A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1949. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1950)
- 73 -ч A SZOMBATHELYI EGYHÁZMEGYEI HATÓSÁGTÓL. 1949.éviXIX.számú körirat. Tárgy:Lelkipásztori útmutatások. 1965.szám. Tisztelendő Testvéreim ! Az Egyház törvényének és szokásainak szellemében a nyári szemináriumi lelkigyakorlatok és lelkipásztori kurzus kapcsán a papi hivatásra és lelkiéletre,valamint lelkipásztorkodásra vonatkozólag előadások keretében kivántam közvetlenül és az általam kiválasztott előadók utján a következő munkaévadra főpásztori utbaigazitásokat adni.Szükséf esnek tartóm,hogy egyházmegyém papjai Írásban is kapjanak eligazítást, ogy hozzáigazodva ápolja mindenki hivatását,építse lalkiéletét,és egységes szellemben végezze pasztorális munkáját. T.Papjaim megértik,hogy ezen időkben különösen érzem a hivatásommal járó ielelősséget és a Lélek indítását,hogy Szent Márton egyházmegyeiében fönntartsam a lélek egységét a beke kötelékével.” és ugyancsak Szent Pállal figyelmeztessem Testvéreimet,hogy életünk és munkánk bizonyítsa,hogy valóban "egy test és lélek vagyunk,mint a hivatásnak is egy reményére hivatva"/ L.F.4,3 -4./ Testben él a lelkünk, időben készülünk és készítünk az örökkévalóságra,a történelemnek egészen viharos korszakába esik vonulásunk,de munkánk,hivatásunk termeszetfölötti.gondja van az Istennek ránk és nemcsak a szentek egységének csodálatos erejében élhetünk,hanem bizonyos,hogy a Szentléieknek szükséges ereje mindenkor rendelkezésünkre áll.Az alábbiakat szeretett Papjaim úgy vegyék,mint magától az Úrtól és szívleljék meg Szent Pál figyelmeztetései:” Ke hanyagold el a kegyelmet,mely benned vagyon, mely néked adatott a prófétalás által az egyházi szolgák kézfoltételével.Ezekről elmélkedjél,ezekben légy,hogy a te előmeneteled nyilván legyen mindeneknél.Vigyázz magadra és a tanitmányra,légy ebben állhatatos.mert ezt cselekedvén,tenmagadat is üdvözíted,azokat is,akik téged hallgatnak." /Tim.1.4. 14-16./ Szükségesnek tartom,hogy a hivatásról,a hivatottak lelkiéletéről és a pasztorális legközelebbi teendőkről és azok szelleméről beszéljek. I. A hivatás ügye. Eajtunk az örökkévalóságnak és a történelemnek a szemé.kendkivúli utakon járunk,de igazságtalanok volnánk,ha nyárspolgári panaszokban vallanánk csupán hivatásunk rendkivüliségét és nem vennők lélekbe,hogy mindenképpen választottak,különös kegyelemmel kitüntetettek utján követhetjük a mestert.Bizonyos,hogy nem átlag korszakban élünk,de akkor a meghívásunk és a velejáró- kegyelem sem átlagos, hanem mértéken felüli.Somkai több természetfölöttiseggel és alázatosság biztosította józansággal nézzük magunkat és hivatásunkat. Ami bennünket pappá tett,az az Istennek a kegyelme,térmé - szetfölötti ereje,életre és munkára képesítése."Nem' ti választottatok ki engem,hanem en szemeltelek ki titeket,és én rendeltelek.hogv elmenvén gyümölcsöt teremjetek és gyümölcsötök megmaradjon”/Jn.Iö-l6../ A hivatás eredetében az Istennek nekünk adott rendkívüli ajándéka,az egyházirend szentségében konszekrálttá lettünk sokkal jobban.mint a templom vagy oltár,kehely és paténa.Gsak a legkövetkezetesebb hit,alázatosság, valóban papi élet és a kegyelemnek Isten szerinti megbecsülése, ebyszóval a hivatásnak ápolása vihet bennünk előre. Be mi a mi feladatunk? E kérdés és felelősség alól sem a történelemben,meg kevésbbé az örökkévalóságban ki nem bújhatunk.Li az Űré vagyunk,nem a reverendával,nem a megélhetéssel,hanem lelkűnkkel és sorsunkkal:Dominus pars hereditatis meae és calicis mei. Sürget a történelem és egyénileg sürget életünk bizonytalan és rövid ideje. Az apostol adja az útbaigazítást:"Ke hanyagold el a kegyelmet,mely benned vágyóGondoznunk kell tehát és ápolni,mint az Istennek vi -