A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)

- 76 -A krisztusi embernek és a papnak erre mindig szüksége volt.de különösen szüksége van olyan időben,mikor a világ szelleme a Iegkövetkezeteseb— ben morzsolja világnézetünket,a természetetfölötti világszemléletet, málasztja azt a királyi szabadakaratot és a fantázia számára a legképtelenebb világok délibábját varázsolja.ki világi papok vagyunkba világban élünk,de nem vagyunk a világéi,de viszont kell.hogy életünk hirdesse elsősorban a Krisztus-főpapot ,a Királyt és Lies tért ."Akik Krisztuséi,testüket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal.Ha lélek szerint élünk,a lélek szerint járunk is."/dal.5,24-25./ Nincs papi élet és munka önmegtagadás nélkül.

3. mz Olajfák hegyének harmadik nagy tétele:a szenvedés. Ezt az apostolok ott nem gyakorolták,sőt az Urat szenvedéseben nem imádták,a megpróbáltatásban tényleg gyengének is találtattak.Csak a Szentlélek eljövetele képesíti őket arra,hogy Krisztus Urunkat egytől-egyig kövessék a halálig.Mi a kereszt tanítványai,papjai vagyunk,ebben vagyunk megkeresztelve,e jelben adjuk minden áldásunkat»halálunkban ez lesz az utókor számára az egyetlen itthagyott vallomásunk és üzenetünk: a kereszt.Minthogy az előzőkben sem kivántam a teendőkre kötött programmet. adni,annal kevésbbé teszem most.Az önmegtagadásnak és Krisztusban nevelődésünknek szükségszerű folyománya nem is lehet más,mint a Krisztussal együtt szenvedés,Krisztus Urunk megvallása a keresztben.Csak egyet szeretnék T.Testvéreim figyelmébe ajánlani, hogy a nehézségek és küzdések kislelküvé ne tegyék,mert az Egyház hűtlenné lenne hivatásához,ha megszakadna Krisztussal egybeforró szenvedése.Ezért viseljük az Egyházzal együtt mint papok különös hittel keresztjeinket,tudván,hogy a kereszt nitünk bizonyságtétele,reményünk záloga és az isteni szeretetnek kimerithetetlen forrása.! emcsak a krisztusi kereszt áldott,hanem a Krisztusban viselt minden szenvedés.így énekel azért Szent Pál:"most örülök a tiértetek való szenvedésben és betöltőm az én testemben a Krisztus szenvedéseinek mintegy elmaradt részét az 0 testéért,mi az Anyaszentegyház."/Kol. 1,24./ E ponttal kapcsolatban egyet kerek T.Papjaimtól,nogy a rendelkezéseket" lelkiismeretesen megtartva,mindenki a legszentebb hivatásának éljen,Egyházhoz és Krisztus Urunkhoz való hűségünk senki számára kérdéses nem lehet,minden testvéremet jellemezze a fegyelmezett önuralom és a valóban krisztus-papi szerénység.

III. Lelkipásztorko dásra vonatkozó főpásztori rendelkezések. Az Egyház bár e földön élő tarsasag,de alapításúban, életében es eszközeiben nem földi intézmény,hanem a Szentlélektől éltetett természetfölötti,a lelkek üdvösségére rendelt intézmény.így tehát a papságnak is,amikor igazi,hivatásos munkájáról beszélek,az üdvösség jegyében,a Szentlélek erejében,a lelkek örök céljának elérésére végzendő tevékenységéről szólok,ezt a tevékenységet nevezzük lelkipásztorkodásnak.

Általános rendelkezéseim és figyelmeztetéseim az Apostol szavaival:"Uerjeszd fel magadban az Isten maiasztiát,mely benned vagyon.az én kezeimnek kézrátétele által,mert nem adta nekünk az isten a felelemnek,hanem az erőnek,szeretetnek és józanságnak a lelkét." /Tim.íl.1,6-7./ Szent,a legszentebb az a hivatásmunka,amit Isten ránkbizotx.A legnagyobb érték a lélek és úgy kéri az Ür Szent Pétert feltámadása után,hogy csak akkor vegye át a lelkek gondozását,ha úgy szereti őket,minx magát az Urat;tehat úgy szeressük a lelkeket,mint magát az Ur Jézus Krisztust,és ilyen gondunk is legyen minden lélekre.És ne felejtsük azt a szent közösseget,amelyben elünk:ez az Ur Kris tus titokzatos testének a közössége,úgy gondozzuk a tagokat,mint a ránkbizott Urat.Ha ááltalában mondja az ur az Ítéleten,amit legkisebbnek tettetek atyámfiai közül,azt nekem tettétek,milyen különös nyomatékkai szól ez a papoknak.Lelkileg hibánkból szükséget ne szenvedjen egy se.Félelmetes az ítélet,felelősségteljes a hivatás beteljesítése!