek vagy halálnak, a boldogságnak vagy a boldogtalanságnak a kérdése.

Annak, aki a gyermeki lélek isteni eredetében hisz, magától értetődik, hogy már az emberi lélek lényegében benne kell rejlenie az „Isten felé való vonzódás hajlamának, hogy az újszülött gyermekben — a sok más hajlam mellett — már természetszerűleg kell lennie valamely egyénileg különböző erősségű vallásos hajlamnak is, amelyet épúgy, mint a többit is, a környezet hatása indít gyakorlatra és tölt meg tartalommal“.

III. Ennek az igazságnak ismeretében szeretném most már Híveimnek búzgóságra való készségét egészen gyakorlati irányba vezetni. Vannak szülők, akik azzal hárítják el maguktól a gyermek vallásos nevelésének kötelezettségét, hogy ők nem értenek ahhoz, ők nem annyim tanultak. Kedves jó Katolikus Szülők! Ne felejtsétek azt el, hogy a házasság szentség. Ebben külön szentségi kegyelmet kaptok ennek a kötelességnek és hivatásnak Jézus Szíve szerinti teljesítésére. Milyen áldásos és üdvös, szent évi megújhodás az evangélium igazságában és erejében, ha a házasságkötés évfordulóján a házastársak együtt mennek gyónni és áldozni, közösen imádkoznak, hogy a házasság szentségének kegyelme újuljon meg a lelkűkben és házastársi, szülői kötelességeik teljesítéséhez továbbra is adja meg támogatását és erejét Ehhez nem kell tudomány. Ehhez csak jóakarat kell! Erősen hiszem, hogy nincs egyházmegyémnek egyetlen katolikus családja sem, ahol a szülők ezzel a jóakarattal ne tennék meg főpásztoruknak ezt a kérését. Szentévben vagyunk. Evangéliumi megújhodás kell. Induljunk hát el. És minden katolikus házaspár ebben az esztendőben már így ünnepelje a házasságkötés évfordulóját. Csöndben, szerényen, gyermekeikkel együtt, ha már járulhatnak a szentségekhez. Itt már megkapják a kellő tudományt ahhoz, hogy mit tegyenek.