A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)
— 35 -és állásúak legyenek is, gyakran, sőt naponként járulhatnak a szentáldozáshoz, mert ezt Krisztus Urunk és a katolikus Anyaszentegyház nagyon kívánja. Ezért ettől senki el nem tiltható, aki a kegyelem állapotában van és helyes szándékkal járul az Ür asztalához. 2. A helyes szándék viszont abban áll, hogy aki a szentáldozáshoz járul, ne szokásból vagy hiúságból, vagy emberi tekintetből tegye ezt, hanem az legyen a szándéka, hogy Isten akaratának tegyen eleget, Vele bensőbb szeretetben egyesüljön és felhasználja ezt az isteni orvosszert gyengeségei és gyarlóságai gyógyítására. 3. Nagyon kívánatos, hogy akik gyakran vagy naponként járulnak a szentáldozáshoz, mentesek legyenek a bocsánatos bűnöktől, legalább is a teljesen szándékos bocsánatos bűnöktől és ne legyen bennük vétkes hajlandóság ezekre. A szentáldozáshoz azonban elég az is, ha nincs halálos bűnök és erős az elhatározásuk, hogy soha többet nem vétkeznek. Lehetetlen ugyanis, hogy azok, akik naponként járulnak a szentáldozáshoz, ezáltal az erős elhatározás által a bocsánatos bűnöktől, sőt az ezekre való vétkes hajlandóságoktól is lassanként meg ne tisztuljanak. 4. Az újszövetségi szentségek, bár közvetlenül eszközük a szentségi kegyelmet, mégis annál bőségesebb kegyelmet adnak, minél tökéletesebb lelkiállapotra törekszünk fölvételüknél. Éppen azért rajta kell lennünk, hogy a szentáldozást gondos előkészület előzze meg és utána megfelelő hálaadás következzék, kínek-kinek tehetsége, állapota és kötelessége szerint. 5. Hogy a gyakori és naponkénti szentáldozás nagyobb körültekintéssel. történjék és több érdemmel járjon, szükséges, hogy a gyóntató atya tanácsa előzze meg. A gyóntatok azonban óvakodjanak attól, hogy a gyakori és naponkénti szentáldozástól bárkit is visszatartsanak, aki a kegyelem állapotában van és helyes szándékkal járul hozzá. 6. Minthogy pedig kézzelfogható, hogy az Oltáriszentség gyakori vagy naponkénti vétele folytán a Krisztussal való egyesülés bensőségesebbé válik, a lelkiélet bőségesebb táplálékot nyer, a lélek erényekben gyarapodik és az örök boldogság záloga biztosabbá lesz; azért a plébánosok, gyóntatok és hitszónokok a római katekizmus megbízható tanítása szerint (II. rész 63. fej.) gyakori figyelmeztetéssel és nagy buzgalommal serkentsék a hívő népet erre a jámbor és üdvös szokásra. 7. A gyakori és naponkénti szentáldozást különösen kell szorgalmazni a szerzetes intézetekben; rájuk azonban érvényben marad a püspökök és szerzetesek kongregációjának 1890. december 17-én kiadott (Quemadmodum“) határozata. Ügyszintén elő kell azt mozdítani a lehetőség szerint a papnevelőíntézetekben, amelyeknek növendékei az oltár szolgálatára vágyódnak és készülnek, valamint minden egyéb katolikus nevelő intézetben. 8. Lehetnek olyan akár ünnepélyes, akár egyszerű fogadalmas szerzetes intézetek, amelyeknek szabályaiban, szokásaiban vagy akár templomi naptáraiban a szentáldozáshoz való járulás bizonyos napokhoz van kötve és ezeken a napokon előírják a szentáldozást; ezeket a szabályokat csak tanácsoló, de nem parancsoló jellegűeknek 4sell tekinteni. Ha pedig előírják a szentáldozások számát, akkor ezt mint a szerzetesi jámborság legalacsonyabb fokát kell venni. Ezért az Űr asztalához való gyakoribb vagy naponkénti járulást nekik is teljes szabadságukra kell hagyni a jelen rendeletben fentebb megállapított szabályoknak megfelelően. Hogy pedig a mindkét nembeli szerzetesek ennek a rendeletnek intézkedéseit helyesen megismerhessék, minden egyes ház elöljáróinak gondoskodniok kell arról, hogy ezt a rendeletet. Űrnap nyolcada alatt évenként nemzeti nyelven felolvassák. 9. Végül ennek a rendeletnek a kihirdetése után minden egyházi író a gyakori és naponkénti szentáldozáshoz szükséges lelki állapotra vonatkozó mindennemű vitatkozástól tartózkodjék. Mindezeket a Szent Kongregáció az 1905. december hó 17-iki kihallgatáson Szentséges Atyánk, X. Pius pápa elé terjesztette és Őszentsége a bíborosoknak ezt a rendeletét — minden ellenkező jog vagy szokás legteljesebb érvénytelenítése mellett -— jóváhagyta, megerősítette és a kiadását elrendelte. Azonkívül megparancsolta, hogy ezt meg kell küldeni minden megyésfőpásztornak és szerzetes elöljárónak a célból, hogy szemináriumaikkal, plébánosaikkal, illetve szerzetes intézményeikkel és papjaikkal közöljék és a benne foglalt rendelkezések végrehajtásáról egyházmegyéjük, illetve intézetükről szóló jelentésükben a Szentszéket tájékoztassák. Kelt Rómában 1905. december 20-án. P. H. f Víncentíus bíboros, praen. püspök, prefektus. De Laí Kajetán titkár. * Ez az a rendelet, mely új korszakot nyitott meg az egyház hitéletében. A mindennapi szentáldozás által erőshítű ifjúság és apostoli lelkű papság nevelődött föl,
