A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1950. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1951)

40. -II. Szentévi vezekiás... Ne egyszerű szentgyónásról legyen most szó, hiszen a szentgyónás ez alkalommal csak része az egész szentévi ájtatosságnak. ügy érzem, mintha a régi idők élednének újra, amikor az ember végre megint felébred a bűn delejes álmából, magáradöbben és azt mondja, le kell számolnom egy elhibázott élettel, beszéljen a sátán és a világ, amit akar, lelkem és örökkévalóságom az Istené* Előttem a régi korszakok vezeklői. Már az első keresztények idején, épen Róma története is igazolja, milyen szigorú vezeklest tartottak egv-egy súlyosabb bűn után, évekig tartó, külső vezekléssel összekötött bünbanatot. Szentté is lettek ezután az emberek. Nem szaladgálhatok meggondolatlan könnyelműséggel a szentgyónáshoz, hogy utána ép olyan könnyedén térjenek vissza a bűnnek serlegéhez. Ezek komoly vezeklések voltak. Idők folyamán az emberek elpuhultak, a gyakorlások enyhültek, de a tapasztalat mutatja, hogy

a bűnök nem enyhültek. Valami keményebb életre, bűnbánati életre lesz szükségünk. A szentév módot ad erre nekünk. Szokásban volt, hogy a bűnösök engesztelésből és vezekléssel a szentföldre zarándokoltak, küzdöttek ott és életüket hozták áldozatul és engesztelésiül. De különösen sokásos volt, hogy búcsújáróhelyekre menjenek. A kereszténységnek legszentebb bucsujaróhelye Róma volt mindig, ahol olyan véres Komolysággal beszélt a küzdelmes múlt és ahol ott élt a nagv bűnbocsátó' hatalmával Szent Péter, ahol az atyai házba ment a tékozló gyermek. Most a szentévben ugyanez történik. Ezért hivja a Szentatya Rómába a gyermekeit és négv templomba kell mennie a zarándoknak, ott külön imádságot végeznie, meg kell gyónnia és szentáldozáshoz járulnia. Sokan még most is áldozattal es a vezeklés szellemében gyalog teszik meg ezt az utat. Mi nem mehetünk, de ezért kell, hogy idehaza a vezeklés szellemében tartsunk bünbánatot. akár közösen végezzük majd ezeket a szentévi ájtazosságainkat á plébániában, akár.pedig külon-külön, és még külön vezeklést, böjtöt, alamizsnát, imádságot vállaljunk; nemcsak egy napra, hanem hosszabb időre, esetleg a szentév tartamára. Majd meglátjuk, mennyire mássá lesz a lelkünk. Sőt elhatározhatnánk, nogv többször, esetleg havonként megcsináljuk ezt a szentévi zarándoklást a Szentatya szándékára. Lehetetlen, hogy meghallgatást ne találjunk.

III. Szentévi bocsánat. Úgy kell képzelnem, hogy valóban hazamegyek, mint akkor az a tékozló gyermek. Testben nem mehetek, hitben,

gyakorlatban, ájtatosságban ésTmlönösen áldozatban annál inkább azamegyek és mondom az Atyának: bocsáss meg, nekem, mert Ellened vétkeztem és az ég ellen. Kapok bocsánatot.Most aztán mindenki rendezze a lelkét, mert egészen rendkívüli felhatalmazásai vannak idehaza is.a gvóntatóknak. Ne maradjon most el semmiféle bűn, mindent idehozni és most aztán egyszer mindent rendbehozni. Kapok bocsánatot.

A bocsánattal megnyerem természetesen az örök büntetésnek az eíiengedését, a kárhozat poklából most szabadulhatok. Lehetetlen, hogy ezt fel ne használjam. De az ideiglenes bűntetéseinktp1 is egészen'vagy részben megszabadulhatok. Ez a búcsú, mint hallottuk. A szentévi búcsú valami egészen különös kegyelem és pláne különösnek kell mondanom, hogy mi ezt idehaza is elnyerhetjük, és az eddigiektől eltérően annviszpr nyerhetjük el, ahányszor ezt a szentévi teljes ájtatosságot elvégezzük.

Lélekben azért zarándokoljunk el Rómába a Szent Péter bazilikába. Mennyi imameghallgatás és megtérés történt ott évszázadok óta és milyen különpsen tarka testver-sereget látok ott. Mind-mind korunknak, gyermekei, sebesültjei, az én kísértéseimet ismerik, bűneimet értik, ..helyettem bizonyara sokan ott térdelnek és értem ezek a megtért, bűnösök és a Szent Péterben a szentév folyamán szenttéavatottak imádkoznak. Olvan jó lesz legakább lélekben ott térdelni és különösen Szent Pétert kérni. hogy arra a szentévre hivatkozva,