A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

2176. sz.

Rendelkezés a hitoktatás ügyében.

Az új iskolai év kezdetével ezidén jkülönösen szükségét érzem, hogy lelkipásztorkodó papjaim figyelmét nyomatékosan felhívjam a hitoktatás fontosságára. Egyházunk törvénykönyve ezt a pap „proprium ac gravissimum officium‘‘-ává teszi (1329. kánon). Iskoláink elvesztése után ez az officium még súlyosabbá vált.

1. Az iskolai hitoktatásban e kötelezettséghez hozzátartozik a helyi tanmenet elkészítése, a részletes óravázlatok kidolgozása és a leggondosabb előkészület a tanításra és a hittanóra lelkiismeretes megtartása. Egészen rendkívüli eseteket, vagy hirtelen támadt akadályokat kivéve egyetlenegy hittanórát sem szabad elmulasztani. Hivatalos óráink beosztásánál vegyük figyelembe az iskolai órarendet, hirdessük ki híveinknek is, hogy ehhez igazodjunk keresztelés, esküvő, temetés, s egyéb funkciók idejének kitűzésében. A tanítás végeztével a hitoktató köteles a végzett anyagot sajátkezűleg beírni a haladási naplóba. Igyekezzék a lelkipásztor az igazgatóval, a tantestület tagjaival — a közös nevelői munka eredményessége érdekében is — megértő jóviszonyban lenni s ennek jegyében megállapítani a hittanórák beosztását, a tanulók vasár- és ünnepnapi istentiszteletének, valamint a gyónás, áldozásnak rendjét. Ne szűnjünk meg tanítványainkat a vasárnapi kötelezettségen kívül a hétköznapi szentmiséken való részvétel s a gyakori szentáldozás igényére ránevelni.

Kellő gond fordítandó ifjúsági hitbuzgalmi egyesületeinkre: Szívgárdára, Mária kongregációra, Ifjúsági Credóra, Szívtestőrségre, Missziós Egyesületekre. Arról sem feledkezzünk meg, hogy más egyesületekbe írt tanítványaink is a mi lelki gondozásunk alá tartoznak és őket egyesületen kívül részesítjük szeretetünk figyelmében.

Felhívom a figyelmet a minisztráns gárdákra. A székesfehérvári püspök úr külön egyházmegyei szervekbe tömörítette őket és szabályokat adott nekik. Jelentkezzenek a hitoktatók, akik ilyen gárdát szerveztek, hány taggal, milyen szabályzat szerint működnek.

2. Hogy a szükséges vallástanítási anyagot eredményesen elvégezhessük, ehhez az iskolában előírt heti két óra kevésnek fog bizonyulni. Ezt iskolánkívüli hitoktatással kell kiegészíteni. Főként az első áldozásra és a bérmálkozásra való méltó előkészítés végett külön oktatásra is össze kell a gyermekeket gvüjtenünk — akár iskolaterembe, akár templomba. Ma semmiképpen sem szabad megelégednünk a hittani órák ,,leadásáéval, hanem az iskolán kívül is közvetlen és állandó kapcsolatot kell teremtenünk a lelkipásztor és az iskolaköteles gyermekek között. Ennek segítségével tudjuk őket a vallási ismeretek közlése mellett gyakorlati katolikus életre nevelni és felvértezni őket minden ellenséges káros befolyás ellen.

3. E hitoktató munkának folytatódnia kell a felnőtt ifjúság, az egyházközségi legény- és leánycsoportok életében. Eleven hitbuzgalmi mozgás legyen bennük. Egy plébánián sem engedhetjük ezeket ellanyhulni, még kevésbbé elsorvadni. Az eddigi jól bevált eszközök alkalmazásán kívül (katekizmusverseny stb.) igen üdvös hatásuk van az ifjúsági biblia délutánoknak, ha azokat megfelelően előkészítjük és megrendezzük.

4. Az új idők eseményeinek hullámverésében is mind világosabban kell látnunk, hogy a vallási, tehát természetfölötti élet fájának gyökerei a társadalom őssejtjének, a családnak természetes talajából szívják táplálékuk jelentős részét. Ma ennek igen nagy a fontossága. A vallásos nevelésnek is ott kell kezdődnie. A szülő, főképpen a jó édesanya lehet a legjobb előkészítője, majd kiegészítője, erősítője az iskolai hitoktatásnak. Hivatása, hogy segítse a jó iskola áldásos munkáját és ellensúlyozza a rossznak rombolását. Szentbeszédeinkben, gyóntatószékben, Jézus Szíve Szövetségben és családlátogatásunk alkalmával minden igyekezetünkkel azon legyünk, hogy a katolikus anyák és apák a hitoktatók hűséges munkatársai legyenek.

5. Minden esperesi kerületben a hitoktatás felügyeletét és ellenőrzését ezennel az esp. kér. tanfelügyelők kötelessé-