A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

59

Domine? - Hovajámégy uram? A válasz: Megyek Rómába, hogy mégegyszer életemet adjam müvemért. Péter megérti ä látomást. Hiszen beteljesedett már az Urban a szenvedés. De kell. hogy folytatódjék a tagokban és ez a szenvedés teljessé csak a történelem'folyamán lesz'és Róma szenvedése fejezi ki legjobban Krisztus Urunk megváltói szenvedését és ez a szenvedés osztja ki oly csodálatosan a krisztusi igazságot, szabadságot és szeretetet. Róma ezt őrzi. Az újszövetség Kálváriája és kősziklája egyben Róma, azért hőségünk Rómával szemben egyúttal hűségűnket jelenti Krisztussal és müvével szemben. T07 vább teljesedik, tökéletesedik a krisztusi szenvedésben a krisztusi győzelem, tízért vállalta Szent Péter és Szent Pál Rómában a vértanusagot, a Krisztussal való egységet, küzdelmet és győzelmet a római Szent Péter és Szent Pál bazilika a két apostolfejedelemnek cspdálatos sirját őrzi és a sirt confessionak, vallomásnak nevezik. Mi Rómára úgy tekintünk, ahol az újszövetség nagy vallomását tovább halljuk es igy az újszövetség kegyelmét állandóan frissen kapjuk.

Az Ur beteljesedés-szavaban ott lüktet számunkra is a programra, a krisztusi áldozat történelmi friességét Rómában kapjuk, a szentévben történelmi kegyelmet kérve, beteljesedést várva nézünk odá, ahol Krisztus Urunk Földi helytartója él. Amen.

VII.

Nagypéntekre: ’’Atyám, kezeidbe ajánlom lelkemet." /Lk.23.46./

Az egyház liturgiájának évszázados nyelvén, a szentek egyességének csodálatos közössegében, gyászban és ünnepben tesz hitvallomást Krisztus Urühk haláláról. A legmegrázóbb részé a mai szertartásnak a kereszt leleplezése. Minden ékességétől megfosztottan áll az oltár. Még a gyászmiseruhát is leveti a pap és sirató jegyesként, az tígyház képviseletében kezébe veszi a küzdés és győzelem, a vallomás' áldott fáját, a keresztet. Még lepel van rajba. Lassankint fejti le és a nép felé tartja. A nép, mintha most látná először, és minden évben uj látomásként tűnik fel a kereszt, amint tényleg mindegyikünk életeben minden évben több és több értelme lesz á keresztnek. Térdre hull a hivősereg, mintha a Golgotán volna és a nagy idők távlatából, helyesebben az Örökkeáalóság fenségéből szól az Egyháznak, jegyesének vallomása: ”Ecce lignum crucis, in quo salus mundi pependit'. - Imre a keresztnek fája, amelyen a világ üdvössége függött. Es feleié a nép, feleié a múló idő, feleié a történelem, feleié az emberiség: Venite adoremus.... Jöjjejetk, imádkozzunk! Az idei nagyböjtben lassan készültünk fel a Golgotára. Hallottuk az Urnák búcsúzó szavait. Különös értelmet nyertek e szavak a szentév történelmi levegőkörében. A három első szavában kiosztott mindent és zálogét adott. Miien megható volt könyörgése az Atyához a bűnösökért. Megigérte a latornak'a mennyországot es átadta az emberiségnek édesanyját. A következő három szóban minden figyelme az áldozatra irányul. Testének, lelkének áldozata a teljesedés fokát éri el és amikor ez is megtörtént, amikor tehát a földi hivatása beteljesedett, akkor a Király átveszi jogait, belép a halál titokzatos csöndjébe és kinyilatkoztatja a megváltottak halálának boldog titkát. Ez a nagypénteknek igazi jelentősége, ezért a gyász mellett az ünnep is szonoz jut, hiszen egy olyan kapu nyilt meg, amelyik mindannyiunk otthonának kapuját jelenti, elsőszulött testvérünk távozik: hova és hogyan? A kinyilatkoztatás szavát és az