A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)
- 124 -A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYEI HATÓSÁGTÓL. 1949.évi XXXI.sz.körirat. 2829/1949.sz. Tárgy:Karácsonyi karitász teendők. Tisztelendő Testvéreim! Az Ige megtestülése.a végtelen,irgalmas isteni szeretet túláradó kicsordulása,méltán tekinthető -analogikusán,emberileg szólva a legnagyszerűbb karitász-münek ,amely igy minden karitász-tevékenységünk alapja,értelme és célja.A karácsonyi idő tehát.amikór a végtelen isteni irgalom leereszkedesét ünnepeljük,a legalkalmasabb arra,hogy az emberi lelkek mélyén parázsló karitasz tüzét felszitsuk.hiszen ilyenkor még a legérzéketlenebb szivek is mintha meglágyulnának és fogékonyabbak válnának a Szeretet érintésére. De vájjon nem időszerűtlen most,mikor a segélyezés lehetőségei a minimumra csökkentekjforrásaink kiapadtak,amikor egyházközségeink és hiveink maguk is anyagi nehézségekkel küzdenek,karitaszról beszélni? Aki ezt a kérdést felteszi,nincs tisztában a karitász lényegével,amely távolról sem anyagiak bőségét,nagyszerű szervezettségét,tökéletes kartoték és környezettanulmányozási rendszert jelent,-amelyek ugyan mind fontos kellékei lehetnek a karitásznek- a lényég azonban nem ez,hanem sokkal inkább az az agapés lelkűiét,amelyet a tevékeny»önfeláldozó,lelemény es »önmagát adni akaró és tudó szeretet jellemez.Az élő kereszténység mindig szociális érzést és meleg áldotatos karltászt jelentett és 1 el ént ma 1s »amely minden korban lelménvesen megtalálja azokat az eszközöket.amelyek segitségével jót tehet.köntös azt hangsúlyoznunk,mert bizony mindig megvan a veszélye annak,hogy a racionalizmus szelleme megfertőzze Raritész-tevékenységünket és gépiessé,bürokratikussá tegye azt,ha nem tudjuk megfelelő lelkiséggel ellensúlyozni.Ezt hangsúlyozza Szent Pál a kor intusiakhoz irt leveleben: "2x±xxxxzsk±|is±z Osszam el bár a szegények táplálására minden vagyonomat és adjam át testemet úgy, hogy égjek,ha szeretetem nincsen,mit sem használ nekem." Ezt a szentpáll "tűrő,kegyes,tapintatos szeretet,a lelket érezzék meg azok?akiken segiteni akarok.Mert ez a lényeg és nem a segítség pénzben kifejezhető értéke.Ez a nagylelkűség,a Gondviselésbe vetett határtalan bizalom,és önzetlen szeretet csodákra képes,a semmiből nagy értéket teremt.gondoljunk egy De Paul Szent Vince,Don Bosco,vagy a nagyváros apostolának Carl Sonnenscheinnek életművére,amit természetes módon nem lehet megmagyarázni.Az igazi karitász a korunkban egyre inkább előtérbe lépő Corpus Christi íijsticum fenséges tanitásán alapszik.abban,hogy minden emberben,minden szenvedőben.meglássuk az Ige megtestesülése által felemelt és mefszent'e'lt ember méltóságát,magát Krisztust'.mint azt a kinyilatkoztatás világosán tanitja:Akkor majd igy szól a Király azoknak.kik jobbja felől lesznekfJöjjetek Atyám áldottál,vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot.Mert éheztem és ennem adtatok, szomjuhoztam és innom adtatok,idegen voltam és befogadtatok,mezítelen voltam és felruháztatok engem.beteg voltam és meglátogattatok engem, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.Erre felelik neki az igazak mondván: UramÍMikor láttunk Téged éhezni és tápláltunk Téged.szomjuhozni és italt adtunk ::eked?l.ikor láttunk idegenül,hogy befogadtunk'volna?..stb. És feleletül a király azt mondja nekik bizony mondom nektek,amit egynek a legkisebb atyámfiai közül cselekedtetek,nekem cselekedtétekV/Mt.25, 34 “40./ Mennyire megértették ezt a szentek.Gondoljunk a karitász szentiének,magyarországi Szent Erzsébetnek a csodájára.aki férje távollétében a pisztos,tetves,gennyes sebekkel elborított testű koldust saját ágyába fekteteti.mivel senol sem volt már hely a v/artburgi ispotályban, és amikor a váratlanul betoppanó hercegi férj az idegent felháborodottan ki akarja dobni hálószobájából»megtorpan,mert az ágyban nem a tetves,piszkos beteg koldust talalja,hanem magát a bérzó»keresztre feszitett Krisztust.
