A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)

X,

2513. sz.

Szentév

(1950)

kegyelmi

kiváltságai.

A folyó évi VI. számú körlevélben közzétettem azt az enciklíkát, amellyel dicsőségesen uralkodó ХЦ. Pius pápa az 1950. évi szentévet meghirdette. Hogy a szentévnek kegyelmeiről és különös kiváltságairól mind Tisztelendő Papjaim, mind a gondjaikra bízott hívek pontos tájékozottsággal bírjanak, a következőkben rövid és áttekinthető összefoglalásban közlöm a Szentséges Atyának azt a három konstitucióját, amelyet idevonatkozólag újabban kiadott. (AAS. 1949, 337— 349.)

Az első „Fore confidimus“ kezdetű konstítució szerint a szentévben minden búcsú, mely az élők által nyerhető el és minden fakultás in őrbe fel van függesztve. Kivételt képeznek: a) a búcsú, mely in articulo mortis nyerhető; b) az „Angyali üdvözlet“ elmondásával a reggeli, déli és esti harangszókor egybekötött búcsú; c) a negyvenórai szentségimádáshoz fűzött búcsú; d) a búcsú, melyet azok nyernek, akik elkísérik az Oltáríszentséget, midőn azt a pap a beteghez viszi; e) a Porcinkulabúcsú, de csak Assisiben; f) az a búcsú, amely a Szent Atya által kiadott e szentévi imádság elmondásához van fűzve; g) azok a búcsúk, amelyeket a főpásztorok főpapi ténykedésekkor, áldás-adással és más szokott alakban adni szoktak. Az elhunytak javára felajánlható búcsúk érvénye azonban a szentévben is fennmarad.

A felhatalmazások szünetelése alól kivétetnek a) a C. J. С.-ben bármiképpen adott fakultások; b) a főpásztoroknak híveik javára adott különféle felhatalmazások; c) a S. Poenitentiaria részéről a főpásztoroknak és gyóntatóknak adott felhatalmazások, amelyek olyan poenitensekkel szemben használhatók, akik az örök városba nem zarándokolhatnak.

A másik, „Decessorum Nostrorum" kezdetű konstítució, mellyel a Szent Atva a római poenitentiariusoknak és más kijelölt gyóntatóknak a legmesszebbmenő meghatalmazásokat adja a zarándokok gyóntatására, amelyek közül nevezetes, hogy megfelelő okokból a négy patriárkális bazilika látogatásának a jubileumi búcsú elnyeréséhez előírt számát csökkenthetik,

vagy más jócselekedet előírása mellett el is engedhetik, de minden esetben fenntartva a Szentatya szándékára való imádkozás kötelezettségét. A meghatalmazott gyóntatok gyóntatószékei e felírással lesznek ellátva: „PoenPentíarius Sancti Jubilaei.“

Végre a „Jam promulgato maximo“ kezdetű konstit.uciójában a Szentatya a jubileumi búcsú kegyelmeiben római zarándoklás nélkül is részesíti a következőket: 1. az összes szerzetesnőket, a közös életet élő oblátákat és t.ertíáriákat jelöltnőikkel, novíciáikkal, bennlakó vagy félbennlakó növendékeikkel és összes háztartásukban élő személyzetükkel együtt;

2. a nem szerzetesnők által vezetett nevelőintézetekben élő nőket (in gynaeceis seu conservatoribus degentes); 3. a remeteéletet folytató szerzeteseket; 4. a hadifogságban, a fogházakban, vagy deportálásban, a büntető- és javítóintézetekben levő mindkét nembeli híveket; 5. olyan országokban élő mindkét nembeli híveket, akik különleges körülmények folytán Rómába nem zarándokolhatnak el; 6. a betegeket és gyengélkedőket, akiknek egészségi állapota a jubileumi év egész tartama alatt nem engedi meg, hogy Rómába zarándokolhassanak, vagy pedig ott a bazilikákat látogathassák; a kórházak állandó betegápolóit; a javítóintézetek neveltjeit és nevelőit; 7. azokat a munkásokat, akik napi munkájuk béréből élve, azt oly hoszszú időre, mint a zarándoklat kívánja, nem szakíthatnák meg; 8. a 70 évnél idősebb öregeket.

Ebben a nyolc pontban felsoroltak tehát a jubileumi búcsút elnyerhetik, ha szentgyónást végeznek, megáldoznak, a Pápa szándékára imádkoznak s a négy római bazilika látogatása helyett maga a főpásztor, vagy megbízása alapján alkalmas gyóntatok által előírt jócselekedeteket elvégzik.

Az e ponton szükséges felhatalmazást úgy az egyesek, mint a szerzetesnők gyóntatóinak jelen intézkedésemmel megadom.

A Pápa szándéka, melyre az imádság végzendő, az Anyaszentegyház terjedése és felmagasztalása, a tévtanok megszű-